Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

😞😊9 „Tudom-Tudtam!"😊😞

-Jól vagy te, az asztalon is. -bólintottam, és legyintettem is egyet.
A mosolya, a gyözelmet sugallta, mikor engedtem, hogy ottmaradjon

A tanulás, na igen. Az alig ment, mert valamikor olyan közel jött hozzám, hogy alig tudtam arra koncentrálni. Ezt már, nem sokáig fogom bírni.. A francba!!
-Héj.. Sophie.. Figyelsz te rám egyátalán? -lökte meg a válam, így a kondolataimból kizökkentve.
-Mi..? Vagyis igen.. -tértem vissza, a valóságba.
-Akkor, mint mondtam az előbb? -szúrós szemeket meresztett rám.
-Öö.. Hogy figyelek-e rád?! -hát miért, nem ezt mondta?
-Idióta.-ütött egy aprót, a fejemre.
-Héjj.. -sipítottan fel.
-Azt mondtam, hogy az amit írtál az nem lehet így, mert nem logikus, de ha megfórdítod, akkor a válasz is megszel. -mutatott a képletre, amit írtam.
-Így? -javítottam ki, azt amit mondott.
-Igen. Na látod, gyorsan tanulsz te, ha akarsz. -fogta a két ujja közé az orromat, és aprókat, jobbra-balra húzta. Teljesen bekepirultam. Amikor rájött, hogy mit csinált, rögtön elkapta a kezét.
-Bocsi.. -fordította el a fejét.
-Semmi... -néztem farkas szemet, a térdemmel.
-Kész vagy..?-szólalt meg, egy kis csend után, de mi, egy csepett se mozdultunk.
-Aha.. -áltam fel. Cameron is követte a páldámat. Csöndben lementünk a lépcsőn, és megkerestem az állatokat. Gyorsan adtam még az állatoknak enni, aztán mentünk is. Az egész út, csöndben telt. Ahogy Cameronékhoz értünk, szerencsére nem kellett sokat várnunk, hogy a többiek is megérkezzenek.
-Cami? Figyelsz rám? -kérdezi lágy hangon, a fiú barátnője.
-Persze... Azon gondolkodtam hogy miért vagy ilyen szép. -mosolyodott el a fiú, és megcsókolta a lányt. Ahogy elváltak, láttam, hogy Cameron rám néz. Olyan gyorsan kaptam el a fejem, hogy a nyakam is megrándult, így a fájos után kaptam.
-Amúgy Sky, miért nincs itt. -kérdeztem, a Grierektől, terelve a figyelmemet.
-Nagyon nyűgős volt, este nem aludt. Így nemrég feküdt le. -válasszólt, az idősebbik.
-Aha.. -szomorodtam el.
-Héj Soph, beszélhetnénk? -súgta nekem Amie.
-Aha.. -sugtam vissza. Felálltunk a kanapéról, és már indultunk volna, ha valaki meg nem szólít.
-Hova mentek? -kérdezi Johnson.
-Meg kell beszélnünk, egy csajos dolgot. -vállasszólt, a szemüveges barátnőm.
-Uu.. Akkor én is megyek. -nyávogva, ált fel a fiú, ami belőlünk, nevetést keltett ki.
-Jól van.. Maradj nyugodtan a seggeden, pláza cica. -löktem vissza, ezért még nagyobb lett a nevetés. Miután kinevettük magunkat, sikeresen tudtunk kimenni a nappaliból, valami olyan helyre, ahol csak ketten vagyunk, és csönd van.
-Na, mit szeretnél? -néztem rá.
-Ezt még kérdezed? -unottan nézett vissza.
-Jól van na.. -mondtam, kislányos hangon.
-Amikor hozzánk értünk. Megetettem az állatokat, aztán mentem fel a szobámba tanulni, Cameron felajánlotta, hogy segít. Egész végig így tanultunk, aztán a kémia végén, amit nagyon nem értettem, ott nagyon elmagyarázta, és amikor már elsőre sikerült, akkor a két ujja közé fogta az orromat, és egy kicsit még rázta. Tömören ennyi. -hadartan végig.
-Huuu.... -ámult lány.
-Ez nagyon király! -vigyorkott.
-Nem, nem az! -estem kétségbe.
-Jajj.. Tudom.. -ölelt meg.
-De a szerelem határtalan. -húzodott el.
-És te szerelmes vagy, Cameronba. -mutatott, egy fájdalmas mosolyt. De ezt a pillanatot, egy hangos felkiáltás zavarta meg.
-Tudtam! -ordított fel Hayes. Mind a ketten, ijedten néztünk a fiúra, aki kicsit, meglepődve ált. Kicsit?
-Honnan, tudtad..? -kérdezte meg nagy nehezen, Amie.
-Látszott rajta. Hiába nem csinál olyanokat, de Cameron miatt, többször zavarba jön, de legjobban, a szemén látszik. Mondjuk, egy kicsit csalódott vagyok. -bólintott, és válat rántott.
-Ugye, nem mondod el senkinek? -félve néztem rá.
-Ha akartam volna, már megtettem volna. -mondta.
-De.. -szólalt meg. Mi meredek néztünk rá.
-Semmi... Csak kiváncsi voltam az arcotokra. -nevette el magát. A barátnőmmel, egyszerre néztünk egymásra, és bólintottunk. A fiú vette a már értette hogy mit akarunk, így elkezdett futni. Én egyből, futottam is után. Sajnos Am, nem tudott segíteni, mivel beteg.
