Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

🍻🍾24.Részeg társoság🥂🍷🍺

–Inkább törödj a barátnőddel, mint velem. –csaptam mellkason, és ő újra megfogta a kezemet.
–Ahogy kívánod, hercegnőm. –kacsintva meghajolt, és egy puszit nyomott a kéz fejemre.

Teljesen lángra bomlott az arcom, ezért gyorsan kikaptam onnan a tenyerem az erősen tartó nagy  mancsából. Elnevette magát a cselekedetem miatt, amiért én fejen vágtam, és ott hagytam őt, hogy vissza mennyek többiekhez. A fiú mosolyogva loholt utánam. Amikor meg már mellém ért, felvette velem az én tempómat. Örülök, hogy Nashhal kibikültem, és, hogy Cameronnal se vagyok kínos helyzetekbe. De Dotti miatt még mindig szarul érzem magam ha a közelébe vagyok, de az a baj, hogy ez ellen semmit sem tudok tenni. Szeretem őket. Sőt az egész magcont
-t már a második családomnak tartom, és ez így jó. Igaz szoktak lenni nehézségek, de hol nincsen. Úgy nem is igazi az élet, ha nincsenek akadájok amibe beleütköz. Hisz az emberek ebből tanulnak, a hibáikból. Mindenkinek vannak rossz napjai, és akkor legtöbbször azokat bánatod meg, akik a legközelebb állnak hozzád. Én szeretem azt az életed amibe belekerültem. Igaz, hogy valamikor könnyebben is mehetne egy-két dolog, de hát ez van. Akkor tenni kell érte. De most térjünk vissza az én világomba. Miután megebédeltünk, -és most már én is ettem nem csak szemesztem vele vagy játszottam- akkor elindultunk föl. Igaz, hogy én még mindig egyedül vagyok  szobámban, de én nekem nem jelent gondot. Sőt még így jobban is érzem magam, hogy a gondolataimnak utat tudok engedni.  Rengeteg minden jár most a fejembe ahogy az ágyra döltem, és a plafont bámultam. Például az is, hogy az a csók vajon jelentett valamit Cameronnak, vagy csak játszik velem? Na igen, ezek olyan dolgok, amikre sosem fogok választ kapni, hogy ha nem kérdezem meg személyesen attól az illetőtől. De mivel nekem ehez nincs olyan nagy bátorságom, így válasz nélkül maradtam. De még ott van az a kérdés is, hogy vajon Dotti tud e a csókról, vagy mivel Cameron félti a kapcsolatukat így nem mondta el neki. Na igen, erre sem lesz meg a válasz. Olyan hülyeségek ezek a kérdések. Amúgy az időmár este fél9 én meg nem rég jöttem be a szobámba. És az azért, mert eddig mind együtt voltunk és viccelödtünk, meg beszélgettünk. De én így inkább az oldalamra fordultam ,és lehunytam a szemeimet mert a sok gondolkozás lefárasztott. Már majdnem a szép álomvilágba csöppentem, amikor az ajtón kopogtatni kezdtek, vagy inkább dörómbölni. Úgy voltam vele, hogy ha nem válaszólok akkor elmegy,  és abba hagya. De mivel ez nem így lett  nyűgösen keltem ki az ágyból és csaptam ki az ajtót. Az egész magcon ott volt és ahogy végig mértem őket, minden féle ítal, meg sós nyalámság volt a kezükben. Kérdőn néztem rájuk, de ők csak arrébb lökte, és bejöttek a szobámba.
–De miért pont nálam? –tártam szét a kezeimet.
–Azért, mert mivel ez az egyik tanáré lett volna, így köztünk ez a legnagyobb szoba. És így itt van nappali is, meg egy apró konyha.–magyarázgatta nekem Taylor.
–Aha.. És minek a pia? –mutattam a kezükben lévő káros, és maró lötyre.
–Mert holnap délután indulunk, így élvezük ki az utolsó napot. –mondta Hayes.
–Aha... Jó nekem mindegy. –rántottam válat, aztán a konyha felé idnultam három nagy tálélt, amit letettem a kanapé előtt lévő kis fa asztalra.
–Hát akkor, hajrá! –tapsoltam egyet a kezemmel, jelezve, hogy ne álljanak ott úgy mint a hülyék. Mindenki kibontotta a csipszeket és ehez hasonlókat, majd a tálakba öntötték őket. Az italokat is kinyitottak, és mindenkinek tölteni kezdtek. Aztán zenét is bekapcsoltak, és csak az egyik kisebb lámát kapcsolták fel, hogy félhomájban lehessünk. Nekem is nyújtottak egy feles poharat, de én elenkeztem, hogy nekem ilyet ne agyanak. De az hiába volt, mert akkor is a kezembe nyomták, és lehúzatták velem azt a löttyöt. Amikor az végig ment a torkom, teljesen szét kaparta a nyelőcsővemet, és az erős íze miatt még az orromba is éreztem az illatát/ízét. Fintorral az arcomon húztam le azt a folyadék, ami miatt a többiek nevetni kezdtek a képem láttán. De aztán annyira jól éreztem magam, hogy már egymást után húztam le a feles poharaknak a tartalmat. Már nagyon is jól éreztem magam, és össze-vissza táncoltam a fiúkkal addig, amíg kép szakadás nem lett.

