Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

🏫5. Kezdődik a suli!🏫

–Itt is van! – mentem oda hozzájuk a kanapához, mert ameddig én itt írkáltam, addig ők odamentek TV-t nézni. Ezen is egyfolytában nevettünk, aztán elmendtünk "aludni". Mondjuk én, mint mindig, most is kb, 3ig voltam fent.

Az az 1hónap, olyan hamar telt el, mintha csak 1hét lenne. De ebben az időben, nagyon összebarátkoztam a Magcon-nal, és nekik a tesóival. Amievel is, megismertettem őket, a bátyám, és a szüleim is ismerik már. Sokszor volt olyan, hogy én megyek át hozzájuk, vagy mind jönnek át, hozzám. A lányokkal, már mindenkinél (Nálam, Amie, Lara, Cate, Dotti, és még, Jane) tartottunk, pizsi partyt.

És hát ez is eljött, előttünk újra megnyílik, a pokol kapuja, pontosan, az iskola. De az az egy jó benne, hogy már ismerek 15embert, és ők mind felsősök. Cameron felajánlotta, hogy bevisz minket a suliba. Na ja, és reggel, az idegesítő ébresztőre keltem. Nagy nehezen, kitapogattam a telefonomat, és elhúztam a gombot, hogy fogja már be.

Kómás fejjel keltem ki az ágyból, és rögtön indultam a fürdő felé. Mosdóba mentem, reggeli rutin, smink, stb... Mivel már nincs 40fok, így kényelmesen felvehettem, hosszú nadrágot. Mint mindig, most is feketét kaptam magamra.

Ehez még felvettem, a fekete Converse cipőm, már most. Megfogtam a telefonom, és a fekete, Converse háti táskám.
–Jó reggelt! –köszönt anya.
–Reggelt! –köszöntem én is, és közben a hűtőből vettem ki a tejet, a polcról meg levettem a gabonát, aztán mentem az asztalhoz.
–Mi ez a jó kedv? –grimaszólt mosolyogva, a nöstény nemű szülőm. Haha.. Nöstény.😂
–Nem tudom, hogy miről beszélsz. –kezdtem enni a kajám.
–Hát jó.. –húzta szélesebbre, a mosoloyát. Miután sikeresen  kévegeztem a reggelim, egy kocsi dudálást hallottam.
–Na megyek, mert itt vannak Cameronék! –felkaptam a táskám, a jobb válamra, utána oda mentem anyuhoz, és nyomtam egy puszit, az arcára.
–Szia kicsim! –szólt anyu, amikor én már, a bejárati ajtóban álltam.
–Szia! –csuktam be az ajtót.

–Sziasztok! –köszöntem, a kocsiban ülőknek
–Hello.–köszönt Cam.
–Szia! –Dotti is köszönt. Beültem hátulra, és indultunk Amiehez. Hamar odaértünk. A lány, már az ajtó előtt ált, és ahogy meglátott, futott is oda hozzánk.
–Sziasztok! –köszönt.
–Hello! –köszöntem én is, és ahogy beült mellém, szoros ölelés be vontam. Mind a ketten köszöntek a lánynak, aztán az egész 10perces utata, végig nevettük.

Na és a szoros kapcsolatok. Hát igen... Az érzéseim, Cameron iránt, egyre csak erősebb lett. És itt még az is a probléma, hogy ő, a legjobb fiú barátom. De amikor kettesben lettem volna vele, akkor mindig valami kifogást találtam ki, hogy nem tudok ott lenni. De van még egy helyes fiú, aki iránt, egy kicsit többet érzek mind barátot, de egyik se, fogható Cameronhoz. Hajjj.... Naaa! És ezekről is, csak Amie tudod, meg anya, de neki nem részletezem.

–Na és te, hogy állsz a fiúkkal, Sophi? –fordult hátra, a lány.
–Ööö... –"gondolkodtam".
–Naaa.. Biztos van valaki! –huzott tovább.
–Ja, van egy srác aki tetszik. –néztem rá.
–Tényleg, és ki? –izgult fel.
–Barna a haja. –vontam válat.
–Jaj, olyan sok barna hajú fiú van. Cameronnak is barna a haja! –durcizott.
–A többi titok. –mosolyodtam el, pimaszul.
–Hajj.. –fordult előre, és össze fonta a kezét, a melle előtt.
–Na és neked? –célzott a mellettem ülőre.
–Nekem is van. –huzott egy féloldalas mosolyt.
–És ki? –pattant fel újra, a lány.
–Majd elmondom, hogy ha csak lányok lesznek itt. –vigyorgott.
–Jaj Am.. Nekem elmodhatod, bízhatsz bennem, szupci barátnőcském. –nyávogitt Cameron, ami hatalmas nevetés váltott ki belőlünk.