Good Decision. (Jó Döntés.)[Cameron Dallas] BEFEJEZETT

🏘29. Végre itthon. 🏠

–Én nem megyek bele. –mondtam ki azt a szót, amit mindenki döbbenten figyelt. Ha már valamit elhatároztam, akkor azt már nem fogom ezzel tönkre tenni.

Egy hét. Ennyi nap telt el azóta, amióta visszajöttünk. Mint mindig,  most is az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Ja, azt el is felejtettem mondani. Emlékeztek még arra a lányra aki engem megvédett attól a viperától. Tudjátok fekete haja van, nem annyira beszédes fajta, és Sarah-nak hívják. Na igen, ő is csatlakozott a klubhoz, amit nagyon, de nagyon nehezen vettem rá. Még mindig keveset beszélt, de legalább most már hozzánk szól. Hát amúgy ennyi történt. Mivel nem nagyon szándékoztam felkelni, egy idő után anyám jött be a szobába. Elsőnek halkan kezdett el keltegetni, de mivel erre se reagáltam, így már egy fokkal hangosabban beszélt hozzám. Én pár nyögés kiséretében felültem. Anyukám egy kávéval fogadott amit gyorsan le is húztam. Mondtam anyunak, hogy mindjárt elkezdtek őltözni csak mennyen ki a szobámból. Nagy nehezen felálltam onnan, és a szekrényem felé indultam. Ott randon kivettem ruhákat, amiket gyorsan fel is kaptam.

Megmosakodtam, majd a szokásos sminkemet magamra tettem.
Még felkaptam a fekete Converse táskám, aztán lefelé kezdtem el indulni. Jé ezt még el is felejtettem. Azóta az a valaki aki kiraktam rólam azt a videót, mást nem is csinált. Cameronnal is lerendeztük azokat a videókat, ahogy Dotti is tanúskodott, és azt kiraktuk a YouTube-ra. Így minden hülye elképzelés törlödött az emberek agyában. De térjünk vissza a jelenben.
–Elvigyelek? –kérdezte meg anya, ahogy leértem a lépcsőn.
–Aha... –mondtam nyűgösen. Anyuci furán nézett rám. De ez érthető is volt, mert mindig Cameron szokott vinni. De most azért nem ő visz, mert valami történt a kocsijával. Ezt elmondtam anyának is, amire ő felajánlotta, hogy őt is elviszi. De én leintettem, mert tudtam, hogy a fiú úgy is Nashhal fog menni. Felvettem a cipőmet meg a fekete kabátomat, aztán már indultunk is. Mint mindig most is hamar értünk a suliba, és egy arca puszival el is köszöntünk egymással. Félholtan lépkettem be az iskola kapuin, ahol Hayes el is fogott.
–Jó reggelt. Hercegnőm. –kezdett el nevetni. Én csak szúrós pillantásokat vetettem rá, ami után be is fogta a száját. –Bal lábbal keltél? –bököt meg a fiú a könyökével. A kis lökéstől neki estem valaki, és már majden padlóval is találkoztam, de akkor valaki elkapta a derekam meg a hátam. Felnéztem az illetőre, aki csak szélesen mosolygott.
–Jól vagy? –kérdezte meg, aztán lábra állított.
–Aha.. Köszi. –köszönte meg.
–Legközelebb jobbam vigyázz. –kacsintott egyet, aztán tovább állt. A táskámat felkaptam a földről, majd a fiúra néztem aki összeszorítba a száját próbálta vissza tartani a nevezést.
–Hahaha... Nagyon vicces volt... ironizáltam. –De amúgy ki volt ő? –mutattam a hátam mögé a hüvelykujjammal, bár tudtam, hogy ő már nincsen ott.
–Az egyik évfolyam társunk. Valamilyen Johnny a neve. –rántott vállat. Az utunk külön vált, amikor a fiú a szekrényéhez ért. Én is a szekrényem felé vettem az irányt, ahol Amiet láttam meg, hogy valamit nagyon hevesen magyarázott Torinak. Amikor odaértem hozzájuk, a szemüveges csak egy hatalmas mosollyal fordult felém. Tudtam, hogy ez a mosoly egy nagyon szerelmes mosoly lehet, így az én arcomon is egy fülig érő vigyor lett.
–Na mi történt? –kérdeztem rá, mert nagyon kiváncsi voltam.
–Blake, elhívott randizni!! –kezdett el örömébe ugrálni. –Szombat este jön értem fél7re!–magyarázta tovább.
–De király!! –kezdtem el vele sípitozni. Láttam, hogy a lány még mondogatta volna, de akkor megszólalt a csengő. Mind a hárman csalódottan kezdtünk el a terem felé ballagni. Amikor a teremheu értem, egy nagyon fura dolgot láttam. Hayes egy rövid szőke hajú csajjal ölelkezett. Majd amikor elváltak, a lány arcon puszilta a fiút. Amikor hátra néztem a lányokra, az ő arcukon is ugyanan olyan nagy volt a mosoly mint az enyémen. Hirtelen toppantam a fiú mellé, aki furán nézett rám.
–Min mosolyogsz ennyire? –kezdett el méregetni.
–Ki volt az a lány? –húztam fel az egyik szemöldököm, de a mosoly akkor se lehetett levakarni az arcomról.
–Nem tudom miről beszélsz. –ült le a helyére és lefelé kezdett el nézni. De én így is láttam, hogy, hogy elpirult.
–Ő jön be neked? –kérdezte meg Amie, amikor leült mellém.
–Szép lány. –mondtuk egyszerre a barátnőmmel.
–Haj.. Hagyatok már! –akadt ki teljesen a vörös arcával, amin mi nevetni kezdtünk. Aztán már a tanár is bejött.

