A védelmező farkas

1 évad 5 rész/A

Látom az alfát. Valami videó-kölcsönző helyen lehet. Rátámad egy fickóra. Több se kellet a város szélén loholtam oda a számban némi ruhával hogy ne járjak úgy mint a múltkor. De mire odaértem már késő volt az alfa már végzett vele. Viszont ott találtam Jacksont. Basszus ez mindenhol ott kell legyen.

Ráugrottam az alfára mielőtt őt is megölte volna. Kilöktem az ablakon és az el is futott.
-Segítség.-kiáltozott a fiú.
Hallottam a rendőrszirénát ezért eszem ágában sem volt arra távozni amerre a lény ment. Inkább újra a számba vettem a ruháimat és kimentem a tetőre. Gyorsan felöltöztem, egy szellőző takarásában. Pechemre Scott és Derek onnan nézték az eseményeket.
-Az alfa megölte az eladót.-Mondtam köszönés képpen. Ők csak biccentettek.
Eközben Jackson jól elüvöltözött a Sheriffel. És ott volt Stiles is. Ő miért volt ott.

-Már kapizsgálod?-kérdezte Derek Scottol.
-Azt értem hogy megöl embereket, de nem értem miért. Mert mert ugye nem ez a szokás nem gyilkolunk találomra az éjszaka közepén igaz?
-Nem, mi ragadozók vagyunk nem kell hogy gyilkosok legyünk.
-Talán bosszúból tette. - mondtam. - Mi van ha mondjuk a régi falkáját torolja meg?
-Nem rég lett alfa. - válaszolta Derek. Itt láttam valamit átsuhanni az arcán. Talán fájdalmat, keserűséget, gyászt. - De igazad lehet, elképzelhető hogy a volt falkája gyilkosait vadássza le.
-Mármint a szeretteiket. Csak annak a bajbaesettségét érzem meg akik megérdemlik. Minél ártatlanabbak, annál hamarabb érkezik a látomás is.
-A miénket mikor érezted meg?
-Elég korán. - gondoltam vissza.

Mikor haza értem konstatáltam, hogy már csak pár órám van aludni, ezért gyorsan ágyba bújtam.
Reggel kómásan, kialvatlanul ébredtem. Összeszedtem magam elvégeztem a reggeli rutint, és indultam suliba. Ahogy beléptem az épületbe, Allisonba botlottam.
-Oh szia. - köszöntem neki.
-Szia. Véletlenül nem láttad Scottot?
-Nem sajnálom. Miért?
-Csak úgy kérdeztem. Milyen órád lesz? - nézett rám barátságosan.

Beszélgetni próbált velem. Furcsa de jó érzés volt. Sokáig dumáltunk és lassan kezdődni kezdtek az órák.
-Jön Scott! - szóltam neki. - Szia!
-Szünetben még beszélgetünk?
Meglepett a kérdése hiszen a népszerű diákok közé tartozik, miért akarna egy olyan szürke egérrel beszélgetni mint velem? De ettől függetlenül örömmel bólintottam rá.
-Akkor később.
-Rendben.-mosolyogtam rá.

A teremben Stiles mögé ültem le.
-Nem láttad Scottot?
-Ma mindenki őt keresi? Amúgy Allisonnal beszélget oda kint.
-Még hogy nem olyan mint Derek.-motyogta.
-Ezt hallottam. - mosolyodtam el. Erre hátrafordult.
-Farkashallás?
-Ha így hívják. - húztam az agyát.
-Nem is vagy teljesen olyan mint Derek. - mosolygott rám.
Ezután még vele is beszélgettem. Most olyan átlagosnak éreztem magam, mint régen, még a gyilkosság előtt.

Amint megjött tanár, és megláttam a fapofa képét vissza kellett zuhannom a zord valóságba.
-Lydiát láttad ma? - kérdezte a fiú.
-Nem. Allison szerint nincs jól. Ma otthon maradt.
-Mr.Stilinski és M.Domor gondolom önök mindent pontosan tudnak a fogadóóra menetéről. - oltott le minket a tanár.
-Elnézést Mr.Harris. - motyogtam.
Ezután oda lépett Stileshez.
-Látta valaki Scott McCall-t?
Stiles felnézett rá és olyan 'he?' fejet vágott. Jackson mentette meg a seggét, mert pont ekkor lépett be a terembe. Olyan nyúzott embert még nem láttam életemben. A farkas hallásomnak köszönhetően hallottam hogy mit beszél a tanárral.
-Jackson ha bármilyen okból korábban kell elmennie csak szóljon.

Derek szemszöge

Tegnap láttam azon a Jackson fiún hogy a sérülése - amit én okoztam - rosszabb állapotban van mint volt, meg aztán láthatott is valamit az alfából úgyhogy beszélnem kellet vele. Mivel suli idő volt ezért felkaptam a Chamaro-m kulcsát és a felé vettem az irányt. Szerencsétlenségemre a fiú öltözőben találtam meg. Mikor a helységben észre vett hátrálni kezdett és neki ment a szekrényeknek.
-Én nem tudom hol van Scott. - indított.
-Nem miatta jöttem hanem miattad.
-Hogy, hogy miattam én nem tettem semmit! - pánikolt.
-Nem, de láttál valamit. Így volt?
-Nem én nem láttam semmit.
-Mi volt az? Hm? Egy állat? Hegyi oroszlán?
-Nem láttam semmit. Esküszöm én, én nem hazudok.
-Akkor mond el újra.-és közelebb léptem hozzá, hogy nyomatékosítsam az utasítást.
-Mit mondjak, hogy nem hazudok?
-Mond hogy nem láttál semmit. Lassan.
-Nem. Láttam s-semmit. Nem hazudok.
-Még valami. - és ezzel megfogtam a haját, előre húztam a fejét, hogy megnézhessem a karomnyomokat. - Nem ártana egy kivizsgálás.
Majd elvettem a kezem megfordultam, és kimentem az épületből. Még hallottam egy hangos csattanást. Biztos a fiú volt. Talán egy kicsit durva voltam vele.