A védelmező farkas

1 évad 10 vége 11 rész

Erős fájdalomra és üvöltésre ébredtem. Valami tapasz szerűség volt az oldalamra ragasztva. A kezem a fejem fölött bilincsben lógott, pont olyan távolságra egymástól, hogy ne tudjam elvágni. Az üvöltés pedig a mellettem lévő Derektől származott. Ujjabb áram rázás.
-Reméltem, hogy erre már felébredsz szuka!- ordította a fickó, aki a generátort szabályozta. Nem vettem sértésnek és nem is reagáltam rá. Tudtam, hogy ezzel idegesíthetem a legjobban.
-Na mi van? Nem tudsz beszélni?- kezdett egyre ingerültebb lenni. Erősebb áramütések. Felordítottam a fájdalomra.
-Lehet, hogy a formás test mellett, nem tudsz beszélni?- még erősebb áram.
-Hozzád kell nyúljak, hogy beszélj? Hidd el nekem csak örömöt okozna.- a lábaimat nem kötözték le. Azzal tudok védekezni. És szerintem undorodik is tőlem.
-Ne kívántasd magad szépségem! Attól csak rosszabb lesz.- pont ez volt a cél. Újra megrázott. De most a legerősebb fokozaton. Ehhez az kellett, hogy Derekről lekapcsolja az áramot. Minden erre ment ki.
Még sokáig kínzott minket, főleg engem, majd se szó, se semmi, elment. Meglehetősen hideg volt a helyen ahol voltunk. Rajtam is csak egy sportmelltartó, de Dereknek teljesen meztelen volt a felsőteste. Ha már Derek. Miért is jött utánam? Ennek a kérdésemnek hangot is adtam.
-Miért jöttél utánam?- kérdeztem. Nem volt a hangomban semmi érzelem, se rosszalló él.
-Mert megakartalak menteni.- ezzel meglepett. Most mi van? Hazudott nekem, és most azt mondja, hogy az életét kockáztatva akart megmenteni. Ami, teljes mértékben igaz is volt, a történteket nézve.
-Mi, miért?
-Mert, a francba is!- nézett rám- Szeretlek Natalien! Mindennél jobban! És azért álltam Peter oldalára mert tudtam, hogy meg akar ölni téged. Csak így tudtam vigyázni rád.
-Én is szeretlek Derek. Az életemnél is jobban.- az arca  megnyugvást és csodálatot tükrözött. A tekintetünk egymásba fúródott. Égtem a vágytól, hogy hozzá érjek. Hogy megcsókoljam, hogy a karjaiban lehessek.

