Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

😳😣6. Zavarba hozott😣😳

És újra megszólalt, a csengő, amit egy új kínszenvedést jelent. Pedig amúgy most még egyelőre, nem is olyan rossz.

A mai nappból, még 2órát kell kibírnom, és után mehetek is haza. Most az ebédlőben vagyok, mert ebéd szünet van. A Magcon-nal ülök, és pedig elég sokan beszélgettnek, nevetgélnek, még is, mi vagyunk a leghangosabbak.
–Ja Sophi, Amie, és ti ketten. –mutatott ránk Taylor, elsősökre.
–Ha ma talákozik az összes magcon tanítás után, akkor hivatalosan is, A Magcon tagjai vagytok.
–Ez, az! –ordítottunk fel, a barátnőmmel, és adtunk egymásnak egy pacsit.
–Na akkor, hogy lesz? –kérdezte Aaron, mi meg furcsán néztünk rá.
–Kihez megyünk át? Vagy maradjunk a suliba, és akkor itt beszéljük meg, vagy átmegyünk valakihez. –nézett rajtunk körbe, a rózsaszín sapkás fiú.
–Hozzám jöhettek, anyuék ma amúgy is dolgoznak, a bátyámék meg jövőhéten jönnek. –szólaltam meg hirtelen, így az összes 32 szempár rám szegeződött.
–Akkor, ezt meg is beszéltük. –mondta Hunter.
–Hozzád megyünk! –tette át a kezét Brandon, a válamon.
–Igen, nálam leszünk.–vettem le, a kezét. Amin mindenki nevetni kezdett.
–Hát azt jegyezd meg, hogy vele ne csajozz, mert ki fog nyírni. –szólt bele Amie is. A fiú felállt, és Hayest engedte mellém, ő meg a fiú másik oldalára űlt.
–Bocsánat.–húzta be magát, ami ismét nevetést váltott ki belőlünk. Mivel a tanárok úgy vélték, hogy most már elég hangosak a vagyunk, így ránk szóltak.
–Gyerekek örülök, hogy ilyen jól érzitek magatokat, már az első napon, de ha lehet, kicsit tűrtőztessék magukat. –jött oda, Mrs. Nalkoa.
–Igen is, asszonyom! –tisztelgett Blake. A nevetésünket vissza tartottuk, így mindenki feje tiszta vörös volt.
–Köszönöm.–tett egy erőltetett mosolyt a tanár, és tovább ált.
–Azt hittem leórdítt. –engettem magamból, a nevetést.
–Neeeem... Mrs. Nalkoa nem olyan.– nyàvogott, Matt.
–Felvetted? –kérdezte Blake.
–Igen, itt van. –ragta elé a telefont, Jonson.
–Felvettétek? –kérdezte Amie.
–Még szép, a legtöbb ilyet felvesszük. –válasszolt helyette, A másik Jack.
–Király, mi? –szólt bele Cate.
–De még mennyire. –mondta Am. És megszólalt, a kín, csengő szója.
–Akkor 3-kor nálad. –még mondta Shawn utóljára.
Elindultunk az osztály felé, és akkor megszólitott Brandon.
–Tényleg, nem közelíthetek feléd? –kérdezte, boci szemekkel.
–Helyes vagy, meg aranyos.. De nem kezdek ki, velem egykorúakkal. Már van tapasztalatom. De azért probálkoz, hátha sikerül. –mosolyogmat rá bíztatóan, de egyben szomorúan is.
–Várjunk, neked már volt pasid? –állt elém, így az utamat elzárva.
–Igen, és annyira bele voltam csavarodva, hogy kétszer is bedőltem neki.–kerültem ki. Nem akartam erről beszélni, mert sok fájdalmat okozott. Ráadásul akkor azt osztályban, 5lányon, és 3fiún kivűl, mindenki ellenem votl.
–Egy nagy rohadék volt! –szólaltam meg újra, előre meredve, amikor a fiú mellém ért.
–Átvert, hazudott, megszégyenített. –fordultak felé, aki nagyon is, nem Brandon volt.
–Ki? –kédezte ő.
–Mit szeretnél? –tereltem a témát.
–Azt, hogy mivel én viszlek haza, így én már ott maradok veled. –értette a terelést.
–Ammel, és Dottival.–folytattam.
–Nem, mert Amie Dottival megy, és megbeszélnek valamit. –vágta rá. Hajj.. Istenem, miért ver a sors?
–Ki használt ki? –hee.. Persze, hogy nem felejtette el. Ahogy azt kimondta, egy kéz fonódott át, a karomon.
–Na megyünk, mert mindjárt kezdődik az óra. Csá, Cameron! –húzott el Brandon.
–Kösz! –súgtam neki.
–Nyugi, ezt még megbeszéljük. –suttogta vissza, egy féloldalas mosollyal. Én csak sóhajtottam egyet.

Végre, vége a sulinak. De ahogy visszaemlékeztem, hogy ki is visz haza, legszívesebben azt kivántam volna, hogy még tartson az iskola. Félve sétáltam a fiú kocsijához. Ahogy megláttam, hogy ott van, a pillangók a hasamban, minnél erőteljesebben repkettek.