Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

🙎35.Bizonyitsd😕

Követve az út rendjét a konyhába, én is oda tévedtem. De bárcsak félre láthattam volna azt, amit akkor láttam...

Sophi, és Shawn csak úgy falták egymást. Én ott álltam, és lefagyva figyeltem a kis jelenetüket. Igazság szerint nem is tudom jellemezni, hogy ők most mit is csináltak. Hol flörtöltek, valamikor nyálas csókba kezdek. Amikor megláttak engem, a fiú elszégyelve magát nézett rám.
–Én, nen akartam ezt. –szólalt meg Shawn. Tudtam, hogy ő most nincs olyan kényes állapotban mint a lány, de fájt, hogy ez így alakult.
–Tudod mit, inkább hagyjuk. –ráztam nemlegesen a fejem, és a pulton ülő félholt lányhoz léptem. Ott lassan nyúltam hozzá, ő meg úgy vetette magát a karjaimba, mint egy kis lány az apukájához.
–Én tényleg sajnálom Cameron. Esküszöm, hogy nem akartam semmit csinálni.–nézett rám sajnálkozóan Shawn. Nem szerettem volna rá figyelni, mert így is a sírás határán voltam. Óvatosan levettem a lányt a pultról, és ő meg szorosan átölelt a kezeivel, meg a lábaival. A hátát fogtam, hogy előre ne essen, és az alsó combjaival tartottam a lányt. Shawnra rá se figyelve mentem tovább, és a lépcső felé vettem az irányt. Útközben találkoztam Ana tekintetével, aki ahogy meglátott minket és alaposan végig mért, sajnálkozóan vette fel velem a szem kontaktust. Én egy nagyon szomorú mosoly tettem meg, aztán feltettem a lábam az első lépcső fokra, és így tovább. Csak azt vettem észre, hogy a lány csak úgy pattogni kezdett kifelé az ölemből, és a száját kezdte el fogni. Én a WC felé rohantam, és ott gyorsan de óvatosan engedtem el Sophit. Az egyből a mosdó kagyló elé hajolt, és adta ki magából azt, aminek ki kell jönnie. Én habozás nélkül a haja után nyúltam, és azt fogva neki próbáltam nyugtatni. Most ugyan az történik meg mint az legelsőnek, csak most fordítva.
Ahogy ő kész lett, az ülökét lehajtva ült rá, és elég rosszul nézett ki. Hogy ha azt akarom, hogy jobban érezze magát, akkor muszáj lesz a fürdő alá terelnem. Gondolkodtam el, ahogy elé leguggoltam.
–Figyelj, most lefürdetlek. –fogtam meg a kézfejeit, ahogy már a ruhája után kezdett el nyúlni. –Esküszöm, hogy nem fogok tapizni. –néztem rá komolyan, amire ő csak bolíntott egyet. Lassan, és zavartan nyúltam a pólója alá, hogy letudjam azt húzni. Csak, hogy én teljesen zavarba jöttem tőle. Beharaptam az alsó ajkam, így a bennem felzúduló érzést próbáltam fokozni. Amikor már egy kicsit lenyugodtam, akkor a nadrágjára tértem. Azt is lehámoztam róla, majd a ruhadarabjait a zokniával együtt a koszosak közé dobtam. Természetesen a fehérneműét rajta hagytam, a ruháját is azért vettem le, hogy azért ne legyen már csurom vízes. Felálltam, és a lányt is magammal húztam. A fürdő felé mentünk, és a csapot megeresztve ültettem bele a kádba a lányt. De amikor hozzá értem, elöntött az az érzés amikor lent volt Shawnnal. Gyorsan kaptam el onnan a kezem, és inkább betessékeltem, mint bele tettem a zuhany alá.
–Most haragszol rám? –kérdezte meg. Nehezen de a szemébe néztem, és úgy próbáltam egy értelmes választ kinyögni. De inkább csöndbe maradtam, mert tudtam, hogy ha beszélek, akkor csak mégjobban fájni fog. –Én sajnálom Cameron. –szólalt meg már tisztább hangnemben.
