Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

34.Igazság?Vagy.Hazugság?

–Fel is hívom őket. –állt fel, aztán a vissza az emeleti felé ment. Mosolyogva figyeltem a húgom mozdulatait, és ahogy eszembe jutott Cameron, a mosolyom még nagyobb lett.

X Cameron szemszögéből X

Amikor Jacobbal bontottam a kapcsolatot, minden világos lett számomra. Rájöttem, hogy ha most nem cselekszek, akkor örökre elveszíthetem a lányt. Sose akarom újra miattam sírni látni, én ezt nem szeretném. Természetesen Dotti is figyelembe vélte, hogy ilyen gyorsan felpattantam majd felöltöztem. Igazából most éppenséggel nem érdekeltek a kérdő pillantásai, hanem az, hogy minnél hamarabb annál a lányn legyek aki a legfontosabb számomra. Igazából az én barátnőm egyfolytában kérdezgetett, de mivel én még mindig készülődtem, és a gondolataimmal voltam elfoglalva, így nem nagyon érdekelt. Hirtelen elém állt amikor kiakartam lépni a szobám ajtaján, így megakadályozta a tovább jutásomat.
–Cameron, most hova mész? –kezdett el kikelni magából. Én türelmetlenül álltam ott, ahogy az én drága barátnőm is.
–Figyu... –kezdtem el komolyan a mondatot. –Én tényleg nagyon szerettelek téged, és az a–folytattam volna, de ő rögtön közbe is vágott.
–Szerettél?! Mit jelent ez Cameron. –emelte fel a hangját, ami miatt azt se tudtam, hogy, hogy kéne folytatom.
–Én már nem érzem köztünk azt a szikrát. Én... Már nem tudlak úgy szeretni mint régen. –jött elő a gombóc a torkomba, ami össze szorította a nyelő csővemet.
–Azóta nem tudsz úgy szeretni, ami óta Sophi itt van. Minden csak róla szól. Én pedig nem igazán szeretnék neki ártani, de Sophi így, Sophi úgy. Miért Sophi? Miért áradozik az egész magcon Sophiról. Mi van abban a lányban, ami bennem nincs?!–ordította, és némelykor még flegmázott is. A lány szemébe átlátszó folyadék jelent meg, ami a sírás határát jelentette. Sose szerettem vele veszekedni, és ez most se volt más kép. Nem akartam, hogy ez legyen.
–Egyszerűen, ő olyan különleges. –mosolyogtam a semmibe. Amikor már csak rágondolok, már akkor boldogítani kezd az a lány. A pillangók elő jönnek, és jó kedvem is derül tőle.
–Én szakítani akarok. –mondtam ki neki nyíltan, de még is feszengve.
–

Én meg nem. Én szeretlek Cameron. És tudom, hogy legbelül te is úgyan így érzel, csak most felbukkant egy szép lány és hirtelen egy ilyen fellángolásban vagy részesülve. –kezdett el magyarázkodni. És minden próbált kitalálni azzal szemben, hogy én nem szeretem őt igazán csak tetszik nekem. De tudtam, hogy ezzel semmi rosszat nem akart nekem. Tudom, hogy ő még szeret engem, és, hogy most milyen egy szemét is vagyok vele szemben. De ha egyszer én nem őt szeretem, akkor nem lehetek vele azért mert, hogy ne bántsam meg. Elegem lett ebből az egészből, így löktem egy aprót rajta, hogy kiférjek az ajtómon. Sajnáltam Dottit, de ezt az alkalmat most már nem halaszthatom el. Így is már elégszer játszottam vele, és hoztam meg a rossz döntést, de ezt most nem tehetem. Itt az idő, hisz a bátyától is most kaptam az "engedélyt". Amikor lementem a lépcsőn, ott az anyukámat találtam aki a nappaliban TV-zett. Amikor észre vett meg is kérdezte, hogy hova megyek, amire én csak a lány nevét mondta ki. Igaz, hogy nem néztem oda, de még így is láttam azt az apró mosolyt az arcán. Természetesen tudta, hogy az exem éppen most itt van, de még sem tett fel kérdéseket. Én gyorsan felkaptam a kabátomat, de a cselekvésem után rögtön jött is Dotti. Ő is felvette a cuccát, majd az ahogy a szülőmnek köszönt, sikeresen távozott is. Azt nem mondom, hogy nem éreztem rosszul magam miatta, mert igen is így volt, de én már nem tudom őt oly annyira a szerelmem ként kezelni. Gyorsan bepattantam a kocsimba, aztán már inddultam is a szerelmem megszerzésének útvonalán. Ahogy az ajtó előtt láttam, bizony akkor jöttem rá, hogy azóta az idő óta amióta én Jacobbal beszéltem, azóta kb 40perc telt el. A bejárati ajtóntúl -a házban- zenét hallottam és hatalmas zsivajt, így úgy döntöttem, hogy csak simán belépek ezen az útzáron. Ami így is volt, de akkor eléggé fura -vagy inkább vicces- kép fogadott. Janet és Jack J. smárolni próbáltak. Valamilyért vicces volt ahogy a többiek valahogy mindig közbe vágnak, de az egyben fura is, hogy ők így nyílvánosan kimutatták. Amúgy, hogy ha valaki ebből nem értené meg, akkor el is modnom. Akivel Janet jött össze kb egy hónapja, az Jonhson volt. Titkolták a kapcsolatukat amit nem értem, hogy miért tették de nem is nagyon érdekelt. De a legfurább ebben az egészben az volt, hogy Dottival találtam szembe magam. Gondolkodtam azon, hogy ő, hogy is kerület ide, de akkor már jól tudtam. A többiek ki nem hagynák őt. Csak, hogy ért ilyen hamar ide? Gondolkoztam, majd ezen szemet hunyva legyintettem egyet. Hirtelen Sophi ugrott elém, és eléggé furán is viselkedett. Ő tuti, hogy ivott. De kb háromnegyed óra alatt, hogy lehet valaki részeg?!?