Még váltottunk pár szót de leginkább azon törtük a fejünket, hogy hogyan szabadulhassunk ki. Majd meghallottam az ajtón kívülről valami emberi beszédfélét. Amikor kinyílt az ajtó nem várt személy lépett be. Egy szőke hajú nő és ... és Allison. Amint a nő felkapcsolta a reflektort, Allison rémült és megdöbbent arcát láttam. Nem szóltunk semmit, és Derekkel nem üvöltöttünk. A nő, aki Derekre támadt a házában, a generátorhoz lépett és beüzemelte. Fájdalmasan ordítottunk fel, félig átalakulva. Ha ezt lehet mondani Allison még jobban elfehéredett.
-Hát nem gyönyörűek?- kérdezte a nő.
-Natalien.- suttogta Allison.-Mit csinálsz velük ez megfogja ölni őket.-fordult a nagynénje felé.
-Ne már kincsem! Nehogy most számon kérj!- még erősebbre kapcsolta a gépet.- Ő nem a barátnőd többé!
-Micsodák ők?
-Alakváltók. Likánok. Vérfarkasok. Annak ott- bökött felém- védelmezőnek hívják a fajtáját. Nekem csak ostoba állatok. Gyere csak,- majd oda lépett Derekhez- látod ezeket itt? Ezek a szemfogak, más néven tépőfogak. Kell a hús tépéséhez marcangolásához. Ilyet nem találsz a többi helyes kis rágcsálónál.
-Neked ez vicces?
-Drágám. A világ tele van vérfarkasokkal. Nekem ez mind vicc. Máskülönben, hogy bírnám ép ésszel?
-Jó. Akkor ők voltak a suliban és a többi támadásnál.- ez szíven ütött. Képes ezt mondani azok után, hogy ott maradtam egyedül a suliban. Hogy segítettem neki átvészelni egy szakítás. Ebben az időszakban már sokadjára éreztem magam becsapottnak.
-Valójában 3-an vannak. Ők ketten és az alfa. Ők, a legveszélyesebbek.-Itt volt az ideje, hogy kimossam magunkat a bajból. És volt is egy ütőkártyám.
-Eddig nem értettem, miért csak egy férfi bajbaesetségét éreztem meg, miközben 2 vadászt kaptak el a vérfarkasok.-  mondtam, erre a nő visszafordult és kérdőn nézett rám. - 3 éve Washingtonban laktam a családommal. Október negyedikén,  az erdőben, egy falka támadt két vadászra, de én csak egyet éreztem meg. Csak Crhistopher Argentet. Mert az a fehér farkas, én voltam. Az én jelenlétem kellett ahhoz, hogy a falka ne ölje meg őket. Bár tudták, hogy a nő, egy hidegvérű gyilkos volt. Ahogy az alfa is az, akit Derekkel el akarunk kapni.- ezután nem mondtam semmit bármit kérdezett a nő. Végül elmentek. Újra kettesben maradtam Derekkel.
-12 éves korod óta mindenkinek segítettél, aki bajban volt? - kérdezte.
-Nem. Az első néhány esetben nem tudtam, hogy mi ez. De amikor a híradóban láttam holtan az embereket akik megjelentek nekem látomásként, tudtam hogy nem hagyhatom többé figyelmen kívül ezeket.
-De volt más is. Nem igaz?- erre elmeséltem neki a fajomról szóló legendát.
-Tényleg kínként éljük meg azt, ha valaki a mi hibánkból hal meg. Kín ha látunk meghalni egy ártatlant. Vagy ha nem segítünk valakin. De nem csak azért csinálom ezt, hogy én megmeneküljek.
-Úgy érzed tartozol ezzel.- fejezte be a mondandómat.
-Igen.
-Sajnálom.
-Mit?
-Hogy az elején hülyének hittelek.
-Kösz. Ez igazán kedves.- nevettem el magam. Ő is elmosolyodott. Kicsit megmozgatta a karját. Oda néztem és láttam, hogy a mögöttünk lévő rács teteje  éles. Meg van!
-Mi az?- kérdezte Derek.
-Van egy ötletem.- majd elrugaszkodtam a földről és sikeresen eljutottam a rács másik oldalára. Csakhogy túl rövid volt a lánc és az éles él a karomba vágott. Hangosan felszisszentem és nagy nehezen visszatornáztam magam. Derek aggódóan nézte az alkaromat.
-Hát ez nem jött össze.- húztam el a számat.
-Őrülhetsz, hogy nem vágta le a karod! Teljesen elment az eszed?!- szidott le.
-El tudtam volna vágni a láncot, ha elég hosszú lenne.
Kezdtem nagyon fáradt lenni. A karom teljesen elzsibbadt, a hasam ételért kiáltott, és már a szám is kiszáradt annyira szomjas voltam. Derek már állva elaludt mellettem. Néztem az előrebukott fejét, és a mellkasát ami egyenletesen nyugodott föl-le. Ha arra gondolok, hogy innen lehet nem jutunk ki élve, könnybe lábad a szemem. Vajon keresnek minket? Feltűnt valakinek, hogy eltűntünk? A kérdésemre válaszként megszólalt a telefonom, amin az Apa szó villogott. Linkin Park-tól a Leave at al the rest című szám egyre hangosabban szólt a készülékből. Annyira hiányzott most. Legszívesebben a kanapén ültem volna vele, és közbe hallgattuk volna Brian hülyeségeit. Végül engem is elnyomott az álom.