Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

✖❤21.Nem szerethetlek❤✖

Miért sírsz? Ne sírj. És azt, ahogy a szívem egyre hevesebben ver.
-Szeretlek.-suttogtam oda neki. Szeretlek, de nagyon!!

A fiú nem szólaltam meg, csak méglözelebb húzott magához. A fejét mégjobban a nyakamba fúrta, és a könnycseppek is a nyakamon egyre gyorsabban csepegtek oda. Nem gondoltam semmire, se senkire. Csak arra, hogy most mi ketten vagyunk, senki sem zavar, csak érzem a közelségét.
-Szeretlek.-motyogta a nyakamba, és mégjobban szorított magához. Miért?

Mit csinálok? Miért engedem magam a kényelemnek? Mit mondjak majd Nashnak? Nem tehetem ezt vele. Ő ezt nem érdemli, ahogy Dotti se. Le kell álnom.

Nagy nehezen elhúzottam a fiútól, azután a szemébe néztem, ami ugyan olyan könnyes volt mint az enyém. Még mindig elég közel voltam hozzá, ami zavaró is lett egy idő után.
-Barátként.-törtem meg a nagy csendet. A fiú egy lágy mosolyt eresztett, majd a két keze közé vette az arcomat, és letörölte a hüvelyk ujjával a sós könnycseppeket.
-Barátként.-nyomott egy puszit a homlokomra, aztán elengedte az arcomat, és helyette a kezemet fogta meg.Furcsán kezdtem el nézni rá, de ezt kivülről nem mutattam ki. Nem értettem, hogy mit akar ezzel. Az egész szándékát nem értettem addig, ameddig nem kezdett el húzni valahova.
-Most mit csinálsz? -kérdezem rá, a számomra bonyolult dologra. Nem válaszolt, csak hátra fordult, és kacsintott egyet. Éreztem, hogy az arcom lángolni kezdett a tette miatt. Gyors tempóban húzott maga után, ami miatt úgy nézhetünk ki mint a kis 12 évesek, akik most találták meg a szerelmüket. Az útunk közben kezdtük elhagyni az embereket, és lassan már csak ketten maradtunk, amikor valami féle domb tetejére nem értünk.
-Amikor Los Angelesben voltunk, mindig idejöttem amikor egyedül akartam lenni. -nézett rám egy pillanatra.
-De rájöttem, hogy ha valaki olyannal jövök ide akit szeretek, úgy mégjobban érzem magam. -kulcsolta össze a kezünket.
-Ki tud erről a helyről? -néztem rá.
-Csak te. -mosolygott felém. Figyeltem ahogy a fiúra süt a nap, az arca árnyékát, magát őt néztem, ahogy megcsillant a napban.

-Meddig akarsz még stírölni? -állt elém.
-Hogy mi? -ráztam meg a fejem, így vissza hozzva magam a valóságba.
-Én nem is csináltam ilyet. -fordítottam el a fejem.
-Pedig élveztem. -engedte el a kezem. -Ha akarod még pózolhatok is. -ült rá a korlátra.
-Nem kell. -mentem oda mellé, de én csak a kezem ragtam rá. A fiú hümmögött egyet, aztán maga elé húzott.
-Te mit csinálsz? -húztam fel az egyik szemöldököm.
-Semmit.-mondta, aztán szorosan átölelt. A fejét újra a nyakamba fúrta, és a kezével megvédelmezően ölelte a derekam. Egy kis ideig voltunk ekkora csendben, mert a fiú megszólalt.
-Szeretsz? -dünyögte a nyakamba, ami miatt jó féle borzongás kapott el azon a helyen.
-Barátként.-nyögtem ki nagy nehezen. Mondjuk a szó után így is egy nagyot nyeltem, amit szerintem a fiú is érzett. -De ezt már mondtam.-mondtam.
-Nekem olyan vagy mint a húgom. -simogatta meg a fejem búbját. Miért mondod ezt? Én nem akarok az lenni! Én több szeretnék lenni. De ez, már elérhetetlen. Ezek a szavak döntötték el bennem, hogy ez a fiú elérhetetlen számomra.
-Mint a húgod, mi? -suttogtam magamnak, ahogy felvettem egy fájdalmas mosolyt.

