A védelmező farkas

2 évad 8 rész/B

Valaki finoman puszilgat a vállamnál. Egyre feljebb osztogatja, ezzel engem kiragadva az álmok világából, a valóságba. Érzem a meleg testét, az enyém mögött. Kezével az oldalamat simogatja, és a szájával elért egészen a fülem melletti érzékeny pontra.
-Ott nagyon csikis vagyok.- suttogom. Direkt még egyszer odapuszil, mire én a hátamra fordulok, Derek pedig fölém kerül. Mosolyogva tekint le rám, és a szemében csillogást látok. Nincs rajta póló, ezért automatikusan végig nézek a meztelen felsőtestén. Visszanézve beharapom az ajkaimat, és végig gondolva, hogy mit is csináltam mélyen elpirulok.
-Imádom, hogy miattam pirulsz el.- mondta fojtott hangon, és vadul az ajkaimnak esett. Akarta. Éreztem. De nem tett semmit. Visszafogta magát. Eltoltam magamtól, pont annyira, hogy a szemébe nézhessek. Égtem a vágytól, hogy minél többet kaphassak belőle. Én húztam le magamhoz, hogy megcsókoljam. A lábaimat a csípője köré kulcsoltam, ezzel teljesen rácsimpaszkodva. Állatiasan morgott az ajkaimba. Finoman lökött egyet a csípőjével, mire a csókunkba nyögtem.

Egy könnycsepp csordult le az arcomon. Bár csak igaz lehetne. A hátamon feküdtem, és a szemeimből folytak a könnyeim. Néhányszor pislogtam, de más érzelmet nem akartam kimutatni. Lassan kikeltem az ágyból és az órámra pillantottam. 5:26. Apa is most kel, hogy menjen dolgozni. Bementem a fürdőbe, és beálltam a zuhanyzó alá. A hajam pillanatok alatt, teljesen vizes lett. Nem érdekel, hogy hideg van. Most kell ez az érzés nekem. A vízhőmérsékletet a leghidegebbre állítottam, és akadozva fújtam ki a levegőt. Teljesen kiürítette a fejem, és csak a hideg fagyasztó érzésére tudtam gondolni. Éreztem, ahogy minden porcikám átfagy, és a víz csípi a sebemet. A nyakam ledermedt, a lábfejemet már jóformán nem éreztem, a hátamon borzongás futott végig. Kezdett fájni az egész testem. Hirtelen zártam el a vizet, és léptem ki a zuhanyzóból. Fújtam néhányat, és beletemettem magam a törölközőmbe. Persze tiszta vér lett, amit majd moshatok ki. Raktam egy új gézcsíkot a sebemre, és visszamentem a szobámba felöltözni. Próbáltam valami olyasmit felvenni, amit annyira nem sajnálok, ha elszakadna. Mert ma biztos fogunk harcolni. Egy sötét narancssárga póló, ezt nem sajnálom. Feltűnő, és nem is áll jól.
A konyha felé vettem az irányt, ahol éppen Apa reggelizett. Szinte teljesen fehér volt már a haja, és ráncos a homloka a sok stressz miatt. Nem csodálom. Rengeteget túlórázik, és nem könnyű egyedül két gyereket nevelni. A Nagyi sétált be mellé aki észre is vett.
-Jó reggelt kincsem!- köszöntött mosolyogva. Apa biccentett felém, mert tele volt a szája. Összehúzott szemmel néztem őket, miközben álltam a lépcsőn.
-Sziasztok.- mondtam, úgy mintha kételkednék valamin.- 5:42 van. Mit csináltok ti ébren?
-Beszélgettünk.- mondta Apa.
-És, miről?- mentem közéjük.
- Rólad.-mondta a Nagyi. Ez rosszul kezdődik-gondoltam magamban.
-Hallgatlak titeket.- mondtam közönyös arccal. Leültem egy székre, és vártam a beszédet. Apa bele is kezdett.
-Nat, kezdesz visszazuhanni a saját gödrödbe.- ez az az űr, amibe menekülök a világ elől.- Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor mosolyogtál ebben a pár napban. Nem mész sehová, nem jönnek át hozzád a barátaid. Reggel felkelsz, iskolába mész Lydiával, hazajössz tanulsz, eszel, és mész aludni. Az osztályfőnököd felhívott, miszerint javult a jegyed irodalomból! Utálod az irodalmat. Megint ugyan az lesz, mint 4 évvel ez előtt? Natalien ez nem normális. Mi történt? Derek miatt? Ő miatta vagy ilyen?- nézett rám olyan aggódóm-érted-és-tudni-akarom-hogy-mitől-vagy-ilyen nézéssel. Jó is lenne elmondani neki.
-Jó, változtatok a viselkedésemen.- bólogattam.
-Ne, ne gyere ezzel!- emelte fel a hangját a Nagyi.- Tudod nagyon jól, hogy Apáddal mire gondolunk. A te viselkedéseddel nincsen semmi baj. A lelki világoddal, és a világról alkotott képeddel vannak gondok. Mindig minden rosszat, és nehezet egyedül akarsz megoldani. Rettegsz attól, hogy valakit is elveszíts. De ez az élet rendje. Igazságtalan? Igen, nagyon is! De attól, hogy te idegroncs leszel, mások gondjai miatt, nem megoldás. Hidd el, hogy nem csak rossz van. A világ nem egy szörnyű hely. Nem olyan rossz mint gondolod. Nincs mindig egyensúly a dolgok között. Ha valami nagyon jó, nem feltétlenül lesz nagyon rossz. A történelem nem ismétli egyfolytában önmagát!- dehogynem. Mindig azt teszi.- Nem vagy felelős Kristina haláláért!- itt tört el a mécses. Nem bírtam tovább visszafojtani a könnyimet.
-Honnan tudod? Két centi. Ennyin múlt az élete! - álltam fel.-Rohadt két centit miért nem bírtam arrébb állni?! Akkor a golyó nem megy át rajtam!- ordítottam sírva.- Most Ő is itt lehetne. Két szülő elvesztette a gyermekét! Ezt a fajta fájdalmat nem lehet feldolgozni! -rogytam vissza a székre. Olyan erős érzelmek kavarogtak bennem. vajon akkor tényleg találkoztunk, vagy csak a tudatalattim műve volt, hogy felébredjek? Olyannyira hiányzik, hogy ezt most vele megvitathassam. Az űr amit maga után hagyott, szinte felemészt ilyenkor.
Apa, és a Nagyi két oldalról öleltek át. Ez valamennyire megnyugtatott, de kellett volna még valaki. Derek. Az Ő ölelése hiányzott a leginkább.