Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

🙁22.Félreértések🙁

-Mi történt? -guggolt le elém Amie.
-Rányitottam Cameronékra.. -bögtem ki nagy nehezen. Mind a két lány furán, és ijedten nézett rám.

-Hogy mit csináltál? -kérdezett rá a szemüveges csaj újra.
-Nem csak félre láttad? -nézett rám aggódóan Tori.
-Nem. Már a felső se volt rajtuk. Tudom, hogy mit láttam. -tettem az arcomat a tenyerembe, és úgy sírtam tovább. -De én.. Nem tudom, hogy már.. -folytattam volna, de egyszerűen nem jött ki szó a számon.
-...Ki be vagy szerelmes.-fejezte be a mondatom, a szőkés-barna lány. Én nem szólaltam meg, csak egy aprót bólintittam. Nem tudtam beszélni, csak zokogni, és sírni. Fájt az ami történt, mert nem akartam "azt" látni. Nem tudom letagadni, és ez még szarabbul is esik. Nem tudtam elfelejteni, így most viselnem kell a súlyát. Találkozom kellet vele, így beleszerettem. Ez az én hibám.
-Ez az én hibám. -motyogtam magamnak de úgy látszik, hogy ők is meghallották.
-Ez nem a te hibád! -szóltak rám egyszerre.
-Akkor kié? -csattantam fel. -Én... Én szeretem bele Cameronba, pedig tudtam, hogy barátnője. És most látod mi lett? Se Dottival, se Cameronnal se vagyok jóba ez miatt. És azt sem tudom, hogy igazából mit érzek Nash iránt. És ezt, egyikel sem tehetem meg azért, mert és szerelmes vagyok belé. Igen, szeretem őt tiszta szivemből amióta ismerem. -rogytam össze a sok sírástól.
-Tudom Sophi, de nem akadhatsz le itt. Szerelmes vagy belé, hát akkor tegyél érte. Nashhal jársz, hát akkor tegyél érte, hogy jobb legyen. Szomorú vagy, hát akkor tegyél érte, hogy boldog légy. Fáj, akkor tegyél érte. Cameront akarod, akkor szerezd meg. És amúgy is, honnan tudhatod, hogy ő nem érez úgy irántad. Sophi, hogy lettél te ilyen? -osztott ki Amie.
-Ha annyira szeretnéd, akkor már tettél volna érte. -húzott fel. -És most menny, és mond meg neki, hogy mi a szitu. -nyitotta ki az ajtót, aztán kilökőtt rajta.
-Tudod mit, nem is érzek iránta semmi. Mennyünk vissza inkább. -már mentem volna vissza, de akkor Am karon ragadott, és Camék szobája felé kezdett húzni. A másik lány figyelmesen követett mintek, és úgy vett rólunk rendes tudomást. Ellenkezni akartam, de amikor ő ilyen, akkor nem merek vissza szólni. Elég hamar az ajtó elé értünk, ahol a lány sokszor kopogott jó hangosan. Mégegyszer a szökéssel kezdtem próbálkozni, de akkor még erősebben fogott meg, aztán a másik lány is megfogta a csuklóm. A fiú hamar kinyitotta az ajtót, ahol furán kezdett el ránk nézni. Amie nem habozott, belökött a szobába, kihúzta a kártyát(kúlcs) és becsugta az ajtót, majd az kattant egyet ami azt jelentette, hogy az bezárodott. Ordítotram Amienek, hogy engedjen ki, de ő csak azt mondta, hogy csak akkor, ha megbeszéljük a dolgokat. Aztán hallottam, hogy leléptek. Cameron furán nézett rám, de ahogy láttam neki se tetszett ez a helyezett, ahogy nekem se. Én neki támaszkodtam az ajtónak, és szépen lassan a földre csúsztam annak segítségével. Nem akartam pont ebbe a szobába lenni, főleg az ágy közelében. De szerintem ezt mindenki megérti. Már ismét a sírás kerülgetett, amikor azt éreztem, hogy valaki nekem dől. Jobb oldalamra néztem ahol Cameron volt, és épp a fejét támasztotta rajtam. Nem mertem megszólalni, csak néztem őt egyfolytában. Cam egy idő után felemelte a fejét, és rám nézett. A szó most se jött ki a számon, csak az ajkam száradt ki. Zavart voltam, és ideges, így a számat kezdtem el ismét rágcsálni. Nem gondolkodtam, mert csak rajta járt az eszem. Csak hallottam az egyre közeledő szuszogását, és láttam az egyre közeledő fejét. Nem telt sok időbe, amikor már az ajkát éreztem az enyémen. Ugyan az a csók, ugyan az az enyhe, de még is egy aprón dúrva érzés. Teljes bizsergés járta át a testem, de legjobban ott ahol hozzám ért. A pillangók teljesen ki akarták kelni magukból, úgy ahogy a szívem is majd kiugrik a helyéről. Furán éreztem magam, és nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen. De ez nem happy end, mert vége lett. Lassan húzódott el tőlem, csukott szemeivel. Láttam az arcán, hogy piros pír fekszik rajta. Az ajkai enyhén felduzadtak, ahogy az enyémek is. Kimondottan élveztem, és nem gondolkodtam előre. De aztán elkezdett rezegni a mobilom, amin Nash neve szerepelt. Nagyon szarul éreztem magam miatta, és ezért a fiúra néztem, aki már a földel szemezett. Hezitáltva, de felvettem a készüléket.

