Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

👦 16. Kibélültünk? 👦

Már a láttuk a termet, hallottuk a csöngőt, és a tanár már csugta be az ajtót, amikor együtt estünk be, mivel olyan nagy volt a lendület, hogy én elkaptam a kilincset, a fiú meg a pulcsimat. És a földön, egymás mellett landoltunk.
-Elnézést.. A késésért. -álltam fel, és felhúztam a fiút is.

-Mrs. Shake, és Mr. Sertorius. Megkérdeztehetem a késéseiknek az okát? -kérdezte, Mr Rabet. Amúgy ránéztem az osztályra egy pillanatra, az szájukat összeszorították, és a fejük már lassan felvette a piros 50 árnyalatát. Szóval ki akarnak röhögni mi? Hát mondjuk, azt nem csodálom.
-Akkor? -húzta fel az egyik szemöldökét, a tanár úr.
-Elaludtam.-jelentette ki a fiú.
-Detto.-mondtam én is.
-Szóval, elaludtatok? -kiabálta be az egyik fiú.
-Igen, külön-külön elaludtunk! -emeltem ki, a „külön-külön" szót.
-Jól van, most nem írom be a késésüket, de legközelebb igen. Inkább üljenek le. -intett tanár.

Mi leültünk a helyünkre, közben meg a tanár már el is kezdte az órát, a barátnőm meg elkezdett kikérdezni arról, hogy ez mi volt, és, hogy milyen volt a randi, meg stb..

-Héj Am. Majd a szünetben. -suttogtam neki.
-Haj.. Oké. -fordult előre. Az órának "hamar" vége lett, így a barátnőmmel, meg Torival a szekrényeink felé vettük az irányt.
-Na, akkor mi volt a randin? -kíváncsiskodott Tori is. Ugyan úgy elmodondtam nekik is, mint Ananak csak most már nem annyira izgatottan.
-Komolyan, majdnem megcsókolt? -kérdezte meg, vagy már 6szorra a fekete hajú lány.
-Igen Tori, majdnem megcsókolt, csak a kedves hím nemű rokonaim, közben vágtak. -csugtam be a szekrény ajtót.
-Sziasztok! -jöttek oda, a Grier tesók.
-Szia.-köszöntem az idősebbiknek.
-Beszélhetnénk? -kérdezte Nash.
-Persze. -mondtam.-Mond el neki. -ezt meg Aminek mondtam, hogy mesélje el Hayesnek, hogy mi történt a randin.
-Akkor sziasztok! -köszöntem el, és a fiúval már el is jöttünk.

-És.. Miről akartál beszélni? -néztem a szemébe.
-Semmiről, csak kettesben szerettem volna veled lenni. -mosolygott.
-Ami, tegnap az ajtónál történt, az apámék miatt bocsi.. Eléggé... -húztam, inkább saját magam.
-Ciki volt? Hát ja, egy kicsit igen, de nem baj. -mentünk tovább.
-Na, és azóta beszéltél már, Cameronnal? -nézett rám.
-Nash, azt hittem, higy ezt a témát már ejtettük. -néztem rá, fájdalmasan, de inkább szúrós szemekkel.
-Jól van na, bocsi. -tette fel, védekezően a kezét.
-Amúgy baj lenne, hogy ha most meg-szakította félbe a csengő.
-Jó, na szia Nash, majd kövi szünetben talizunk. -pusziltam meg, az arcát.
-Szia.-intett a kezével.

Gyorsan szedtem a lábaimat az osztály terem felé, amikor még a nagy tömeg ellenére is megláttam őt, Dottival. Picsába!!! Pedig már olyan jól éreztem magam! Ismét a sírás kerülgetett, amikor azt éreztem, hogy valaki megfogja a kezem, és behúz az osztály terembe.

-Sophi! -szólt, Jacob.(?)
-Hm? -észleltem fel.
-Semmi.-mondta a fiú.
-Akkor, miért húztál be? -durciztam. Amúgy meg, köszönöm!
-Megint elakarsz késni? -húzott a helyemre, és leültetett, aztán elment. Fura.
-Héj.-dölt előre Brandon.
-Mi van? -fordultam felé.
-Te szerelmes vagy, Nashba? -húzta fel, az egyik szemöldökét.
-Miből gondolod? -húztam fel, én is.
-Tegnap randiztál vele, és majden csokoloztatok. -mondta.
-Akkor, lehet. -rántottam válat. Várjunk, ezt honnan tudta?
-Haj.. -sóhajtott.-Rajtad sose tudok kiigazodni. -ült vissza.

