Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

👬2. Új ismeretség 👬

–Akkor is! –csak nem hagyja! Ép szólaltam volna meg, ha nem szólnak közbe.

–Áá szóval itt vagy, Cameron! –mondta, egy fejpántos fiú. Szóval ez az a, 9 fiú, és 3lány. Így megnézve, tényleg sokan vannak. 
–Ő, ki? –kérdezte, egy nagyon szép, kék szemű fiú.
–Sophie Shake, ők itt a magcon. –szólt Cameron, a fiúra rá se hederítve.
–Jobbról, Dotti Line a barátnőm, Lara Smith, és Care Only. A fiúkból pedig balról, Aaron Carpenter, utána, Nash Grier, Taylor Caniff, Blake Gray,
Matthew Espisona, Shawn Mendes, Jack Jonson, Jack Gillinsky, és Hunter Rowland. –mutatta be őket, és ők közben, egyesével köszöntek.
–És miért van itt? –kérdezte, aaa.. Vagyis Taylor.
–Majdnem megfulladt. –vállaszólt Cameron.
–És már jól vagy? –kérdezi Aaron.
–Igen, köszi. –bólintottam egyet.
–Amúgy hány éves vagy? –kérdezte meg, azt hiszem Hunter, miközben idült mellém.
–15. Ti?–válaszóltam egyszerűen. És én is megkérdeztem.
–Én, a lányok, Cameron, Taylor, Nash, és Blake, 17. A többiek, meg 16.–vállaszólt ő is. Na ja.. És beköszöntött, a kínos csend, ami szerencsére, nem tartott sokáig.
–Sophi, elkisérlek, a bátyádekhoz, gyere. –szólt nekem Cameron, és felhúzott.
–Köszi, de nem kell, egyedül is odatalálok. –mosolyogtam rá.
–De, de, elkisérlek. –mondta tovább. Még vitatkoztunk ezen egy kicsit, aztán badtam a derekam.
–Akkor sziasztok! –köszöntem el töllük. Egyesével, mindenki el köszönt, és már mentünk is.
–Akkor vezess! –szólt a fiú.
–Jó.–néztem rá. Mivel, a hajam már szinte teljesen száraz, és a hajgumi is zavar, így azt kivettem, a hajamból.
–Jó hosszú hajad van. –jelentette ki, a mellettem, álló személy.
–Köszi! –mondtam.
–Tessék.–adta a kezembe, a telefonját.
–Mit csináljak vele? –kérdeztem.
–Hívd fel, saját magad. Valószínűleg ott van valaki, a cuccoknál nem? –igaza volt.
–De.–értettem egyet vele. Be is kapcsoltam a telefont, és mint mindenkinél, itt is van jelszó. Már nyújtotta volna, amikor megszólalt.
–18643.–hu.. Ilyen könnyen megmondta. Ahogy feloldottam, rögtön láttam, hogy a háttérképe, ő, meg a barátnője. Rámentem a hívás bigyóra, és be is ütöttem a számomat, ami rögtön ki is csöngött.

–Hálo, ez Sophia Shake telefonja. –szólt bele, a bátyám.

–Hello Jacob, én vagyok az, Sophi. –szólaltam bele, én is.

–Sophi? Ez kinek a száma? És miért erről hívsz.

–Egy fiúé, és azért, mert a lányoktól elszakadtan a vízben, és vizet is nyeletem. De már jól vagyok, és megyek oda. A lányok ott vannak? –hadartam végig  az egészet.

–Fiú?? Milyen fiú? –most komolyan ennyit vett le ebből?!

–Jacob! –szóltam rá.

–Nem nincsenek, egyedül vagyok. Ana is, elment kajáért. –mondta.

–Oké. Akkor 10perc és ott vagyok. Szia! –köszöntem el.

–Hello! –köszönt vissza, aztán ki is nyomtam.

Ahogy a beszélgetésnek vége lett, adtam is oda a telefont, a fiúnak.
–Köszi.–mosolyogtam rá.
–Nincs mit. –mosolygott vissza.
–És már megvan, a számod is. –húzott, egy féloldalas mosolyott.
–Tudhattam volna. –horkantottam fel. Cameron, erre elkezdett nevetni. Szépen lassan, oda is értünk, a bátyámhoz.
–Jacob itt vagyok.  –szóltam neki, aki erre, úgy mint egy kutya, felkapta a fejét.
–Kutussz!!! –kapott fel.
–Neee!! Jaaaacc!! Engedj el! ordítoztam.
–Ő az a fiú? –kezdte el szúrósan méregetti Cameront.
–Igen.–válaszóltam
–Köszi.–nyögte ki a bátyám. És én így nagy szemekkel néztem rá, de inkább, ráhagytam.
–Nincs mit. Akkor én mentem is, sziasztok! –integetett, és sarkon fordult. A bátyám is letett, aztán leültünk, a plédre.
–Hány éves? –rohamozót meg, egy kérdéssel.
–Jacob! –szóltam rá.
–Jól van naaa!! –fejezte be. De egy kis hezitálás után, megint megszólalt.
–Jól bánt veled?–megint kezdiii.. Hajj.. Ezt nem hiszem el.
–Van barátnője, és amúgy is, 17.–sóhajtottan fel.
–Én is így gondoltam. –itélkezett.
–De amúgy nagyon helyes, és kocka hasa van. –húztam az agyát.
–Tényleeegg??!! –kezdte ő is.
–Tényleg! –húztam tovább. De már görcsöt kapott a szám azért, mert már alig bírtam vissza tartani, a nevetést.
–Jól van!! –durzizott be. Már nem bírtam tovább, elkezdtem fuldokolni, a saját nevetésben. Lassan, a többiek is megérkeztek.
–Sooo!! Azt hittem elraboltak!! –ugrott a nyakamba, Am.
–Égen földön kerestünk! –borult ki Jane is.
–Jól van na, sajnálom! –mosolyogtam rájuk. Szinte zárásig voltunk a strandon, aztán indultunk is haza. Amiet is haza vittük, aztán mi is indultunk. Ahogy kiszáltunk a kocsiból, egyként estünk be, az ajtón. Mivel 9óra, így apu is, 1óra múlva, haza is jön. Ja tényleg, méh nem is mutattam meg nektek a házat. Akkor most meglátjátok.
Ahogy belépsz ajtón, másfél méter után, balra van egy ajtó, ami a fürdőszobájé.