-Hol vagy? Vagy már több mint fél órája nem vagy itt. Hova mentél? -hallottam a hangján, hogy ki van akadva.

-Mindjárt megyek. De Nash, el kell mondanom valamit. -szorítottam össze a számat, ami még mindig pezsget Cameron érintésétől.

-Baj van?

-Nem, de mindegy. Minjárt itt vagyok. A szobába vagy ugye?

-Igen.

-Akkor szia.

-Szia szeretlek.

Amikor kimondta az "sz" betűs szót, én nem akartam vissza mondani, amit meg is tettem.
-Sajnálom.-szólalt meg hirtelen a fiú.
-Én is. -motyogtam oda.
-Hülyeséget csináltam.
-Én meg viszonoztam. -álltam fel onnan. Már a kilincsért nyúltam amikor eszembe jutott, hogy azt Amie bezárta. Így gyorsan tárcsázni kezdtem a lányt, akinek tömören elmondtam valamit, és át jött is kinyitni. Gyorsan megköszöntem neki, aztán a szobák felé vettem az irányomat. Zihálva estem be az ajtón és mentek oda a fiúhoz, aki aggódva nézett engem. Elé álltam, és úgy néztem a szemébe amit rögtön el is kaptam onnan.
-Mi baj Sophi? -fogta meg az állam, és azt feleme elérte azt, hogy ránézek.
-Én.. -könnyeztem be. Figylemsen nézett a fiú, majd szorosan átölelt.
-Shh... Nincs semmi baj. -próbált nyugtatni, de ez nem segített. Egy kis idő után erőt vettem magamon, és megszólaltam.
-Nash igérd meg, hogy nem fogsz háborút csinálni. -néztem rá komolyan.
-Sophi.. Mi történt? -nézett furcsálva.
-Nash, igérd meg.
-De mi t-
-Csak igérd meg!
-Jó.. Megigérem. -sóhajtott egyezmény. -De most már elmondod? -kérdezte.
-Én.. Egy másik fiúval.. -kezdtem el rágcsálni a számat. Láttam a kék szemű tekintetén a félelmet, az aggodalmat, így újra a földet kezdtem el nézni -Egy másik fiúval.. Történt meg egy.. Csók. -ejtettem ki nagy nehezen. Lassan felnéztem rá, és a tekintete düht tükrözött.
–Cameron? –kérdezte meg, vagy inkább kijelentette. (?)
–Én... –már kezdtem volna bele valamibe, de akkor ő megint megszólalt.
–Cameron? –kérdezett újra, és már rám se nézett.
–Igen.–ejtettem ki nagy nehezen, és az első könnycseppem is legördült.
–Tudtam, hogy szerelmes vagy belé. De bíztam benne, hogy ez nem így van. Azt hittem, hogy ebben az időben jobban fogsz szeretni engem mint őt. De ez csak egy leány álom volt. –csapott a lábára.
–De ez nem igaz, én szeretlek téged. –nyúltam volna utána, de ő lecsapta a kezem.
–Ne kezd ezt. Elég kapcsolatom volt ahoz, hogy ezt már ne vegyem be. Te is ugyan olyan vagy mint a többi. –rázta a fejét, majd kiment az ajtón. Az ágyra sétáltam, és arra lefeküdve kezdtem el sírni. Fájt amit mondott, fájt ahogy kisétált és itt hagyott. De ezt mind magamnak köszönhetem. Én rontottam el. Én.. Én tettem. Az én hibám volt. Úgy sajnálom, de ezen már nem tudok változtani. Gyengének éreztem magam hisz a mai nap annyi minden történt, és olyan sokat sírtam, hogy még a közepette is aludtam el.

Sziasztok!
Bocsi, hogy ilyen későn adtam ki, csak ma én voltam az egyik séf.😂
És bocsesz a helyesírási hibákért.
Ha tetszett tudod mi a dolgod.
Puszii 💋