A védelmező farkas

2 és 3 évad között/e

                       Natalien szemszöge

Egy percig sem gondolkozva kiugrok az ablakon, ezzel kitörve az ablakot. Nem fájt az érkezés. Felemelem a fejem, és elszánt, kissé pszichopata tekintett mustrálom a felém közeledő őröket. Ők fegyverekkel mutogatnak felém, és különféle szitokszavakkal illetnek. De engem nem érdekel. Egyenesen mentem előre, nem törődve semmivel. Az egyik őr már ide is ért hozzá, és megragadta a karomat. Nyilván azt hitte, hogy hisztizni fogok, és ellenállok. De én csak mentem tovább egyenesen. Így ment ez az összes többivel is. Én csak mentem előre, mígnem egy nagydarab elém nem állt. Nála se álltam meg, hanem könnyűszerrel elintéztem. Én csak meneteltem tovább, egyenesen előre, célok nélkül.

                           Derek szemszöge

Tinédzser korom óta nem ébredtem a telefonom hangjára. Már nem mintha olyan sokat aludtam volna. Inkább csak vergődtem az ágyban, és Natre gondoltam. De visszatérve a valóságba, morogva nyúltam a telefonomért, amin Argent neve hullámzott.
-Bejelented, hogy meg akarsz ölni? - kérdeztem cinikusan.
-Hadvier lemondta a találkozót. És Nat megszökött tőle. - mondta nem reagálva arra, amit mondtam. És azt se tudtam, hogy most örüljek a hírnek, vagy ne. Két nap alatt megszökött tőle. És most kitudja, hogy van. De legalább nincs annál a perverz baromnál.
-Kösz. - motyogtam, és kinyomtam.

              Natalien szemszöge

Szürke út, kihalt környék. Hogy jutottam idáig? Mi történik velem? Ezek a hangulatingadozások, nem normálisak. De ezt nem hisztis korszakomra értem. Ezek, igazi érzések? Olyan mintha, lassan, elveszteném önmagam. Nem értem, ez nekem nem megy. Mi ez? Van, hogy nem érzek fájdalmat, és van, mikor csak azt érzek. De pokoli erősen. Az állapotom is romlott, és ha nem találok be legalább egy telefonfülkébe, elvérzek. Így is alig bírok menni. És most nem segít az sem, hogy össze vagyok zavarodva. 

Újabb köhögő rohamok, és hányás. Próbáltam már ordítani Scottéknak, de mindig csak vér jött. És az meg rettenetesen fájt, így arról is letettem már. Igazából már mindenről letettem. Arról, hogy valaha is valaki megtalál, vagy én megmenekülök. A lábam remeg, reszketek a fájdalomtól, és fázok. Nagyon fázok. Bár nincs hideg. Csak a szervezetem lassan leáll. Igazából már csak teljesen kifárasztom magam, hogy elaludhassak, örökre.

Bicegve sétálok egy nagyon ismerős erdőben. Csak tudnám, hogy honnan ismerős. Útközben megint volt egy ilyen érzelem kitörésem. Ja, jó kis nevet adtam neki. Szerintem egész találó. Már nem tudom, hogy ez a valóság, vagy már csak képzelődöm. Inkább csak megyek tovább, de nem tudom meddig. Meddig fogom ezt bírni. De érzem, hogy nem sokáig. Megint jön egy újabb rosszul lét, érzem. Köhögve köpöm ki a vért, de két lábon maradni, na az már nem megy. Térdre rogyok, onnan pedig hátra, egy fa tövébe. Nagyon fáj. Megbénít. A mellkasom gyorsan mozog, kapkodom a levegőt. Küzdök érte. De már érzem, hogy értelmetlen. Ennyi volt. Már ne...

                        Derek szemszöge

Visszadőltem az ágyba, és átdörzsöltem az arcomat. És most hol keressem?
Felkeltem, és felöltöztem. Kimentem a "konyhába" és kaját kezdtem keresni. Gondoltam arra, hogy iszok egy kávét, csak hát az nem hat a vérfarkasokra. Fasza.
-Szarul nézel ki. - mondta a belépő Isaac. Lassan felnéztem rá, fújtattam egy párat, mire azonnal megértette, hogy mi a helyzet. - Jó, nem szóltam semmit. - emelte fel a kezét, és kislisszolt a helyiségből. Végig követtem ugyan azzal a gyilkos tekintettel. Kipakoltam néhány hozzávalót egy szendvicshez a hűtőből. Mit meg nem adtam volna azért, hogy most Nat itt lehessen, és ne csodálkozzon azon, hogy nem barlanglakó ember módjára egyek. Vagy azért, hogy hátulról átöleljen. De jó l...
Egy erdőt látok. A fa tövében ült valaki. Lehajtott fej, véres ruha. Úristen, ez, ez Natalien! Egy percig sem gondolkodtam, amint elmúlt a kép, rohanni kezdtem. Szóval ilyen egy látomás.
-Isaac hívd fel Deatont, és Scott anyját. Megvan Nat.- szóltam neki.

-Nat! Natalien! - ordítottam a nevét. Nincs sehol. Pedig itt kén elennie! Jó, akkor én barom most végre elkezdem használni a farkas keppességeimet. Vér. Ez volt nagyjából az egyetlen szag, amit éreztem. A vér szaga. Na így már sikerült megtalálni. Ott volt a fa tövében, véresen. De nem ez volt a legrosszabb. Hanem az, hogy nem hallottam a szívverését.

Előre is közlöm, hogy nyugi van!!!!