XXX
Cameron szemszögéből

-Végre!-rúgtam be a szobánk ajtaját.
-Itthon.-folytatta a barátnőm.
-Szejetlek.-húztam magammal az ágyra, majd jó szorosan átöleltem.
-Én is. -fúrta a fejét a nyakamba.
-Szívem.... -szólalt meg a lány.
-Hm? -néztem rá, ahogy felemelte a fejét.
-Közted és Mendy közt, nincs.. Semmi, ugye? -nézett a szemembe félve. Köztem, és Mendy köz Bárcsak lenne valami.
-Dehogy is.. Jajj de butus vagy! Ne gondolj hülyeségekre. -dörzsöltem összes az orrunktak aztán megcsokoltam. Az is lehet, hogy abból a csókból egy kicsit több is lett, mert arra kaptuk fel a fejünket, hogy valaki kicsapja az ajtót, és rólam, meg a barátnömről a fölsőnk is már hiányzott.
-Úr istenem! Bocsi!-szaladt ki a szobából Sophi. Fasza, ez is pont a legjobbkor. Nem haboztam sokat, gyorsan felpattantam az ágyról és a lány után mentem. Nem érdekelt, hogy nem volr rajtam póló, vagy cipő, csak utána akartam menni. Szerencsére nem ment olyan messze, mert az ajtónktól vagy 3méterre volt.
-Sophi.-mentem oda hozzá.
-Én.. Nagyon sajnálom az előbbit. -fordult meg, és láttam, hogy a szemét könny takarta.
-Sophi nincs semmi baj. Nem a te hibád. -mosolyogtam rá bíztatóan, és már nyúltam volna az arcához, de ő elhúzodott tőlem.
-Ámúgy csak azt akartam mondani, hogy holnap lesz az első ilyen fellépés. De azt hiszem, elég rosszkor ídőzitettem. . -mondta, aztán ott hagyott engem. Megsemisülve.
-Cameron? -szólitott meg Taylor. Lassan, könnyes szemekkel fordultam meg és néztem rá.
-Mi történt? -jött oda hozzám. -És miért nincs rajtad fölső? -mért végig, és már láttam, hogy elakarja röhögni magát de amikor meglátta a szememet, ő is felvett egy komoly tekintet.
-Akkora egy.. Szar vagyok.. -engette utat maguknak a könnyeim. -Sophi ránk nyitott. Nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom, én még.. Mindig... -akadtam le, mert nem tudtam, hogy, hogy kéne folytatnom a mondandómat.
-Mert még mindig szereted őt. -fejezte be, az én mondatom.

Nem tudtam megszólalni, csak meredten álltam, és gondolkoztam. Kétségbe estem, mert úgy éreztem, hogy most vesztettem el azt a személyt, akit legjobban szeretek. Nem, őt már egy hónappal ezelőtt elvesztettem. Mert nem tettem érte semmit. Nem szereztem meg magamnak akkor, amikor lehetett volna. De már nem lehet, mert neki már ott van Nash. Lassan mentem a szobám felé hátra hagyva a barátom. Amikor beléptem az ajtón egy féltő, és zaklatott lánnyal találtam szembe magam. Nem szóltam semmit, csak a fürdő felé vettem az irányt, ahol jó bő hideg vízzel megmostam az arcomat. Ahogy ezzel kész lettem kimentem ruháért, aztán újra a fürdő felé vettem az irányomat. Langyos vízzel áztattam magam a zuhany alatt, amit az ajtó dörömbölése zavart meg.

–Cameron, mi baj? –hallottam a barátnőm aggódó hangját, az ajtó túloldalán. Nem válaszoltam neki, csak elzártam a csapott, majd szárazva megtörölve magam felhúztam az alvó ruháimat. Amikor kiléptem az ajtón, csak az ágyam felé vettem az irányt, faképnél hagyva a barátnőm.
–Cameron.. Szívem. –feküdt oda mellém a lány, és már egy puszit akart nyomni a számára, amire én elhúzodtam onnan.
–Tudtam! –csattant fel az ágyról, és szúrósan méregetett. –Neked tetszik Sophi. Amióta találkoztál vele, már két hónapja bejön neked. –emelte fel a hangját. Ezeket a szavakat, már én se tudtam szó nélkül hagyni, így én is megemeltem a hangom.
–Miből gondolsz te ilyeneket? Honnan is tudtán? –ugrottam fel az ágyról én is.
–Mert látom! Amióta megismerted, már nem nézel rám olyan csillogó szemekkel mint régen!... –gyültek könnyek a szemébe. –De akkor legalább mond meg nekem, hogy miért pont ő.. –folytak le a cseppek az arcáról. Én nem ezt akartam, én még szeretlek.
–Én nem tudom... De én szeretlek téged.–jöttek könnyek az én szembe is.
–De már nem úgy, mint őt... –hagyta el a szobánk ajtaját, és a végén azt becsapta.

Sophia szemszögéből

Zihálva léptem ki az ajtón, és vagy kb 3méterre álltam az ajtótól könnyes szemekkel, de akkor lépteket hallottam meg mögülem.
-Sophi.-jött oda hozzám.
-Én.. Nagyon sajnálom az előbbit. -fordultam meg, könny takarta a szemekkel.
-Sophi nincs semmi baj. Nem a te hibád. -mosolyogott rám bíztatóan, és már nyúlt volna az arcomhoz, de én elhúzodtam tőle.
-Ámúgy csak azt akartam mondani, hogy holnap lesz az első ilyen fellépés. De azt hiszem, elég rosszkor ídőzitettem. . -mondtam, aztán ott hagyotam őt. Minnél gyorsabban el akartam menni onnan, hogy ne legyek vele egy légkörben. Nem fordultam vissza, csak mentem és mentem. Éreztem, ahogy a sós könnyek fojnak le az arcomon, de akkor se álltam meg. Amiek ajtaja felé vettem az irányt, ahova kopogás nélkül rohantam be.
–Sophi, mi baj? –kérdezték a lányok, ahogy meglátták az arcom.
–Én.. Én.. –szipogtam, és dadogtam. Egyszerűen egy normális szót nem tudtam kinyögni.
–Gyere, nyugodj meg. –fogta meg a vállamat Tori, és lassan az ágyra ültetett.
–Mi történt? –guggolt le elém Amie.
–Rányitottam Cameronékra.. –bögtem ki nagy nehezen. Mind a két lány furán, és ijedten nézett rám.

Hi!
Meghoztam a részt. Tegnap azért nem ragtam ki, mert a másik story-t is írtam, és ez este kezdtem el. De az volt a baj, hogy amikor kész voltam, a wattpad a felét kitörte. Igen akkor is nagyon ideges voltam, de az a lényeg, hogy most itt van.
Puszii 💋