Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

😩33.Mútlbéli hibák😢

–Halo, Jacob? Mi a baj, történt valami? –kérdezte félő hangon, ami miatt kicsit feszült is lettem. De vagy a bajom. Feszengtem magamban. De nagy nehezen sikerült is bele szólalnom a telefonomba...

–Megsíradtad.. –jött ki ennyi a számon. Cameron rögtön tudta is, hogy mire gondolok, mert egy szót se ejtett a mondatom után. Idegesített, hogy ennyit kellett várnom a szavaira, így már majdnem újra meg akartam szólalni. De akkor egy hatalmas lélegzet vételt vett, aztán ő is beszélni kezdett.
–Még mindig sír? –hallottam a szomorú hangjait.
–Igen Cameron sír, szerinted most éppen mit csinál?! –keltem ki magamból, mert a legegyszerűbb dologra nem tudta a választ. Pedig igen is tisztában volt vele, csak valószínűleg biztosra akart menni.
–Megigérted... Akkor most mond meg nekem, hogy miért sír megint? Miért jött oda hozzám, és ölelt szorosan magához miköznben a válamon sírt? –kértem számon. Frusztrált az érzés, hogy tehetetlen vagyok ezzel szemben. Én meg hiába oktatom ki, nem az én testvérem. Bírom Cameront, és nem szeretnék vele így "vitatkozni". De ha nem add más megoldást, akkor muszály lesz ehhez folyamodnom.
–Én.. Nem.. Nem tudok mit mondani. –akadozott. Tudtam, hogy elérzékenyült ő is, így utat engedett a könnyeinek. Biztos küzdött azzal, hogy nehogy elsírja magát, de a szíve erősebb volt az eszmélyénél.
–Te ne kövesd el ugyanazt a hibát mint én. –ültem le az ágyamra, és vallottam be neki. –Te is tudod, hogy középiskolában jártam a nővéreddel. És közben meg kavartam Anaval. –néztem le a földre. –Ana úgy tudja, hogy azért nem szakítottam Sierrával, mert nem akartam megbántani őt. És, hogy az már, hogy néz ki, hogy a legjobb barátnőjével jövök össze. –gyült könny fátyol a szem elé. –De ez nem pontosan így volt. Azért szakítottam vele... Mert akkor Si terhes lett. –engettem utat a fájó, és érző könnyeknek. –Ana egyértelműen szarul érezte magát az miatt, hogy a barátnőjével jártam, és valamikor meg vele kavartam. Amikor Si elmondta a nagy hírt, nekem teljesen elment az eszem, olyan ideges lettem. 17 évesek voltunk, ő meg megakarta tartani a babát basszus! –csaptam a lábammal a földre. –Összevesztünk, és én Anához mentem. A nővérednek legjobb barátnőjéhöz. –izlelgettem meg a rossz szavakat. –Összejöttem Anával. Magára hagytam Sierrát. Pedig, én úgy szerettem. Pár hónappal később én kibékültem vele, és majdnem csókolóztunk. De akkor eszembe jutott a barátnőm. Sierrával újra megint, és nagyon jóban lettem. Többször is majdnem hülyeséget csináltam, de akkor leálltam. Mindig az járt a fejembe, hogy választanom kell, de én gyáva voltam visszamenni a nővéredhez. És ő természetesen ebbe belefáradt, és ott hagyott a picsába. Ezért van most azzal a Brent nevű gyerekkel. Vagy, hogy hívjàk.. Én a múltam hatalmas nagyot hibáztam. Talán, hogy ha akkor nem csinálon ezt, akkor most én lennék ott Sierrával, az én feleségem lenne. De... Ez már lehetetlen. Biztos, hogy ő is nagyon boldog ahogy most én. De az is lehet, hogy ha akkor nem baszom el, akkor most egymással lennénk boldogak. –tettem a szabad kezem a szám elé, így oldva a saját feszültségemet. A könnyeim úgy folytak, mint ha egy pataknak vize ment volna. A szívem összeszorult a régi emlékek miatt, és éreztem azt a kínzó fájdalmat a melkasomban. Nem azt mondom, hogy Anat nem szeretem, de Sierra volt az a lány, akit elsőnek szerettem igazán. Az a négy év amit vele töltöttem -barátként és szerelmeként- isteni volt. Nagyon szerettem Sierrát. És az én számomra gyönyörű lány volt. És még most is az. De ez már csak az én titkom marad😜.
–Cameron, hallottad azt amit mondok? –kérdeztem meg, amikor már a ez a csönd elég hosszasra sikeredett.
–Itt vagyok... –hallottam meg halk hangját. –Én nem szeretném, hogy ha Sophi elhagyna.. –motyogta eléggé halkan. Így is csodáltam azt, hogy ezt meghallottam.
–Akkor meg most mire vársz? –kérdeztem meg, és egy kicsit felemeltem a hangom, és ezzel jéreztem egy apró döbbentséget is.
–Hát tudod, most épp Dottival vagyok... És hát nem a legkellemesebb állapotban.. –mondta szégyenlettel a hangjában. Nekem rögtön leesett a dolog, így egy elég cikis helyzetben éreztem magam.
