A védelmező farkas

2 és 3 évad között/d

                              Natalien szemszöge

Halkan osontam ki a szobámból. Hosszú folyosó tárult elém, sok szobával az oldalán. Egyenesen végig mentem rajta, aztán le a lépcsőn, ami a végén volt. Leérve egy nappaliba találtam magam, rengeteg emberrel benne. Érkezésemre, mind rám kapták a fejüket, de én nem álltam meg. Egyikük se értette, hogy került oda, és azt se tudták, hogy ki vagyok. Nem zavartattam magam, elindultam az egyik irányba. Persze ezt az egyik nem hagyta szó nélkül, és mellém érve megragadta a karomat.
-Ki vagy? - kérdezte. Erre nem válaszoltam, hanem egyenesen lesmároltam.

                          Derek szemszöge

-Megtudtatok valamit? - léptem be a rendelőbe mögöttem Briannal.
-Még semmit. -meredt maga elé Lydia.
-Ő mit keres itt? - kérdezte Scott.
-Tud rólunk, és tegnap óta Natről is. - mondtam. -Térjünk a lényegre! Stiles?
-Na igen. Nem találtam sokat én sem, de egyvalamin elindulhatunk. - tett le egy képet az asztalra, amin a fegyver volt.
-Ezt honnan szerezted? - kérdezett bele Brian.
-Az apám a helyi sherrif.- legyintett. - Szóval, ez egyedi gyártmány, amit csak ebben az államban engedélyezett, és mivel van sorszáma, nem feketén készült. Vagyis a bandának valahol ebben az államban lesz a főhadiszállása. Aztán, Hadvier nem tud a természetfelettiről, és nem is érdekli ez a téma. Egyszer kétszer keveredett már ilyen ügybe, de nem tudták bizonyítani. Mindig ugyan azzal vádolták, rablások, emberrablás, gyilkosság, fegyver,-és drog kereskedelem. Szerencsére leány kereskedelemhez nem találtak vezető nyomot. - fejezte be, az anyagait sorban letéve az asztalra.
-És ezzel mit kezdjünk? - tette fel a kérdést Allison. Pontosan mit is keres ő itt?
-MI, ezzel semmit, az apád annál inkább. Ő van a fegyver üzletben. - vonta meg a vállát.
-És honnan tudjuk, hogy segít? - támaszkodott az asztalra Brian. - Tudtommal az apád Argent.
-Elvileg már visszavonult, nem? - nézett Allisonra Isaac.
-Elvarrja a szálakat. - mondta a lány.
-Jó, akkor menjünk hozzá. - mondtam. Már indultam is, mikor Scott megszólalt.
-Még valamit tudnotok kell.- erre mind visszafordultunk, akik menni készültek. - Nat, lehet, hogy megváltozott, lelkileg. Beszéltem Deatonnal, aki elmondta, hogy mi különbözteti meg a természetfelettit, az embertől.
-És ez miben segít nekünk? - kérdezte Jackson.
-Abban, hogy Nat nagyon közel állhat a kiégéshez. - ez az utolsó mondta letaglózott. Ilyen nincs. Nem, Nat, Nat nem éghet ki! Nem, segítenem kell neki, meg kell találjam. Kiviharzottam az ajtón, beszállva a kocsimba egyenesen Argent felé vettem az irányt. A sebességhatárt, újból átlépve hajtok a ház felé. Semmi nem érdekel, csak az, hogy Natalient megmentsem. Hadviertől, a vadászoktól, és a kiégéstől. Én nem akarom ezt. Kurvára elcsesztem.

                          Natalien szemszöge

A férfi nem habozott, visszacsókolt, majd elválva tőlem megragadta a karomat, és húzni kezdett az egyik irányba. Követtem.  Megfogtam a torkát hátulról, és a földre rántottam. Meglepve nézett rám, de én csak lekuporodtam a fal mellé, és sírni kezdtem.
-Te kis kis büdös kurva! - kiáltott rám. Erre csak még jobban összehúztam magam. Féltem, és mérhetetlenül szomorú voltam. A következő, amit érzékeltem, az az volt, hogy kaptam egy óriási pofont. Oldalra borultam, és ott zokogtam tovább. A varrataim felszakadtak. Rettenetesen fájt. Felüvöltöttem. Megragadott a hajamnál fogva, és elkezdett vonszolni valamerre.

-Úgy sajnálom. - zokogtam fel újra. Nagyon nagy bűntudatom volt. Csak a megbánás hajtott. - Úgy sajnálom! Meg sem érdemlem, hogy megbocsáss! - sírtam.
-Neked meg mi bajod van?! - fordított maga felé.
-Úgy sajnálom! - sírtam. - Nem is kérlek, hogy megkönyörülj rajtam. -Többen jöttek nézni, hogy mi folyik itt. Akkora bűntudatom volt.-Úgy sajnálom! - zokogtam fel.
-Ennek mi baja van? - kérdezte az egyikük.