–Jól vagy? –kérdeztem meg mosolyogva.
–Pe-rsze.–csukott bele a mondatába ami miatt nagyon cuki volt. Ana is elém ért, ahogy az ajtót be is csuktam. Kérdő fejjel mutattam az előttem nevetgélő lányra, amire ő magyarázatot is adott. És akkor kiderült, hogy Jacob -Sophi bátyja-, Amie, Nash, Taylor, Cate, és Sophi ivó versenyeztek. Mind a ketten rosszalóan ráztuk a fejünket, de akkor hirtelen a fiatal lány karon ölelt, és a nappali felé kezdett el húzni. Furcsán néztem őt, hisz csak úgy erőszakosan leültetett a kanapéra, és karba tett kézzel, meg török üléssel ült mellettem, és a szemeivel meg villámokat szórt. De mégis tetszett ez a pillanat.
–Sophie.. –szólaltam meg halkan, és a tekintetem egy percre se szakadt meg a lányétól.
–Nem tűröm el, hogy tovább is játsz velem... –ugrott fel egy aprót ülve. Én már majdnem elröhögtem magam hisz olyan aranyos volt, de azért még bírtam komolyan venni a szavait.
–Ezért most mond meg. Érzel te egyátalán valamit irántam? –kezdett el szomorkásan bámulni. A lehető legközelebb kúsztam oda hozzá, és egy mosoly kiséretében tettem fel neki a kérdést.
–Bebizonyíthatom? –néztem le az ajkaira, majd vissza a szemébe. De amikor ránéztem, a full vörös képével találtam szembe magam. Kicsit hezitált a lány, és az ő szemei is ugyan oda vándoroltak ahová az enyémek is.
–M-most megint csak szó-szórakozni karasz velem? –hebegte a hangjával. Én egy még nagyobb mosolyra húztam a számat, majd az egyik kezem az ő derekához vándorolt, és úgy húztam magamhoz. –Mert.. -Mert ez nagyon nem vicces. –ráncolta a szemöldökét. Már a nevetés, és a szánk közti belső komunikáció határán voltam. Csak milliméter voltak köztünk, és én meg naívan azt hittem, hogy végre ez sikerülni fog valami ilyen könnyen. De akkor gyorsan beugrott közénk egy szőke hajú haj korona. Teljesen az ölembe végezte, és csak úgy falni kezdte az ajkaimat, ami megtöbbenésként ért. de ahogy megéreztem rajta is ezt a borzalmas ital szakot, már mindent értettem. Holnap iskola van, ezek még most isznak?! De amikor ahogy észbe kaptam, úgy hámoztam le a nyakamról a lányt. Az ölemben még mindig tartotta magát, ahol finoman nem is nagyon tudnám leszedni. De akkor megpillantottam Sophi síros szemeit. És most éreztem az igazán, hogy kibaszottul elbasztam.
–Én montam, hogy nem vicces. –állt fel, és a konyha felé kezdett el menni. Már én is álltam volna fel, de akkor eszembe jutott az újabban nyakamba csüngő Dotti. Vele együtt felkelve a kanapén néztem a szőkeségre.
–Camicica... Én nem fogok szakítani, ha akarod, ha nem! –pattant egyet a kezeim közt, ami miatt egy kicsit még is billentem. Én egy nagyot sóhajtottam, aztán megszólaltam.
–Tudom, hogy nem vagy olyan részeg mit Sophi. Úgyhogy abba hagyhatod. –néztem rá unotan. A lány lassan tette le a lábait, és ezt egy mély levegő kifujásával díjazta.
–Majdnem csókoloztatok. Mit tehettem volna? –kérdezte, de közben benne volt az a kis hangjátszás az ital hatása miatt.
–Dotti, mi már nem járunk. Vége van.–tisztáztam vele a dolgokat. Már épp mentem volna a másik lány után, de akkor a szőke újra megszólalt.
–Akkor most tényleg ennyi? Szakítottunk? És mi van azzal, hogy mi mindig együtt leszünk, összetartunk? Tényleg nem szeretsz már?! – mondta elhaló hangon. Én már meg se folrdultam, s úgy idéztem neki egy szót.
–Sajnálom.–ejtettem ki, aztán tovább álltam. Kicsit szarul éreztem magam miatta, hogy ilyen ridegen mondtam neki, de most mindennél legfontosabban a másik lány érdekelt. Követve az út rendjét a konyhába, én is oda tévedtem. De bárcsak félre láthattam volna azt, amit akkor láttam...

Jó éjszakát!
Hoztam is a rézt egy "kicsit" elég későn, de az a lényeg, hogy itt van. Sajnálom, higy ennyit késtem vele, csak mostanában be van terve a naptáram. Amúgy a Mondoconról beszélve -aki nem tudja annak mindegy- én ott leszek az egyiken, én is jellmezbe leszek öltözve, és ha valaki úgy mondva "találkozni" szeretne velem -ami szerintem nincs- az majd írjon privátba, hogy ha jobban meg szeretne ismerni meg stb... Cosplay mert abban leszek, meg stb... Na igen. De mindegy is.
Puszii 💋