Monika naplója (BEFEJEZETT)

10. rész

Óvatosan beléptem a játék fájljai közé. Már régebben is csináltam hasonlót, igazából nem is volt nehéz. A fájlok között igen könnyen tudok mozogni, de valamiért ezt a tulajdonságot rajtam kívül senki sem fedezte fel. Csöndesen sétáltam a minfenféle információ, stb. között.. Nem akartam sokmindenbe belepiszkálni, csak pont annyiba, amennyibe szükséges volt. Ha Sayori végre depresszióssá válik, onnantól már minden egyszerűbb lesz nekem... Sietve keresgéltem a megfelelő részt, hiszen nem volt végtelen időm.. Egy végtelenségnek tűnő keresgélés után végre a karakterfájlok mappájához értem. Gyorsan be is léptem a megfelelő helyre és máris indulhatott a programozás. Igazából csak annyit írtam át az egészben, hogy a boldog helyére depressziós került.. Remélem mihamarabb megöli magát.. Kicsit agyaltam még mielőtt lementettem, de végül mégiscsak megtettem. Damonért.. A vele való közös jövőmért.. Őszintén, kibaszott jól esett megtenni.... Ez baj? Mindenesetre gyorsan elhúztam a csíkot, mert vészesen jött a reggel és a suli, ahonnan ha elkések, elég gáz lesz.. Sőt... Ki tudja.. Talán már el is kezdődött az egész... Sietve keresgéltem a kijáratot, míg végül nagy nehezen kijutottam. Bazdmeg.. Elkéstem... Már mindenki itt volt...
Aahj...
-Sziasztok! Hehe, sajnálom a késést.- léptem be a terembe.
-Hol voltál, csak nem pasiztál?- kérdezte Sayori, szokás szerint bohókásan.. De öhm... Nem depressziósnak kellene lennie?
-Nem hallottad a csengőt?- volt kérdőre Natsuki is.. Na most légy okos Monika...
-Nem hallottam, mert zongoráztam.. Vagyis gyakoroltam.. Még nem vagyok belőle túl jó..- vágtam ki magam a helyzetből.. Remélem elég hihető érv lett...