Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

🏡 💋12.Fényderült, a csókra💋 🏡

Ahogy haza értem, az állatoknak rögtön enni adtam, aztán én is ettem. Egy kicsit játszottam, a 4kéz-lábuakkal, aztán mentem is pihenni. A vacsora alatt alig szólaltam meg, csak ettem. Kaja után aludni mentem, ami nagyon fura volt, mert én, soha nem alszom el 10kor.

-Kutussszzz!! -ugrott rám, "valaki".
-Naaa.. Kelj már feell!! -nyávogva bögdösött.
-Hééj.. Kutyusz... -sipákolt, a fülembe.
-Itt van Cameron is. -mondta egy fokkal halkabban, és ahogy meghallottam a fiú nevét, úgy felugrottam, hogy lefejeltem a bátyàmat.
-Tudtam, hogy akkor felkesz, de hogy így?? -fogta a fejét, ahogy én is.
-De kemény, a fejed! -panaszkodtam.
-Te mondod? -panaszkodott, ő is.
-Hát szia, Sophi! -jött be Ana is.
-Szia.. -nyöszörögtem.
-Mi történt? -ült le.
-Ez az idióta féried, rám ugrott. És én meg ahogy keltem fel, véletlen lefejeltem. -mutattam arra a férfire, aki miatt most a fejemet fogom.
-Cob! Miért vagy ilyen rohadék!? -utötte meg a a vállát, a feleség.
-Auu.. Ez fájt.. -nyavajgott, a férfi.
-Kit izgat! -tette keresztbe a kezét.
-Amúgy.. Hol van, Jane? -néztem körtbe, mert furcsáltam, hogy már miért nem ugrott rám.
-Ő most nem jött, mert ő a barátjával van. -nézett rám.
-Van barátja? -kérdeztük egyszerre, a fiúval.
-Ja, miért ne..? -vetett, egy kérdő pillantást.
-Az én kutuszomnak, még nem lesz barátja! Csak akkor csokolózhat, ha 16 elmúlt. És akkor fog lefeküdni egy fiúval, ha egyetemre megy. -simogatja meg a fejemet, mint ha egy kutya lennék, aki jól végezte a dolgát.
-Csak 16 után csokolózhatok? -néztem a bátyámra.
-Még szép! És még nem lehet barátod!
-szigorúan nézett rám.
-Miért tartod terrorba, ezt a lányt? -fogja a fejét Ana, és magától kérdezte, az érthetetlent.

-Jól van, mindegy. Most cuccoljunk le a szobába. -állt fel a lány, és húzta magával a fiút is. A szobába?!! Amúgy, nem mondtam egy dolgot. És az az, hogy ha valaki jár a bátyám szobájában, azt rögtön tudja valahogy, ahogy belép abba a helyiségbe.
-Ki aludt, a szobámban!?! -ordított, a hím nemű, ahogy a szobájába ért. Na látjátok, vagy halljátok, tudom is én! De most amilyen gyorsan tudtam, szaladtam le a konyhába, ahol anyuék is vannak. Az hűtő felé vettem az irányt, és gyorsan kivettem a reggelim, aztán az asztalhoz mentem, mintha én nem tehetnék semmiről. A szüleim furcsán néztek rám, mint ha megbolondúltam volna, de ez most nem érdekelt. Épp szólásra nyitották volna a szájukat, amikor letaperolt a lépcsőn, a bátyám.
-Ki aludt a szobámba? -állt mellém.
-Csak nagyon hijányoztál, és így a szobádban aludtam. -néztem rá, boci szemekkel.
-Haha.. Jó vicc. Na, ki aludt ott? -ismételte magát.
-Cameron.-szólal meg anyu, a káváját iszokatva. Szúrós szemeket menesztettem rá, és úgy szólaltam meg.

-Anya! -szóltam rá. A bögrével a kezében félre nézett, mint ha semmi sem történt volna.
-És miért? -vonta újra kérdőre, a testvérem.
-Reszeg volt. -szólt közbe, az apám is.
-Apa!! -néztem felé. Ő is követte anyu példáját, és elfordult.
-Miért volt részeg? -tett fel egy újabb kérdést.
-Össze veszett Dottival, de már kibéküldtek. Ennyi. -rántottam vállat.
-Any.. -szóltam volna rá, na de minek? Meg se szólalt, csak féltem, hogy azt is elmondja.
-Mit csinált? -fonta össze a karjait, a bátyámnak nevezett férfi.
-Semmit.. -követtem a példáját.
-Anya? -nézett a fiú, az annyára.
-Nem tudok róla, hogy csinált volna valamit. -rántott vállat. Szóval, ne mondta el apunak
-Bántott, valami rosszat mondott, vagy valamit csinált, talán megcsókolt? Eskü, ha bármi rosszat csinát, vagy mondott, akkor én megölöm! -szorította ökölbe, a kezeit.
-Jaj szivem nyugi, a hugod már nem olyan kis lány, tudja azt, hogy mi a jó, és mi a rossz. -mondja a fiúnak, Ana.
-Igen, de.. -mondta volna még a magáét, de én közbe vágtam.
-Jacob.. Nem történt semmi, és ha történt volna is valami, akkors se mondanám el neked, sem pedig apunak. Mert ti, egy kicsit mindenért felkapjátok a vizet. -tettem a válára a kezemet, aztán mentem vissza a szobámba elkészülni. Megcsináltam a reggelim dolgaimat, aztán egy ilyen rucit dobtam magamra.