Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

❓25.Dotti❓✖❗Ne hazudj❗

–Most mi van? –szomorodott el.
–Mit csinálsz? –akadtam ki. –Sophi, te teljesen részeg vagy. Ne csinálj olyat, amit tudom, hogy késöbb megfogsz bánni. –néztem rá szigorúan. 

A lány az ágyon ülve nézett fel rám, és az alsó ajkát lebigyesztette. Én csak ott álltam, és néztem őt. Nem sokkal később a lány szipogása öntötte be a szobát, majd a könnyeit kezdte el hullatni. Aztán megfogta a takarót, és magára húzva eltakarva a fejét. Én csak néztem a cselekedeteit, és közben azon gondkoztam, hogy most meg e sértődött rám. Aztán Sophi zokogását kezdtem el hallani. A felszívott levegőt kifújtam számon, majd oda ültem mellé. A hátát kezdtem el simogatni, majd nyugtatni próbáltam.
–Héj.. Sophi. Sajnálom, hogy felemeltem hangom. De az azért volt, mert hülyeségeket csináltál volna... –vigasztaltam lágy hangon. Ahogy hallottam a lány abba hagyta a zokogást, majd lehámozta magáról a takarót és felült. Könnyes szemekkel nézett rám, majd az enyhén kifolyt taknyát szívta vissza az orrába. Én a két kezem közé vettem az arcát, majd egy mosollyal az arcomon letöröltem az arcán lévő sós folyadékot, vele együtt az elfolyt szempilla spirálját is. A leány mégmindig kis lányként szipogott, így oda mentem a kis éjjeli szekrényhez ami az ágy mellett volt, és kivettem onnan pár zsebift, majd felé nyújtottam. Azt szinte kikapta a kezemböl, majd erőteljesen kezdte el fújni az orrát. Én nevettem a gyerekes viselkedésein, ami miatt ő furán is nézett rám.
–Min nevetsz? –kérdezte orr hangon mert a zsepit fogta az orrához
–Olyan vagy mint egy kis gyerek. –vallottam be az igazat. Sophi elvette az orrától a zsepit, majd egy kicsit oldalra döntötte a fejét, s úgy nézett rám.
–Szóval aranyos vagyok? –pislogott nagyokat. Az arca vonalairól semmi érzelmet nem tudtam leolvasni, csak a kiváncsiságot. Én úgy voltam vele, hogy elmondom neki, hogy aranyos. De akkor még nem tudtam, hogy ez nem olyan jó ötlet.
–Ja aranyos vagy. –simogattam meg a fejét, így a haját is összekocoltam. A kezeivel a fejebúbjához nyúlt ahogy elvettem onnan a kezemet, és a kócós haját próbálta lesimítani.
–Ha azt mondod, hogy aranyos vagyok, akkor tetszem neked? –kérdezte. Erre nem nagyon tudtam, hogy mit mondja mert még a saját érzeseimmel sem voltam tisztába. És attól is féltem, hogy erre emlékezni fog. De miközben én itt gondolkozom, addig a lány a válasszomra vár. Már készültem valamit mondani, de akkor Sophi elkezdett sírni(?). Ijedten néztem a lány reakcióját, így rögtön utána is akartam nyúlni.
–Mo-most mi a baj? –hadonásztam a kezeimmel körülötte, és úgy vártam a válaszát.
–Nem szereszt engem! Ez így nem fair!–bömbölt nekem. Gondoltam, hogy a csajt csak úgy tudom lenyugtatni, ha kimondom azokat a szavakat amiket hallani akar.
–De.. Nekem nagyon tetszet. És igenis szeretlek téged. –mondtam ezeket a szavakat nyugtatás képpen, meg szerintem igazából is. De akkor egy csattanást hallottam az ajtónál. Amikor oda néztem Dotti volt ott, és az amit leejtett egy boros üveg volt. A padlón voltak szétszóródva az üvegszilánkok, és a benne lévő folyadék szerte szét. Ahogy a szőke hajú lány tekintetét láttam a szívem összeszorult. A könnyei folyni kezdett, és az arca rémült volt. Tudtam, hogy ő is részeg, így csak reménykedni tudtam benne, hogy holnap nem fog erre emlékezni. Amikor észbe kapta magát a lány kirohant a szobából. Én gyorsan felpattantam, majd utána mentem. Ahogy körbe néztem nem is volt olyan messze, mert az egyik sarokba ült és ott zokogott. Én lassan mentem oda hozzá, majd leguggoltam elé. Szoros ölelésbe vontam őt, majd a fejét kezdtem el puszilgatni. Ő a két kezével megmarkolta a mellkasomnál lévő pólómat.
–Ak-kor.. E-engem-n-nem-nem-szeretsz? –zokogta a mellkasomba.
