A védelmező farkas

1 évad 12 rész

Allison szemszöge

A híradóban vezetőhírként ment Derek és Natalien keresése. Igaz más okból, de amint az ember bekapcsolta ezt biztosan megtudta. Nem szóltam semmit, Kate tanácsára átlagos diák voltam aki nem tud semmiről. Vajon Nat elmondta volna? csak azért barátkozott velem mert meg akart ölni? Vajon igaz volt az amit apáról és Kateről mondott? Vagy csak menteni akarta magát? Nem. Nem hiszem el, hogy meg akart ölni. És talán azt sem, hogy csak kihasznált. de semmit sem tudok biztosan.
Lydia halálra aggódja magát miatta. Keresi, és mindig hívogatja. Az apjával is beszélt már. Mr.Domor is lázasan keresi. Én meg, gyakorlok. Kate azt mondta segíthetek elkapni az alfát. Már szinte teljes pontossággal lövöm ki a nyilaimat. Sajnos mást még nem tudok tenni.

Natalien szemszöge

Iszonyú fájdalom volt az egész testemben. A rajtam lévő ruhák megszakadtak, a karjaimon lévő láncok a véremtől vöröslöttek. Derek könyörgött, hogy álljak le, de én nem hagytam abba. Ki kell jutnunk innen. Figyelmeztetnünk kell Scott-ot. De hiába, nem bírtam átváltozni. Túlságosan fájtak a karjaim, mikor a bilincset feszítették.
-Nat hagyd abba! Látom, hogy szenvedsz! Kérlek, könyörgöm hagyd abba!-mondta. És olyan történt, ami ilyen esetben még nálam még soha. Feladtam. Bűntudatom volt.-Köszönöm.-suttogta.
-Mit? Hogy feladtam? Miattam fogunk meghalni Scottal együtt.
-Nem, azt, hogy nem kínzod tovább magad.
-Van más ötleted?-kérdeztem remény vesztve.
-Nincs.
Újabb csend. Nagyjából most kezdődhetett a bál. Vajon Alex elment a bálba? Valaki mással? Biztos. Sosem beszéltünk többet pár mondatnál.
-Elmentem volna a bálba.- mondtam.
-Mi?
-Bosszúból elmentem volna egy másik sráccal a téli bálba.
-Ennyire haragudtál rám?
-Nagyon.
-Sajnálom.-összevont szemöldökkel néztem rá.
-Tudom, hogy sírtál miattam. Még az, "átállásom" estéjén elmentem hozzád. Bementem az ablakon, és láttam a vöröskés arcod.
-És befeküdtél mellém, hogy nyugodtan aludjak.
-Igen.
-Annyira szeretlek.
-Az életemnél is jobban.- nézett rám gyönyörű zöld íriszeivel. A tekintetünket egymáséba fúrtuk, és szavak nélkül megbeszéltük az elmúlt napok fáradalmait, sírásait, gyötrelmeit. A gondolatmenetemből egy hangos üvöltés zökkentett ki. Scott az! Gondolkodás nélkül visszaordítottunk. Egy darabig ment az oda-vissza "beszélgetés", majd megtalált minket. Először Derekhez ment és kiszabadította a fél karját, de ekkor lépteket hallottunk. Visszajött az az egomán seggfej kínozni minket. Scott elbújt és onnan figyelt.
-Jöhet még egy kis móka?-mondta a féreg, miközben felkapcsolta a reflektort.-Bár őszintén, már fájnak az ízületeim. Ezért hoztam segítséget.-ekkor elővett egy baseball ütőt.-Figyelmeztetlek, a főiskolán baseball-oztam.-meglendítette az ütőt, mire Derek megfogta.
-Nekünk is van segítőnk.-mondta majd elhajította a férfit. Scott oda jött elénk, miközben Derek leszedte rólam, majd magáról az áramos tapaszt.
-Scott segítenél?- kérdeztem a fiútól aki szó nélkül lecsatolta a kezemről a bilincset. Mentem volna Derekhez, de a fiú megfogta a kezem.
-Előbb mond meg, hogy hogyan állítsam meg Petert.-nézett egyenesen a szemébe.
-Muszály ezt pont most megbeszélnünk?
-Allisont és a családját üldözi. Megfogja ölni őket.
-Na és?
-Derek, ugye ezt nem mondod komolyan?-kérdeztem.
-Ő is ugyan olyan lesz mint a többi.
-Lehet, de amíg nem biztos én védeni fogom.-mondtam, és lecsatoltam a másik kezét.
-Kiismerhetetlen vagy.-mondta majd elém lépett. Nem érdekelt minket, hogy nem vagyunk egyedül, hogy egy pszichopata nagybácsi mászkál a városban. Engem csak Ő érdekelt, ahogy megéreztem ahogy ajkaink összeforrnak, ahogy a hajamba túr miközben a másik kezével a derekamat simogatja. Olyan csodálatos érzés volt. Nem is tudom milyen régen nem éreztem már ilyet. Alig akartuk egymást elengedni, de mikor összejött, Scott ledöbbent fejével találtuk szembe magunkat. Derek még mindig a karjaiba tartott és úgy lövellt gyilkos pillantást a fiú felé.
-Így minden világos.-motyogta maga elé.
-Menjünk innen.- mondtam, és az asztalhoz léptem amin a ruháink voltak. Jól esett, hogy valami végre takarta a testem. Hiába, azért megalázó volt.
Kiértünk a bunkerből, mire bevillant elém egy kép. Nem volt tiszta de tudtam, hogy bajban voltunk. Már megint. Egy nyíl suhant Derek felé de időben elé álltam, így az a szörnyűség az én vállamba fúródott. Allison és Kate lőttek ránk. Még egy, majd Derekbe is kettő. Villanó nyíl. Hihetetlen, hogy négy év alatt nem győztek le ilyen könnyen. Derek kiszedte magából majd felszedett minket, és egymást támogatva mentünk a ház felé.
-Allison meg tudom magyarázni!-mondta Scott.
-Ne hazudj! Legalább most az egyszer.
-Elakartam mondani neked a bálon. Mindent el akartam mondani. Mert minden amit mondtam, minden amit tettem...
-Azért volt, hogy megvédj.
-Igen.
-Nem hiszek neked.
-Ally, még fogalmad sincs semmiről. Hadd, hogy megmagyarázzuk!-mondtam.
-Az istenér lődd már le.-szólt Kate.
-Azt, azt mondtad elkapjuk őket.-nézett rá értetlenül a lány.
-Megvolt, és most lelőjük.-majd sorozatra belénk lőtt Derekkel. Itt elsötétült a világ.
Lassan kezdtem nyitogatni a szemeimet apró rázásokra. A sebhely már teljesen begyógyult. Derek és Scott alakja rajzolódott ki előttem.
-Le kell győznünk az alfát!- mondta a fiú és a ház felé vette az irányt. 3 irányból közelítettük meg Petert. Scott elküldte Allisont, majd támadásba lendültünk. Sokkal erősebb volt mint a másik alakjában. Sokkal vadabb, gyorsabb, cselesebb. Kirepültünk az ablakon mind a négyen, és Peteren kívül mind a a hárman fájdalmasan terültünk el a földön. Allison rémülten nézett ránk. Ekkor futott be a jól ismert ezüst porse. Stiles és Jackson szállt ki belőle majd egy löttyöt dobtak az alfa felé, aki elkapta.
-Ó a francba.-mondta Stiles.
-Allison!- kiáltottam Scott. Ő oda dobta az íját, Derek pedig a tegezét, és a lány előtte az üveget ami azonnal kigyulladt. Jackson rádobott még egy üveget, így az egész teste lángba úszott. Allison felé botorkált de Scott elrúgta. Ezután engem vett célba. Már felkészültem a támadásra, mikor Derek elém állt, behúzott a nagybátyjának, és össze karmolta.
-Ezt Loráért!-suhintás.-Natért!-ujjabb suhintás.- Mert hazudtál nekem!-suhintás.- Ezt pedig mindenért!- majd elvágta a torkát. Élettelenül esett össze a teste, miközben Derek szemei vörösek lettek. Ő az új alfa. Elém lépett és átölelt. Vége. Végre nincs több baj. Nem lesz több gyilkolás, bujdosás, hazugság. Lassan elhúzódtam tőle, és megcsókoltam. Most minden rendben lesz. Már nem vagyok egyedül. Nem vagyunk egyedül. Már vannak olyanok akikre számíthatunk.

