–Most hova viszed?
–A szobájába. –néztem hátra.
–Ahhaa.. De csak óvatosan...
–Barátnőm van! Te idióta! –ordítottam vissza neki.Ebben az egész helyzetben azt utáltam a legjobban, hogy a szobák ilyen messze voltak egy mástól. De azt nem értettem, hogy az esés közben a lány hogyan tudott elaludni. A nyakamat csíkizte Sophi szuszogása, így minden eggyes kifújt levegőnél beleremegtem. Út közben azt kezdtem el érezni, hogy a lánynak az egyik keze csúszik le a nyakamról. Az volt itt a próbléma, hogy a kezét nem tudtam megfogni, így az ott lógott magának. De aztán a másik keze is csúszni kezdett, ami miatt már ösztönösen muszály volt a hátra dölő lány után kapnom. Amikor megint megfogtam a csajt, most az egy kezemmel tartottam szorosan a lábait, és a hátát fogtam a másik kezemmel. Sophi egy kicsit mocorogni kezdett, és közben hümmögött is. Hirtelen a lány jobban ölelni kezdett ami miatt mosoly gyült az arcomra. Sikeresen sóhajtottam fel amikor az ajtó elé értünk. Csak attól féltem, hogy itt most egy hatalmas nagy kupi lesz. Amikor kinyitottam az ajtót becsugtam a szememet, majd úgy léptem be a szobába. Nehezen nyitottam ki a fél szememet, de akkor döbbentem kezdtem el nagyokat pislogni. A szobában már nem áradt az italszag, semmi se volt szerte szét, és szép rend is volt ott. Megkönnyebbülve kezdtem el menni az ágy fele, és finoman tettem le oda a lányt. Ilyenkor a tegnap esti dolog jutott eszembe, így újra mosolyogni kezdtem. Úgy döntöttem, hogy kifelé veszem az iranyom, de akkor egy édes hang ejtette ki a nevemet.
–Cameron? –szólitott meg egy lágy hang. Lassan fordultam meg, és akkor már egy felébredt Sophival találtam szembe magam.
–Tudtad hercegnőm, hogy a kezeim közt aludtál el? –ültem le elé mosolyogva. A lány mintha elszégyelte volna magát, mert az ujjait kezdte el birizgálni és azt figyelmesen követte a tetingetével.
–Bocsesz... –bögte ki.
–Tudod mit, én most itt hagylak. Addig te fürödj meg, öltöz fel, és ha társaság lenne szükséges akkor csak hívj. –álltam fel.
–Miért vagy most ennyire kedves? –nézett rám grimaszolva. Jól elgondolkodtam a szavaimon, hogy mit is kéne mondanom, mert nem akartam, hogy félre érthető legyen.
–Mert te vagy a legjobb lány barátom. Meg olyan vagy nekem mint a hugicám. És az idősebbeknek vigyázniuk kell a fiatalbra. –kacsintottam rá. –De akkor most szia. –köszöntem el, majd kimentem az ajtón, és a szobám felé vettem az irányt.Sophia szemszögéből
A
mikor Cameron ott hagyott kicsit furán éreztem magam. Valamiért reggel óta minden egyes szavától zavarba jövök. Pedig elhatároztam magamban, hogy én bizony kiszeretek Cameronból. És erre akkor jöttem rá, amikor őket együtt láttam. Nagyon szeretik egymást, így nekem őket támogatnom kell. Nyújtozkodtva keltem ki az ágyból, majd ruhákat összekapva a fürdő felé vettem az irányt. Jó érzés volt, hogy lemoshatom magamról a bennem büzölgő ital szagot. Kényelmesen fürdökéltem, majd frissen száltam ki a zuhany alól. Onnan jól megtöröltem magam, majd magamra kötve a törölközőt mentem a kéz mosó elé. Ott jó erőssen megmostam fogam, aztán a ruháimért nyúltam. Gyorsan felkaptam a cuccomat ami ebből állt.
ESTÁS LEYENDO
Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT
RomanceHa igazán szaftos, Cameron Dallas-os story-t akarsz olvasni, akkor megéri, ebbe is bele kukkantani. 😋 „-Biztos jól vagy már? -kérdezi a fiú. -Igen, már jól vagyok, köszönöm. -válasszóltam neki, mosolyogva. -Egyépként, Cameron Dallas vagyok. -nyúj...