–Szeretlek te butus. És szeretni is foglak. –ekkor a lány felnézett rám a könnyes szemeivel, és ajkamra tapadt. Természetesen vissza csókoltam őt, majd kényelmesen váltunk el egymástól. Ahogy felálltam őt is magammal húztam, majd felkaptam őt. Ameddig ott álltam és néztük egymást nem kellett sok, hogy bealudjon az ölembe. Laraék szobája felé kezdtem menni, majd ott letettem az ágyra és betakartam. Mielőtt vissza mentem volna a másik lányhoz még nyomtam egy puszit a homlokára, majd úgy hagytam el a szobát. Amikor vissza mentem Sophi-hoz az ágyon ülve, a falnak dölve, és a lábát ölelgetbe találtam őt ahogy a lefelé néz. Amikor elé értem rám kapta a tekintetét, de ahogy meglátott újra a földet kezdte el pásztázni. Kérdő fejet vágtam, bár tudtam, hogy ezt nem látja. Lassan feküdtem le az ágyra, és ültem le elé törökülésbe. A háta oldalát kezdtem el simogatni, de ő már az első simítésem után elhúzódott, és a fejét is háttal fordította nekem. Nem értettem e dolgát, így megkérdeztem tőle.
–Sophi? Baj van? Fáj valamid? –kérdezgedtem lassan, és a lehető legérthetőbben.
–Sajnálom.–motyogta. Az arcát nem láttam, de azt igen, ahogy egy könnycsepp hullott le.
–Mit sajnálsz? –kérdeztem.
–Rád eröltettem, hogy azt mond, hogy szeretsz. Közben meg mást lányt szeretsz. Mást csókolsz. Mással fekszel. Mással vagy boldog. –mondta halkan. A könnycseppek megsorozódtak, és úgy végezték a paplanon. Legbelül tudtam, hogy miről beszél. De kivül még sem értettem meg.
–Téged is szeretlek. –fordítottam magam felé a fejét, és enyhe mosollyal díjjaztam őt. Az arca érzelem mentes volt, és a könnyei újra folyni kezdtek.
–Ne hazudj! –parancsolta határozottan, és kirántotta a fejét a kezem közül, amin nagyon is meglepödtem.–Tudom, hogy ez nem így van. –mondta sokkal halkabban.
Ez egy nagyon kényes téma. Nem tudtam erre mit válasszólni. Mert szinte igaza volt, csak egy dologban nem. Hogy őt nem szeretem. Nem tudtam elviselni azt a feszültséget ami most köztünk volt, így elkezdtem csíkizni. Nagyokat kezdett el nevetni, és a nevetésétől hátra is dölt. Én felé kerekedtem, és úgy csíkiztem tovább. A lány egyfolytában elakarta tolni a kezem, de mivel ő most nem volt olyan erős, így ez az ő számára sikertelen hadművelet volt. Nevettem a lányon, és örültem, hogy már nem az egereket itatja. Miután már bele fáradtam a csíkizésbe abba hagytam azt. Sophi kinyúlva fekúdt az ágyon, és a feje már majdnem lelogott az ágyról. De ahogy észre vettem, már a pólója se volt rendezetten rajta, így a fölseje végét megfogtam és lehúztam, hogy újra takarja a lányt. Ha szeretsz valakit engedd el. Ezt szokták mondani. De én nem bírtam elviselni azt amikor Nashhal volt, pedig ő a legjobb barátom. És azt se szoktam elviselni, amikor Dottival kezdenek ki. Hát igen, a nagy Cameron Dallas két lányba is beleszeretett. De nem tud dönteni. A gondolkozásomat a lány egyenletes szuszogása zavarta meg. Lassan és finoman emeltem fel őt, majd szépen az ágyba helyeztem. Óvatosan betakartam, majd egy puszit  nyomtam a feje búbjára. Mivel már én is nagyon fáradt voltam, így úgy döntöttem, hogy vissza megyek a barátnőmhöz. De ahogy megláttam a még mindig földön heverő szilánkokat, rögtön a szobában lévő söprűhöz, és lapáthoz nyúltam. Az üveg szilákokat már eltüntettem onnan, és már csak a földön szétterjedő ital volt ott. Így megfogtam a felmosót, és feltöröltem a vörös folyadékot. Ahogy ezzel készlettem, sikeresen mentem át a  barátnőmhöz. A lány mintha tudta volna, hogy én vagyok, mert jó szorosan hozzám bújt. Átöleltem őt, majd elnyomott az álom. Ez az egész nap egy katasztrófális volt. Így csak abban reménykedtem, hogy egyik lány se fog emlékezni. Mind a kettőt szeretem, de ezek közül csak egyet lehet választanom. És most éppen Dottival vagyok egy ágyban, a barátnőmmel. Meg Sophi még amúgy csak 15 éves. Csak a rosszba húznám bele. De az a baj, hogy őt is szeretem... Mind a kettőhöz nagyon kötődök.. De.. Sajnálom. Mert csak egy embert választhatok, és az az ember...

Halihó!
Ahogy megigértem, itt van az egyik rész. És majd még ma hozom a másikat is. Remélem tetszett. 😊
Puszii 💋