-Hayes!! -futottam utána, amíg a fiúkba nem botlottunk. Hayes annyira futott, hogy nem tudod megállni, amikor szembe találta magát, a fiúkal.
A kék szemű, ráesett Aaronra. Mivel én rögtön mögötte futottam, így én se kerülhettem el, a földdel a találkozót.
-Ti meg mi a francot csináltok?! -kérdezi Taylor, kamerával a kezében, és nevettve.
-Meg akarom ölni.. -nyöszörögtem.
-És miért? -kérdezi Shawn.
-Mert viccet csináltam belőle. -nyöszörögte allattam, Hayes is. (Na, hogyha fordítva lenne😂. Jól van, senki se gondoljon rosszra😂. 😌)
-Keljetek már fel, nehezek vagytok. -nyögte ki, Aaron. Hupsz.. Szegény😂.
-Hogyha sikerül kigoboznom a lábamat, Hayes lábaiból, akkor szívesen felállok. -probáltam kiszedni a lábamat.
-Várj, segítek.-jött oda, Hunter.
-Oké, köszi. -áltam fel. Ahogy a kék szemű fiú is felállt elökött, mert nem fért el. A lökéstöl, újra elestem, de most valami megtartott, az ütközéstől. Inkább valaki, mert megint ráestem az egyik fiúra.
-Bocsi... -megint nyöszörögtem, a fájdalomtól.
-Engem.. Nem nagyon zavar. -kacsintott, Nash.
-Engem viszont, igen. -áltam fel. Ahogy körbe néztem, láttan, hogy Taylor kezébe, még mindig ott van a kamera.
-Várjunk.. Te ezt mind fellvetted? -nevettem el magam.
-Megnézed? -nyújtotta a kamerát.
-Aha.. -vettem el. Ahogy néztem a videót, majd megfulladtam, a saját nevetésemben.
-Én szomjas vagyok. -mondtam, mikor már végig néztem a videót, és indultam a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, és kerestem vizet. Nagyon nem szeretem az édes dolgokat, inkább a sósakat, ez így van az üdítökell is. És persze, hogy a nincs víz. Akkor maradt a csap víz. Jé.. Még rímelt is. 🤗😂
Már nyúltan a pohárért, de annyira hátul volt, hogy nem értem ell. Valamikor, a körmeim egy kicsit meg kaparták, de így csak azt értem ell, hogy mégjobban hátra ment. Egyszer csak, azt éreztem, hogy valaki mellkasa a hátamnak simúl, így neki nyomva a pultnak. Aztán egy kezet láttam, ami átnyúl fölöttem, és valaki leheletét, a hajamban. Azt nem mondom, hogy nem pirultam el, a szívem is, a torkomban dobogott, és a pillangók, majd, hogy nem, kitörtek belőlem.
Ahogy megláttam, hogy lehúzza a kezét, megfordultam. Ez nem volt jó ötlet.. Mondtam magamban, mivel ő volt ott, és csak centik választottak el minket. Egy ideig még ott álltunk, és a szemünk, egymás szája, és szeme közt cikázott.
-Kö... Kösz..i-hebegtem, de ő még mindig nem mozdult. Láttam, hogy a száját össze szorítja, és úgy mosolyog, piros fejjel. Mekkora egy szemét, ki akar röhögni! Ahaa.. Szóval csak, vicc vagyok mi? Jól van, értem én. Akkor majd én is kifoglak röhögni, ha térden kúszva jössz bocsánatot kérni. Össze szorított szemekkel néztem rá, ahogy kitört belőle, a nevetés. Ezután ellögtem magamtól, kivettem a poharat a kezéből, aztán megtöltöttem, és megittam a benne lévő folyadékot. Már mentem volna ki, amikor Cam utánam szólt.
-Várj már.. Ugye nem sértődtél meg? -röhögött. Csak a fejemet fordítottam hátra, hogy egy pillantás tegyek rá, és tudassam vele, a dolgokat.
-Na ne már.. Várj, nézd... Héj, Sophie. -kapott a kezem után, és megfórdított.
-Bocsi.. Na.-nézett a szemembe. Én még mindig, nem szólaltam meg, így csak előre néztem.
-Haa... -fújta ki, a levegőt. -Nagyon sajnálom, nem akartam. Légyszi, ne haragudj. -szomorúan, tekintett le rám. Már alig bírtam, vissza tartani a nevetést, így kijött belöllem.
-Direkt csináltad? -húzta fel, az egyik szemöldökét.
-Most már kivittk vagyunk. -mosolyogtam, diadalmasan. Után a elővettem a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idő. Baszki.. Már 19:55 van. Haza kell mennem.
-Na, nekem mennem kell.-mentünk be, a nappaliba.
-Mi, miért? -kérdezi Blake.
-Mert apu, ma 8-ig dolgozik, ami nagyon ritka-türtem hátra a fülem mögé, egy tincset.
-Akkor, haza viszlek. -szólt Nash.
-Te jössz? -kérdezte a fiú, a testvérétől.
-Nem.. Majd valaki haza visz. -legyintett
-Én már nem jövök vissza. -rázta a fejét.
-Jó.. -rántott vállat. És mi kiléptünk az ajtón, aztán mentünk is.

Hellosztok skacok!
Köszi! És már, tudod a dolgod😅😊

Puszii 💋😘