A védelmező farkas

2 évad 11 rész

Szétszakadtunk. Ez az első kifejezés, ha a barátaimra gondolok. Scottnak nincs túl jó viszonya az anyjával, Stiles, és apja között is hasonló a helyzet, bár ők mintha már közelednének egymáshoz. Jackson, és Isaac eltűnt Matt-tel egyetemben, bár róla tudjuk, hogy meghalt. Isaac bujkál a zsaruk elől, ezért nem mutatkozik. Erica és Boyd még Derekkel van, bár a mostani helyzethez képest, nem hiszem, hogy ez sokáig így marad. Allison, Allisonnal nem találkoztam az óta. Se egy vadásszal. 1 hét telt el. Most Lydia a legnormálisabb. Fura, de így van. Azóta egyedül vagyok itthon. Apa még aznap elment egy munkahelyi utazásra, mikor Nagyi kórházba került. Nehezen akart elmenni, de nem engedhette meg magának, hogy nemet mond, mert az akár az állásába is került. Még nem beszéltem vele a kávézóról, ahol szeretnék dolgozni, de már tervben van! Szóval, nagyjából úgy éreztem magam, mint az előtt a bizonyos este előtt. Magányosnak, zárkózottnak, de sokkal másképp viselkedtem. Apa, és Nagyi szerint, még annál is felnőttesebb vagyok. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Annyi biztos, hogy egyes dolgokon még mindig nem tudtam túltenni magam. Derek, Allison, Kristina. Szerintem ez a hármas örökre megmarad nekem, egy tátongó űrként a szívemben.
Ma is átlagosan indult a nap. Még mindig Lydia visz suliba, ez változatlan. Igazából ő az egyetlen olyan barátom, akivel még beszélgetek. Azt mondta, hogy vele is távolságtartó Allison. Mondtam neki, hogy biztos, csak az anyja miatt ilyen. Részben ez igaz volt. Az anyja miatt ilyen.De a nagyapja csinált belőle gyilkos jelöltet. Suliban kerültük egymást. Volt egy kínos pillanat, mikor belefutottam Stilesba, aki a tanácsadói irodából jött ki. Röviden megkérdezte, hogy hogy vagyok, gyógyulok-e. Én tömören válaszoltam rá, és kikerülve egymást, mentünk órára. Ma Allison nem volt suliban. Már meg sem lepődök. Valószínűleg a kiképzésén van.
Suli után otthon tanultam. Csoda, de javítottam irodalomból. Rájöttem, hogy bármennyire is utálom, attól még az alapműveltséghez hozzátartozik. Az otthoni kisebb-nagyobb problémákra is találtam megoldást. Ugye iskolatáska helyett, csak válltáskát hordok, amit az ép vállamon pont el tudok vinni. A hűtőt, mindig késsel nyitom ki, az egyéb emeléseknél pedig feszítővasat használok. Ma gézt, és kötszert is vettem a gyógyszertárban, mert reggel konstatáltam, hogy elfogyott.
Még most is sokat merengek a történteken. Éjszakánként van, amikor a traumáimat át élem újra, és újra. Félek tőlük? Nagyon is. Félek, hogy több ilyen fog következni. Sőt rettegek. De nem mutathatom ki. Nincs, nincs már elég erőm félni. Belefáradtam. Inkább csak lélekben felkészülök rá. Talán így idővel túlléphetek rajtuk. Talán, még az életem is egyszerű lesz. Nem úgy, mint a ma estém.
Már sötét volt, mikor hallottam, hogy valaki ráhasalt a csengőre. Idegesen jöttem le a lépcsőn, és dühösen vágtam ki az ajtót. De amint megláttam, hogy ki is az ..... Hát, rendesen behúztam neki. Talán egy másodperc sem telt el az ajtónyitás óta, mert az ütés beért. Peter Hale. Fájdalmasan kapott az orrához, ami vérezni kezdett. Nem vagyok szadista, de élveztem, hogy szenved. Aztán amikor befelé kezdett tántorogni néhány szitok szó közepette, egyszerűen rácsaptam az ajtót. A nehéz tölgyfa biztos eltalálta, mert hallottam egy koppanást, és egy hangosabb szitkot. Ezzel elintézettnek tekintettem a dolgot, így leültem az előszobában lévő kis székre, megvárni amíg el nem megy. Talán nem gondoltam bele, hogy milyen állapotban is van, de ha nem kapta el az öklömet, szerintem már nem alfa. Sajnos nem az következett be, amire vártam: megint csengettek. Vigyorogva nyitottam ajtót, de úgy, hogy még véletlenül se tudjon bejönni. A mosolyom csak még nagyobbra nőt, amint megláttam a vérző, sebes orrát, és a mérges, feldúlt tekintetét.
-Nem segítek.- szólaltam meg.
-Honnan tudod, hogy azért jöttem?- kérdezte  kifigurázva.
-Mert neked nincs szíved, és levegőt is csak azért veszel, mert létfontosságú, de szerintem, ha semmi jó nem származva belőle neked, ezt se tennéd meg.- mosolyodtam el.
-Most nagyon megbántottál.- mondta tettetett sértettséggel.
-Minek jöttél?- váltottam komoly témára, de megtartottam a "beszélgetésünk" stílusát, hogy ne tudjon bele kötni.
-Csak erre jártam, és gondoltam beköszönök.- nézett rám értetlenül, mire én csak egy megvető pillantást küldtem felé. Sóhajtott egyet.- Dereket keresem.
-Keresd csak nyugodtan.- mondtam, és készültem becsukni az ajtót, de a kezével megtámasztotta azt.
-Kéne a segítséged hozzá.- felelte indulatosan.
-Mintha arra utaltál volna, hogy ez nem igaz.- gondolkodtam el látványosan. Egyre dühösebben kezdett engem nézni, de én nem vettem komolyan.
-Esküszöm, hogy ....- kezdte volna a fenyegetését, de én közbe szóltam.
-Mit? Mit fogsz csinálni? Nem jók a reflexeid. Nem gyógyulsz. - böktem a még mindig sebhelyes orrára.- Nincs erőd, és gondolom gyorsaságod se. Tényleg marha veszélyes lehetsz.
-Jó, azért jöttem, hogy elvezess Derekhez, mert beszélni akarok vele!- mondta dühösen, és kiabálva.
-Minek?- akadékoskodtam.
-Csak nem szerelmes vagy?- mosolyodott el csalafintán.
-Nem. De ő az alfa Beacon Hillsben, és gondolom azért keresed, hogy megint alfa lehess, amit mindenképpen megakadályoznék.
-Miért feltételez rólam mindenki ilyen gonosz dolgokat?- kérdezte.
-Mert az vagy.- válaszoltam egyszerűen.
-Nem akarom megölni az egyetlen élő rokonomat.- mondta.- Beszélni akarok vele. Szóval, tudod, hogy hol van?- nézett a szemembe.
-Nem.- mondtam az igazat, mire hátrébb lépett.- De van egy tippem.