Monika naplója (BEFEJEZETT)

4. rész

Úgy látszik Damon Sayori szavait választotta... Most időt fognak kettesben eltölteni... Ez olyan igazságtalan!
-Szia Damon! Örülök, hogy még nem menekültél el tőlünk, hehe....- üdvözöltem a fiút, mikor belépett az ajtón.
-Szia Monika!- köszönt vissza, megdobogtatva a virtuális szívem... Nem beszélhettünk vele sokat, hisz most Sayori ideje volt itt... Csöndesen kimentünk a teremből, de én nem bírtam megállni, hogy ne nézzem, hogy mit csinálnak... Eddig mindig ha első alkalommal Sayori szavait választottak a versnél, együtt rajzoltak, de Damon ebből a szempontból is más volt... Kedvesen leszidta a lányt, a szétszórtságáért, majd pedig nekiállt begombolni az egyenruháját, amit persze Sayori hamar vissza is állított eredeti pozíciójába... Gyűlöltem nézni ezt a jelenetet, de mégsem tudtam elfordítani a fejem... Egyszerűen valamiért képtelen voltam rá... Talán ha Sayori nem lenne minden egyszerűbb lenne.. Monika!! Hogy mondhatsz ilyet? Ő egy barátnőd! De nem is valódi... Kinek hiányozna? Már épp kezdtem volna belemerülni a gondolkodásba, mikor viszont Yuri és Natsuki serényen berángatott az osztályterembe, mondván, hogy itt az ideje megmutogatni egymásnak az irományaink...
-Gyerünk, mutassuk meg egymásnak a verseinket!- álltam meg mosolyogva a terem közepén..
-Alig várom, hogy lássam a tiéd!- mondta izgatottan Sayori Damonnak, nekem pedig felfordult a gyomrom a viselkedésétől...
-Mivel mindenki kész, keress valakit akivel megoszthatod a versed.- néztem a fiúra.
-Alig várooom!- visongott Sayori. Én meg azt várom, hogy egy úthenger menjen át a pofádon... Ekkor viszont elérkezett az idő, hogy Damon kiválassza, hogy kinek is mutatja meg versét először.....