Ezután a tanár is bejött, és elkezdte az órát. Azt a házi feladatot kaptuk, hogy valami féle projektet kell csinálni a természetről, és az osztályból húzni fogunk, hogy kinek kilegyen a párja.
Amikor húztam, nekem Jacob jutott Torinak az osztályból Carter, Amienek Brandon, és Hayesnek Johnny.

-Sophi majd akkor, hogy lesz, én hozzád, vagy te hozzám? -jött oda, Jacob.
-Neked jó, hogy ha iskola után hozzám mennénk? -pakoltam össze a cuccaimat.
-Nekem tökéletes. -mosolygott.
-Akkor király, de most megyek. Szia. -mentem el onnan, és Nash felé vettem az irányt.
-Szia! -álltam a háta mögé, és úgy köszöntem neki.
-Hello! -fordult meg.
-Mit akartál mondani elöbb, mert akkor pont kö-mondtam volna, de félbe szakított a csókjával. A csókja hasonló volt mint az ővé, de.. Tőle nem éreztem azt a biszergést, és azt a melekséget amit Camerontól. Pedig akkor nem is volt önmaga, de.. Mégis azt jobbnak éreztem, mint az övét. Lassan vált el tőlem, és ahogy már a látásomnak szabadságot adott, az ő tekintetét láttam magamon.

A fiú csak molyogtott, én meg nem tudtam hova nézni, csak őt néztem.

-Héj Sophi, mi a baj? Nem kellett volna? -nézett félénken.
-Nem, nincs semmi baj. -mosolyogtam.
-De most, valamit el kell intéznem. -hadonásztam a kezemmel.
-Szia!-szájon pusziltam, aztán Cameron felé vettem az irányt, aki úgy döntött, hogy megfutamodik, és elmegy.
-Várj! Cameron! -mentem utána. Még, egyszer szóltam neki, aztán megfordult.
-Mit akarsz? -mordult rám.
-Én.. Én sajnálom, ami aznap történt. Hülyeséget beszéltem, össze-vissza mondtam mindent. -hadonásztam a kezeimmel, és közben meg a könnyeim ellen harcoltam.
-Sajnálom.-ölelt át.
-Én, nem akartam azt mondani. És igazad van, nincs kifogás az ellen, hogy megcsókoltalak. Egyszerűen, megakartam tenni, vágytam rá. De, egyszerűen... -monsta. Ne sírj! Ne sírj!
-Cameron... Én, Nashba vagyok szerelmes. -toltam el.
-De.. Nem szeretnék veled rosszban lenni. Szeretlek, de én csak barátként. -néztem a szemébe.
-Te szereted Dottit, én is szeretem Nasht. -mosolyogtam.

-Nem is szereted! Miért nem szeretsz engem? -húzta egy óriási mosolyra a száját. Idióta!
-Mekkora egoista lett valaki. Na mivan, találtál egy olyan lányt, aki azt mondja, hogy nem vagy helyes? -tettem keresztbe a kezem, és felhúztam az orrom.
-Tudom, hogy tetszem neked! -húzta fel ő is az orrát.
-Nekem aztán nem! -ellenkezdtem.
-Kipróbáljuk? -jött közelebb.
-Te hülye vagy! Neked barátnőd van, nekem meg pasim. -mondtam.
-Nekem már nincs barátnőm, szakítottunk. -váltotta komolyra a szót.
-Mi? Miért? -néztem rá, sajnálkozva.
-Nem tudom! Egyszerüen nem. -rántott válat.
-Sajnálom.-öleltem meg.
-Ja, én is. -dünnyögte, a hajmaba.
-De lehet, hogy ennek így kellet lennie. -ölelt át, ő is. És ismét, ez a rohadt csengő.
-Na de most elköszönök, szia. -simogattam meg a feje búbját, amire ő, szólásra is nyitotta a száját.
-Héj! -nyújt a fejéhez.
-Csáo! -hagytam ott.

-Na, mi van? Kibékültetek? -csatlakozott Hayes, miközbe a terem felé mentem.
-Aha. És te tudtad, hogy szakítottak? -néztem rá.
-Ja, az elöbbi szünetben.-léptünk be, az ajtón.
-Aha.. -ültünk le.
-Sziasztok, gyerekek! -jött be a tanár.

Na sziasztok!
Most már, csak hetente egyet-ketőt fogok tudni kirakni, mert jön a suli, hu.. De jó!😂😂
Na de köszi, hogy olvastad.
Puszii 💋