Monika naplója (BEFEJEZETT)

|II.| 4. rész

Nem tudom meddig ülhettem egyedül, agyalva azon, hogy hogyan tudok legegyszerűbben tönkretenni mindenkit. Bár talán nem is a lányokkal kellene törődnöm.. Nem érnek annyit. Inkább valahogy ki kellene jutnom a valóságba... Ha karakterként sikerült belepiszkálnom a játék fájljaiba, végülis ez miért ne sikerülhetne? Úgy ténylegesen megkínozhatnám Christ és Damon pedig nem mondhatná, hogy nem tudunk együtt lenni, mert egy kibaszott videójátékban vagyok. Csak mégis hogyan? Lassan úgy döntöttem, inkább elindulok visszafele. Majd később kitalálom. Senki sem keresett. Senkit sem érdekelt, hogy hova tűntem, vagy hasonló. Kissé rosszul esett, de legalább újabb löketet adott, egyre biztosabban éreztem, hogy meg kell valósítanom a tervem. A többiekhez való visszajutás kicsit hosszadalmas volt, de mivel idefele végig egyenesen jöttem, így sikerült nem eltévednem. Némán nyitottam ki a termünk ajtaját és a többiek észre sem vettek, mikor bementem. A lányok épp körülrajongták Christ. Most nem voltam féltékeny... Egyszerűen csak undorodtam mondegyiküktől. Vicces, hogy ennyire gyorsan megváltozott a róluk alkotott képem. Semmi szimpátiát nem éreztem irántuk. Csak el akartam őket távolítani az utamból.
-Kicsit jobban vagy?- hallottam meg Chris hangját. Ezek szerint ő észrevett...
-Igen. Sajnálom a kirohanásomat.- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Semmi baj! Mindenkivel megeshet.- mondta kedvesen Sayori. Pffff hagyd már ezt... Látom, hogy mennyire kamuzol. Nem tudsz átverni.
-És mit csináltatok, amíg nem voltam?- kérdeztem vidámságot tettetve.
-Semmi extrát. Mindenki mesélt magáról. De nekem azt hiszem mennem kell. Moni elkísérsz?- mégis mióta becézgethet engem Chris? Mit képzel magáról?
-Ha szeretnéd, nagyon szívesen.- bólintottam. Sietve kiléptem a teremből, hamarosan a fiú is követett.
-Hogyhogy pont azt akartad, hogy én kísérjelek el?- mosolyogtam.
-Előttem nem kell színészkedned.- forgatta meg szemeit.
-Ha te mondod.... Te akartad... Mégis mi a francért hiszed, hogy becézgethetsz?- tettem csípőre a kezem.
-Mi akadályozna meg benne, hogy ezt tegyem?- kacsintott egyet. Mégis ki a francnak képzeli ez magát?
-Mindenesetre nem ezért hívtalak el a többiektől...- komolyodott el.
-Hanem?- kérdeztem csípősen.
-Tudom mit tervezel.- teljesen lefagytam... Mi?