–Cameron! –szóltam rá. –10perc múlva vissza hívlak, addig szedd össze magad! És gondolkoz.–szóltam rá, aztán kinyomtam. Ez a fiú, teljesen magamra emlékeztet. Ezért akarom megóvni attól, hogy elveszítse azt az embert, akit olly annyira szeret. Tudom, hogy ez milyen érzés, de ha nem lép, akkor örökre egy helyben marad. Ha nem kiált utána, akkor élete végig kussba marad. És ha nem tesz érte, akkor sose találja meg a boldogságát. Én ugyan boldog vagyok, csak sajnálom a múltamat. Nagyon szeretem a feleségem, csak émelygő a régi énem hibái miatt gondolkozni. A gondolataim miatt az a 10perc röpke pillanat miatt eltelt, így már rögtön a telefonom után kaptam, és elkezdtem hívni Cameront. Kicsöngött a készülék, aztán pár sípolás után azt fel is vette.
–Na? –szólaltam bele feszengve.
–Megvagyok. –mondta.
–Cameron, döntöttél? Mert ha nincs konkrét válasszod, akkor nem szeretném, hogy ha Sophival tovább hátasznál.–kérdeztem meg, egy elég kényes témát. Hosszú csönd telepedett be kettönk közt, amit meg is értettem. Éreztem azt a feszültséget, ami e vonal közt uralkodott. Hezitált, amit meg is éreztem. De a választ már régóta tudni lehetett, csak itt minden a bátorságon, a gyávaságon, az érzelmeken, és a személyeken múlott. Cameronnak csak egy szóba kerül minden, és úgy változik meg az egész világ.
–Szeretem... –szólalt bele a fiú rekedtes hangjával. A vonalt rögvest bontotta is, amitől mosoly ült az arcomra. Melegséget éreztem a szívembe, és ez boldoggá tett. Tudtam, hogy most a fiú ide felé fog tartani, ezért szakította meg az érintkezést a két eszköz között ilyen. Boldogan rontottam ki az ajtón, és trappoltam le a lépcsőn, a feleségem, meg annak húga után. Nagy mosollyal mentem a nappalihoz, ahol ők ültek és cseverésztek. A jelenésemre mind ketten ide kapták a fejüket, és rögtön el is hallgattak. Furán kémleltem őket mosolyogva, és mentem oda hozzájuk. Lepattantam a székre, és közben figyelmesen tartottam velük a szemkontaktustt. A lányok követték minden egyes mozdulatomat, és közben ők is rendesen végig mértek. A mosolyt az arcomról nem lehetett volna semmivel sem letörölni, mert örültem e szép "sz"-betűs szó miatt, ami a húgomag érintette. Boldog voltam, eszméletlenül. De mivel már megelégeltem magamban ezt a csöndett, így én kezdeményeztem el ezt a beszégetést.
–Miről beszéltek csajok? –néztem rájuk. De ők azt egy egyszerű semmi-vel, meg egy fejrázzásal le is rendezték.
–Inkább mesélj te. Mivan Cameronnal? –biccentett a barátnőm.
A mosolyom már szinte a fülemig ért, így már késztettnem kellett magam, hogy megtudjak szólalni.
–Azt mondta szereti!! –mondtam ki nagy lelkesedéssel. Mint a két lány öröm táncba kezdett, mert ők is tudták, hogy milyen kapcsolat is van a két személy közt. Énekelni is kezdek, ami pontosan így is hangzott.
–Cameron bevalotta, Cameron bevalotta...!! –és így tovább. Egymást után ez a sorok hangoztak el. Mivel úgy éreztem, hogy ezt már én se hagyhatom ki, ezért én is beszáltem ebbe a kis játékba. Csak úgy röpködött felettünk a szivárvány, ami miatt már lassan ketté is szakatt a sok szaladgálástól. Ezt a nagy zsivajt egy csoszogás zavarta meg, ami a lépcső felől jött. Én néztem oda elösszőr, és ahogy a többiek is észre vették, hogy mit figyelek ennyire, mind odakapták a fejüket. Ott egy álmos Csipkerózsikát találtunk, aki a szemét dörzsölve nézett minket. Olyan volt mind egy kis lány, akit megzavartak a délutáni pihenésében. Nagyon aranyos volt a húgom, aki értetlenül figyelt minket. Else tudtam akkor hinni, hogy ő bizony már nem 4 éves, hanem egy 15 éves fiatal hölgy.
–Mit vallott be Cameron? –kérdezte álmosan. Egyszerre néztek rám a lányok, amire én nemlegesen bólogattam aprókat, hogy azt Sophi ne vegye észre. Úgy éreztem, hogy ezt a hős szerelmének kell elmondania, nem pont nekünk.
–Mi keltettünk fel? –ment oda aggódva Ana.
–Nem, Matték hívtak, hogy mi lenne akkor, hogy ha elmennénk valahova. Vagy csak valakihez átmenénk köztünk, és ott ellennénk.–magyarázta.
–Miért nem jöttök ide?
–Holnap nem suli van? –vontuk kérdőre egyszerre Anaval. Én a sulis dolognál voltam, ő meg annál, hogy idejöjjenek. Furán néztem a barátnőmre, hogy ilyen lazán hagyják el a száját ilyen szavak. Holnap spórt nap lesz, és kilencre kell bemenni, aztán kettőkor végzünk is. –jött oda hozzánk, aztán leült a kanapéra. –Felőlem hozzánk jöhetnek. –rántott válat. –Fel is hívom őket. –állt fel, aztán a vissza az emeleti felé ment. Mosolyogva figyeltem a húgom mozdulatait, és ahogy eszembe jutott Cameron, a mosolyom még nagyobb lett.

Sziasztok!
Kedves olvasóim, ahogy igértem itt is van a rész. Egy kicsit későn hoztam, de mint legtöbbször, most se voltam itthon. De mindegy... Az a lényeg, hogy ez is itt van. Remélem tetszett, és ha igen, akkor ezt jelezheted egy csillagocskával. Szerintetek Sophi és Cameron végre összejön, vagy valami, vagy talán valaki megint az utukba áll? Várom a commenteket is, de addig is jó éjszakát.
Puszii 💋