Cameron szemszögéből

Amikor átjöttünk Sophi-hoz, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom magam érezni. Teljesen más lett világ körülöttem, és ahogy a lány elleneztett az ivást, most úgy húzza liter számra a feles poharakat. Amikor már láttam, hogy a lány kb a hetedik pohárnál tart, odamentem hozzá, és kikaptam a kezéből a poharat, amit ő nem nézett jó szemmel és a szájára is vett. Pimiaszul megfogtam, és én húztam le a pohár tartalmát, hogy ha valahova leteszem ne igya meg. De ahelyett a vodkás üveget akarta meg fogni, és inni belőle. Én azt is kikaptam a kezéből, és a kis asztal másik oldalára tettem.
–Héj! De nekem az még kell. –elkezdett nyavajogni úgy mint egy kislány. Én odamentem hozzá, és leültem mellé.
–De az nagyon nem tesz jót ha a sokat iszol, mert rosszul leszel tőle. –nem mintha most nem az lennél. Magyarázgattam neki úgy mintha a kis Skylynn-nak mondanám. De szerintem most a kis lány is előbb megérti mint most ő.
–Helyes vagy. –jelentette ki. Aztán gyorsan rám akart mozdulni, de én megfogtam a két válát, és eltoltam magamtól.
–Sophi részeg vagy, ne csináld. –ingattam a fejem.
–De éénn....! Írtóan szeretlek téged! –mutatott rám a mutató újával, aztán mellkason bökött ami miatt nevetni kezdett. Én is felnevettem egyet, de aztán megfogtam a kezét.
–Tudod mit, feküdj le. Az most jót tesz neked. –húztam fel ahogy felálltam. Amúgy is, fél egy van. És már mindenki hót részeg.
–Ha veled fekszek, akkor igen.–helyeselte magát. Az tuti, hogy most teljesen nem százas ez a lány. Nem hittem volna, hogy neki így árt az ital.
–Persze, persze... Velem aludtsz.–legyingettem, mert inkább ráhagytam. A többiek olyan jól érezték magukat, hogy észre se vették amikor kimentünk az ajtón. A szobám felé kezdtem el húzni, de mivel a lány énekelt, így a kezemet a szájára tettem, hogy ne kelcse fel mégjobban az embereket. Huu.. Hosszú lesz még az út az ajtóig. Minden ajtón beakart nyítni és kópogni, de mielőtt hozzá ért volna én elkaptam onnan a kezét. A lány jobbara-balra dölöngét, aztán össze-vissza menni akart minden hova. De én ezzel megelégeltem, így mennyaszon fogásba felkaptam csajt.
De ő így mégjobban limbálózott, és többször is meg akart csókolni, ami miatt mindig elkelett húznom a fejemet. Aztán a melkkasomat kezdte el tapizni amivel lefoglalta magát, így azt már szó nélkül hagytam. Nagy nehezen beléptünk az ajtón, ahonnan az ágyra fegtettem. Már épp indultam volna el, de akkor megfogta a kezemet.
–Nem maradsz itt velem? –nézett rám boci szemekkel. Egy kicsit hezitálva, de aztán egy sóhajtás kiséretével beadtam a derekamat. Ahogy a lány behúzodott a sarokba, nekem őt úgy is kellett betakarnom. Aztán lazán a lány mellé feküdtem félig ülve. Én aztán nem takatóztam be, csak arra vártam, hogy ő elaludjon. De itt volt egy kis bökkenő. Ő ugyan nem volt hajlandó aludni, csak engem nézett. És egyfolytában csak nézett, és nézett, míg egy kicsit kellemetlenül nem éreztem magam, így megkérdeztem tőle, hogy mi a baj.
–Mi a baj? Miért nem alszol? –kérdeztem lágy hangon.
–Nincs kihez hozzá bújnom. –teljesen úgy beszélt mint egy kislány, így lefeküdtem az ő színtjére, és átkaroltam a hosszú hajú lányt, aki mosolyogva bújt odahozzám.
–Így már jó? –kérdeztem meg kínomban. A lány csak elégedetten bologatott, és hümmögött egyszerre.

Sophi minnél közelebb bújt hozzám, még a fejét nem temette a nyakhajlatomba. Aztán az orrával a nyakammal kezdett játszani. De a nyakamnál érzékeny pontokon, már nem csak az orrával kezdett el birizgálni. De én gyorsan felpattantam, és még időben leállítottam.
–Most mi van? –szomorodott el.
–Mit csinálsz? –akadtam ki. –Sophi te teljesen részeg vagy. Ne csinálj olyat, mit tudom, hogy később megfogsz bánni. –néztem rá szigorúan.

Hellosztok!
Ahogy igértem, itt van a kövi rész. Jujj, ez a Sophi... Vajon mit akarhatott. 😂
De a kövi részben folytatják. És ha vagyok még olyan ügyes, akkor még ma meglesz a másik rész is.
Puszii 💋