A védelmező farkas

2 évad 8 és 9 rész között

Sziasztok! Nos mivel visszaolvasgattam az írásomat, úgy vettem észre, hogy egy kicsit többet is írhattam volna Derek szemszögéből. Ezért úgy döntöttem, hogy most visszanéző jeleneteket fogok megírni az ő szemszögéből. Nem lesz köztük összefüggés, de mivel már ennyi részt megírtam nem akartam hozzá rakni, mivel vannak akiknek kb. az egészet át kéne olvasni, azt azért meg mégse kérem, mert bénán írtam.

Derek szemszöge

1 évad 3 rész

Hallottam egy hangos morgást, ezért elkezdtem hallgatózni. Scott értelmetlenül nézett rám, de én csak a fülemre mutattam, és kisétáltam a házból. Ő persze követett. Lementem a lépcsőn, és körülnéztem a kéken ragyogó farkas szemeimmel. McCall megint követett.
-Mi lenne ha nem tapadnál hozzám?!- hordtam le csendesen. Kissé ellépett tőlem, amikor hirtelen ránk ugrott valami. Az alfa. Kapálózott felénk a karmaival, de szerencsére nem talált el minket. Egy kicsit sikerült elrúgnom magunktól, de tudtam, hogy csak egy kis időt nyertem ezzel. Már megint ugrott volna ránk, mikor egy fehér valami neki ugrott oldalról. Ez, ez egy nagy farkas volt. Egy 2 méteres farkas. A reakció képességem kicsit lefagyott, az, "élmény" hatására. A fehér farkas ott harapta ahol csak tudta, és maga alá nyomta. Nem akarta megölni. Ezt az alfa kihasználva hason karmolta, ledobta magáról, és elfutott. A fehér farkas fájdalmasan üvöltött fel, és kezdett változni. Emberré változott át. A hasán ott díszelgett az öt karomnyom. De nem ez taglózott le. Lány volt. Méghozzá, nem éppen átlagos. Teljesen meztelen volt, és elég formás.
-Scott gyere segíts!- kiáltottam el magam, és a lányhoz futottam. Levettem magamról a bőrdzsekimet, és rá terítettem. Scott egy póló cafatjával bekötötte a hasát, miközben én menyasszony stílusban felemeltem, és bevittem a Hale házba, a kanapéra. A ruhám és a kezem teljesen véres volt, de ez érdekelt a legkevésbé. Scott még mindig le volt döbbenve, így én az alkalmat kihasználva tüzetesebben megvizsgáltam a lány arcát. Dús barna haja lágyan omlott a vállaira, és terült el a kanapén. A bőre makulátlanan volt, rózsaszínes ajkai résnyire váltak el egymástól, ami hívogatta a tekintetemet. Nyilvánvalóan fiatalabb volt nálam, de már a kinézete, is komolyságot tükrözött.
Scott idegesen sétált be a volt nappalinkba, és a hajába túrt.
-Ismered?-kérdeztem ridegen.
-A neve Natalien Domor az osztálytársam. Miért támadt ránk az alfa?-kérdezte Scott. Nagyon nem tud leszállni a témáról.
-Valószínűleg elakart téged rabolni.- feleltem a vállamat rángatva.
-És Natalien micsoda és egyáltalán hogy talált ránk?
-Védelmezőként hivatkoznak rám és megéreztem hogy bajban vagytok ezért találtalak meg titeket.-felelte, miközben magára szorította a kabátomat, amit rá terítettem és megpróbált felülni. Még így is eléggé kilátszott a combja.- Köszönöm hogy nem hagytatok magamra.
-Miért mentettél meg?-kérdeztem szárazon, megpróbálva a legközönyösebb arcomat elővenni.
-Miért ne tettem volna?-A válasza letaglózott. Önszántából tette? De miért? Ennek nincsen semmi értelme. A szeme végigjárta az arcom minden egyes pontját, de nem tudtam kiolvasni semmit az arcáról. De miért is érdekel, hogy mit gondol? Ő egy öngyilkos jelölt. De mégis érdekelt. A tekintete lecsúszott a felsőtestemre, majd gyorsan vissza az arcomra. Valamiért ez a tette nagyon jó esett. -Miért támadt rátok az az alfa?- kérdezte hirtelen.
-Scott a bétája nyilván őt akarta.- feleltem hűvösen. Csak biccentett.
-Még egyszer köszönöm hogy nem hagytatok magamra.-mondta, majd átváltozott elment.

Már rég elment Scott is. Csak arra a két barna szempárra tudok gondolni. Volt valami benne. Nem kéne ezen gondolkozzak. A csaj egy öngyilkos jelölt. De mégis jóérzéssel töltött el, mikor meghallottam a válaszát. Nekem nagyon, de nagyon régen tettek szívességet.

1 évad 4 rész

Nem tudom kizárni a zajt. A hangos dudaszó szinte kiszakította a dobhártyámat. Éreztem, ahogy az ereimben, egyre feljebb, és feljebb tör a méreg, és lassan az egész karomat elborítják a kék csíkok. Már nem bírok talpon maradni, az is csoda, hogy a kezemet fel tudtam tartani, hogy megállítsam Stilinski kocsiját. Hirtelen összerogytak a lábaim, és össze is estem volna, ha valaki hátulról nem kap el. Kicsit félre fordítva a fejemet, egy barna hajzuhatagot láttam.
-Mit keresel itt?- kérdeztem.
-Ide járok suliba.
A hangok kezdtek összefolyni egy hangos dudaszóvá.
-Mi van már?-jött oda Scott.
-Meglőtték hát nem látod.-torkolta le a fiút Natalien.
-Mi a fenét keresel itt?-kérdezte tőlem.-Miért nem gyógyulsz?
-Megmérgezték el kell vinnünk innen.- mondta a lány.
-Ezüsttel?-Egyszer megölöm Stilinskit.
-Akkor erre mondta a nő hogy 48 órát ad.-világosodott fel Scott.
-Ki mondta ezt?-kérdeztem ingerülten.
-A nő aki rád lőtt.- vonta meg a vállát. Ó hogy egyszer téged is lőjenek meg méreggel.
-Scott segíts- mondta Nat, és felemelt engem.
-Vidd el innen-mondta Scott Stilesnak.
-Annyira utállak ezért.
-Indíts már.- üvöltötte Natalien.