Monika naplója (BEFEJEZETT)

|II.| 2. rész

Másnap a lányok igazán jókedvűen várták a fiút. Yuri is nyíltabb volt, mint általában, Natsuki pedig meglepően kedvesen viselkedett. A hangulat egy idő után rám is átragadt, halkan dúdolgatni kezdtem a dalt, amit még akkor írtam, mikor Damon elment.
-Mit énekelsz?- hallottam meg Natsuki kíváncsi hangját mellettem.
-Oh semmi extra, csak régebben írtam egy dalt és öhm... Azt.- nevettem kínomban. Még rajtam kívül senki sem hallotta ezt a szerzeményem és ezen egyenlőre nem is akartam változtatni. Viszont ebben a pillanatban betoppant Christian és Sayori.
-Sziasztoook! Oh mi érkeztünk meg utoljára?- biggyesztette az ajkát az örökösen masnit viselő barátnőm.
-Igen, de ne aggódj, nem maradtatok le semmiről.- mosolygott szokás szerint félénken Yuri.
-Mutassuk meg egymásnak a verseket. Chris, kinek akarod először megmutatni a tiedet?- sürgettem őket. Mindenképp beszélni akartam a fiúval. Tudnom kellett, hogy ki ő és honnan tud ennyit, meg hogy tud-e valamit Róla.
-Mondjuk neked? Nem tudom.- úgy tett, mintha bizonytalan lenne, de láttam rajta, hogy száz százalékig biztos a választásában.
-Jó, akkor muti azt a művet.- bólintottam türelmetlenül, majd elráncigáltam a fiút a szoba másik sarkába.
-Honnan tudsz ennyit rólunk?- sziszegtem, hogy a többiek nehogy meghallják.
-Egyik jóbarátom játszott ezzel a játékkal. Őszintén meglepett, hogy nem egyedül talállak itt.- elsápadtam. Csak Damon tudott arról, hogy megöltem a lányokat.
-Te.... Te ismered őt?- nem tudtam gondolkozni, torkon ragadtam Christ, aki meglepően nyugodt maradt a fojtogatás ellenére is. A lányok észre sem vették.
-Igen. Ez nem is kérdés.- fejtette le könnyedén az ujjaim a nyakáról.
-Hogy van? Mit csinál? Van barátnője? Mi az igazi neve? Hány éves?- éreztem ahogy elszorul a torkom a kérdések feltétele közben. Ha lett egy csaja.... Esküszöm, megoldom, hogy kijussak a játékból és valahogy megölöm azt a kurvát! Bár... Nem szabadna ennek az oldalamnak újra felszabadulnia.
-19 éves, szingli, jól van, grafikusnak tanul és az igazi nevét még nem mondom el. Még mielőtt megkérdeznéd, volt azóta barátnője, hogy két éve itt hagyott téged. Nem lett jó vége.- forgatta a szemét.
-És.. Vissza fog jönni?- tettem fel a számomra mindent eldöntő kérdést.
-Nem tudom. Nem hiszem.- a fiú válasza hallatán rosszul lettem. A világ forogni kezdett velem, éreztem ahogy a könnyek elárasztják a szemem, a szívembe pedig düh férkőzik. Üvöltve boxoltam a falba, amire a többiek is felkapták a fejüket. Valahogy már ez sem érdekelt...