Na és, a vacsora is megvolt, ami elég viccesen telt, így ma eléggé jól szórakoztam.
–Héj, Jane! Sophi! –ébreszketett, egy női hang. Nagy nehez, felnyitottam a tonnás szemeimet, és kerestem a nő tekintetét.
–Mit akarsz, An? –kérdezte, a mellettem fekvő lányka.
–Lassan megyünk, mert még haza kell vinni téged is, és Cob-nak hamarosan dolgoznia kell. –mondta, An. Már megszoktam, mert mindig, csak 2-3 napot vannak itt. De szerencsére 2 hetente jönnek hozzánk. Valamikor van, amikor elhúzódik 3hétre is mire ide érnek, de az nagyon ritka. 😊
Lassacskán, az ágyból is sikerült kikelnem, és félholtan ültem le az asztalra.
–Jó reggelt kicsim! –jött oda hozzám, anya.
–Reggelt.. –mormogtam, aztán egy hatalmasat ásítottam.
–Már megint, meddig voltál fent? –kérdezte meg.
–3-ig–válasszóltam. Anyu, csak rosszalóan rázta a fejét.
–Reggelt kölyök! –borzólta össze a hajamat az apám, ha még jobban lehet.
–Reggelt, edző! –kaptam oda a fejem, mosolyogva.
–Hogy, hogy itthon vagy? –kérdeztem meg, csodálkozva.
–Hát szapad napom van, tegnap mondtam is. –válasszólt.
–Hehehe... –nevettem kínosan.
–Na szia apa! –jött le a bátyám Janekel, és megölelték egymást a férfiak.
–Szia anya! –puszilta meg.
–És szia kutussz! –ölelt, és puszilta meg.
–Hello! –köszöntem én is.
–Akkor sziasztok! –köszönt Ana, és mindenkit megpuszilt.
–Sziasztok! –köszönt Jane is, és engem meg is ölelt.
–Sziasztok!! –köszöntek a szüleim.
És a végén, már csak annyit hallottam, hogy elhajt a bátyám, a fekete, Ferrari-jával.
–Akkoorr... –indultam is a hütő felé, hogy kivegyem, a szokásos reggelim.
Ahogy leültem az asztalra, anyu rögtön elém is ült.
–Mi lenne, ha.. Ma elmennénk a körmöshöz..? –mosolygott rám.
–Rendben! –mosolyogva egyeztem bele.
–Akkor öltöz, mert fél egyre kell, oda érni. –mondta.
–Előre eltervezted, ugye?–néztem rá.
Ő mosolyogva, bolintott egyet.
Nagy nehezen, fellkászálodtam a székről, és mentem be a szobámba. Elkezdtem mosakodni, fésülködni, stb... A szekrényemben kotorászva, kerestem a ruhákat. Nagy nehezen, találtam a megfelelő polót, és nadrágot.Fellragtam, egy kis sminket, ami ebből ált: szempilla spirál, és szájfény. Lementem a lépcsőn, és felvettem, a fekete magas szárú Converse cipőm.
–Kész vagyok! –ordítottam anyunak.
–Jó megyek! –ordította ő is. A haját össze fogta, és egy ilyen egyberuhát vett fel.
YOU ARE READING
Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT
RomanceHa igazán szaftos, Cameron Dallas-os story-t akarsz olvasni, akkor megéri, ebbe is bele kukkantani. 😋 „-Biztos jól vagy már? -kérdezi a fiú. -Igen, már jól vagyok, köszönöm. -válasszóltam neki, mosolyogva. -Egyépként, Cameron Dallas vagyok. -nyúj...