XXX

És végre itt van a várva várt ebédszünet. Éhesen indultam meg a büfé felé, ahol Cameront is láttam. Hirtelen pattantam melé, így megijesztve őt.
–Ijesztő vagy hercegnőm. –húzott egy féloldalas mosolyt.
–Meddig szándékozol még így hívni? –kérdeztem meg unotta.
–Nem tudom. –rántott válat. Én a két kezemmel az arca két oldalára csaptam. De nem olyan erősen, csak viccből. Már épp elakartam volna venni a kezeimet, de akkor ő azokat az arcáhiz fogta a sajátjaival.
–Mit csinálsz? –húztam fel a szemöldököm. De akkor a két kezemet fogva elkezdte lóbálni össze-vissza, majd pörgetnin kezdett a tengelyem körül.
–Te hülye vagy?–kérdeztem meg, amikor vagy már húszadjára pörgetett meg. De ő aztán elengedett, és magával szembe fordított. Az arca komoly volt, ahogy az a mosoly is az arcán.
–Cameron, mi a baj? –néztem rá aggódóan, majd a kezeimet a válara tettem.
–Te, szeretsz engem? –kérdezte. Megdöbentem ért ez a kérdésre, ezért nem tudtam, hogy mit felejek.
–Hát persze, hisz barátok vagyunk. –kezdtem el simogatni a karjait. –De most mi a baj, hogy ilyeneket kérdezel. –néztem rá védő pillantásokkal. De akkor a fiú elkezdett nevetni, ami miatt bennem fel ment a pumpa. Szóval csak szórakoztál velem?
–Én meg azt hittem, hogy valamilyen komoly bajod van! –dobbantottam a lábammal. –Idióta! –haragudtam meg rá.
–Jól van Sophie, sajnálom. –kezdett el sajnálkozni, de a mosoly még mindig nem tudta levakarni az arcáról. De engem nem érdekelt. Hátat fordítottam neki és már az utamra indultam, de akkor ő visszarántott.
–Mondtam, hogy bocsi. Vagy mit akarsz, mit csináljak? –súgta a fülembe. Én szembe fordultam vele, majd szólásra nyitottam a számat.
–Azt akarom, hogy ne kezelj úgy mintha a barátnőd lennék. Már majd hogy nem flörtölsz velem, és ez már nagyon idegesít. Miért nem elég neked Dotti? –mondtam el neki, hogy mit akarok.
–Nekem bőven elég Dotti, hisz ő a mindenem. Csak te a szavaimra olyan vicces képetek szoktál vágni, hogy nem bírom ki, hogy ne csináljam. De ezt mondhattad volna előbb is, mert akkor maradok a barátnőmnél. –mondta.
–Ezt már az elején így kellett volna kezdened. Mielőtt megcsokoltál volna, vagy mielőtt azt mondta volna, hogy szeretsz. –az útolsó mondatot magamnak motyogtam, bár ő így is felkapta rá a fejét.
–Nyúgi, már megbántam. –bögte ki. Ez fájt. Ismét a sírás kerükgetet, és más a könnyeimet is alig tudtam visszatartani.
–Mi az, hogy megbántad? Nem te mondta azt nemrég múlt héten, hogy nem bántak meg?! –adtam ki teljesen.  
Már megint ugyan azt csináld, mint amit részegen. Egyszer ezt mondod, majd máskor meg ezt mondod.
–Tudom, de akkor igazad volt. Az egy hiba volt. –nézett le a földre. Csak az volt a baj, hogy már nem bírtam vissza tartani a sírást, így a könnyeim utat engedtek maguknak.
–Akkor minek csináltad azt. Vagy akkor még jó voltam játéknak, most meg már nem? Bagy mi?!? –vitattam meg szipogva. A fiú sajnálkozóan nézett rám, majd megszólalt.
–Téges sose használnálak játékként. – mondta halál komolyan, miközbem végig a szemembe nézett.
–Akkor még mi van? Mert már teljesen nem értelek. –ingattam a fejemet. Akkor a fiú megfogott, és a behúzott a szertárba.

Jé, sikerült kiraknom még ma egy részt! hannipandi2018 most már örülsz? 😂❤ A helyesírási hibákra bocsi! Köszi, hogy elolvastátok.
👍Jó éjt🌛🌟
Puszii 💋

Ja, amúgy ezt el is felejtettem.

Nagyon szépen köszönöm az 1,3K olvasót. ❤❤
Nem is tudjátok, hogy ezek a számok, meg a commenteitek mennyit jelentenek nekem.❤❤
👍Jó éjt🌛🌟
Puszii 💋