Az elkövetkezendő pár nap nyugisan telt. Allison és Scott újra összejöttek, Derekkel nap mint nap találkozunk,de még nem mutattam be a családomnak, ők csak azt tudják, hogy van valaki aki közel áll hozzám. Jackson leszállt rólunk, Lydiának jók az eredményei (mint kiderült, Peter megharapta és kórházba került), Dereket levették a bűnözők listájáról mert "Kate csinált mindent" és ő rabolt el minket a Hale ház alatti pincesorba. Apát, a nagyit és Briant megnyugtattam, hogy élek semmi bajom. Argentéket azóta nem láttam. Bár minden nap találkozok Allisonnal, akivel még jobb lett a viszonyunk, a szülei felől egy ideje nem hallok. Stiles szerint undorítóan boldogok vagyunk, és mindig "a hányás kerülgeti" ezért Scott egyszer hozott neki savlekötőt amit a fiú hozzá is vágott.
Viszont valami nem stimmel. Lydia teljesen normális tempóban gyógyul. Derek sem érti, és az orvosok sem. Egyszer bementem a fiúkkal a kórházba megnézni a sebét, de az is megvolt neki. Lehet nem változik át. Talán kimaradhat ebből az őrültek házából. Bár, most nincs is. Minden, olyan, tökéletes szerű.