–Csak.. Amikor láttalak Dottival... Tudom, hogy ti jártok meg minden. De mégis reménykedtem benne, hogy úgy féltékennyé tehetlek. –kezdett el sírni. Én elzártam a csapot, mert tudtam, hogy most már csak józanabb lesz. Gyorsan előkaptam egy törölközőt, és az jól ráterítettem. Mondtam neki, hogy mindjárt jövök, és a válaszát meg se várva hagytam el a helyiséget. A szobájába mentem, és onnan kezdtem el kikutatni valami alvós ruhát. Mondhatni mindent láttam, és azok közül szedtem elő neki a cuccait mindennel együtt. Bementem a fürdőbe, és a lánynak letéve a ruhát mondván neki, hogy ölztözzön fel ki is léptem onnan. Valamit még mondani akart akkor, de abban a pillanatban nem annyira érdekelt. Az ajtó előtt vártam rá, ahová hamar is kiért. A szobája felé vettük az irányt, majd ahogy fekve leült és betakarózott, míg én az ágya szélére ülve figyeltem őt, már fel is akartam állni onnan. De akkor ő megfogta a kezem, így vissza tartva engem. Én vissza néztem rá, és a helyemre is vissza ültem. Most ő kúszott hozzám közel, és ő karolta át a nyakamat.
–Mit akartál akkor bebizonyítani? –nézett rám csillogó szemeivel, és közben az arca is pirosodni kezdett. Én még tartani akartam magam, de ez már egyszerűen nem ment. Ránéztem a szájára aztán vissza a lányra, aki egy aprót bolíntott így jelezve, hogy megadja rá az engedélyt. Én habozás nélkül csókolni kezdetem őt, és a lehető legérzelmesebben csókolt ő is vissza. Levegő hiány miatt elváltunk, és mind a kettőnknek a piros arcát lehetett látni. Egy hatalmas mosolyra húztam a szám, ahogy megláttam Sophi arcát. Szorosan magamhoz vontam őt, és úgy éreztem, hogy sose akarom elengedni. Lassan mentünk vissza a fekvő helyére, és egy takaróba húztuk egymást. A kezeimmel átöleltem a derekát, és ő is a mellkasomnak döltötte a fejét. Tetszett ez a helyzet, hogy végre nem vagyok gyáva vele szemben. Nem akarom többé átvágni őt, mert nem akarom, hogy sírjon miattam.
–Szeretlek.–ejtettem ki halkan azt a szót, amire már régóta várok. 
–Én is szeretlek. –húzodott fel hozzám, és a fejét a nyakamba temette. Elmosolyogtam ezen a mondatán, és mégjobban átöleltem.
A lány egyfojtában aprókat mocorgott, ami miatt tudtam, hogy valami baja van már.
–Mi a baj? –kérdeztem meg őt.
–Sajnálom azt, amit az előbb Shawnnal történt. –tette a fejére a takarót. Én egyet sóhajtottam, aztán a fejéről lehúzva a takarót néztem rá mosolyogva.
–Most olyan nagy dolgot nem csináltál, csak egyszer csókolóztál vele, a többi meg egy arca féle puszi volt....? –gondolkoztam el ezen. A lány egy aprót felsíkkantott, majd dúrcizva nézett rám. Én egy szórakozott fejet vágtam a bugyuta képe miatt, ami nagyon aranyos volt.
–Nem mondj ilyet! Ez nagyon fura a te szádból hallgatni. –mondtam. Én egy hatalmasat mosolyogtam, majd megszólaltam.
–Akkor ne hallgasd. –csókoltam meg újra. A lány egyből vissza is csókolt, ami jó érzést kerített bennem. A hajába belemarkolva éreztem jobban magam. Így éreztem azt, hogy most magamé ez lány. Szeretem, és ezt nem akarom azzal tönkre tenni, hogy reggel amikor felébred már nem leszek ott. Mintha egy éjszakás kaland lett volna. Mert ez nem lesz az, ez nem olyan. Ez teljesen más lesz, itt nem lesz olyan, hogy egyszer vele leszek, egyszer meg Dottival. Boldoggá akarom tenni, látni ahogy mindig mosolyog. Az igazi nevetését, és csak öröm könnyeket szeretnék látni. Nem szeretném, ha szomorú lenne. Ha ilyet csinálok, ha az én hibám miatt megint sírni fog, akkor az azt jelenti, hogy én nem érdemlem meg őt. Túl jó hozzám, és én nem vagyok hozzá való. Szakítottam Dottival, és most tiszta lappal akarom kezdeni Sophival. Nem akarok hülyeséget csinálni, mert szeretem. Védelmezni akarom őt. Vele akarok lenni. És boldoggá tenni. Nem szeretnék hibázni vele szemben. Veled akarok lenni Sophia Shake. Mert te boldoggá teszel engem, és ezt én is viszonozni szeretném. Igérem, hogy boldoggá foglak tenni. Nem foglak megbántani, nem foglak megsiratni. Mert szeretlek téged.

Sziasztok drágáim!
Kicsit későn hoztam, de itt van. Ismét a mondoconról szólva holnap délután környékén megyek, és vasárnap meg reggeltől estig ott leszek -nyitástól zarásig-. Egy Hinata cosplaybe leszek, és ha valaki megszretene ismerni, akkor csak bátran -írhat is ezzel kapcsolatban-. Remélem tetszett
a rész.
Puszii 💋