Monika naplója (BEFEJEZETT)

6. rész

Sayori... Odament Sayorihoz és már megint együtt vannak... Sayori nélkül minden egyszerűbb lenne... Ő az aki belezavar mindenbe... Ha eltávolítanám...
-Öhm.. Monika... Nem szeretnélek megzavarni, de... Mi a véleményed a versemről?- kérdezte halkan az előttem álló Yuri.
-Jaj, bocsánat elbambultam! Nagyon szép lett szokás szerint!- válaszoltam mosolyogva. Nem mintha nem láttam volna már ezt a versét vagy ötmilliószor, de mégiscsak.. Ez a feladatom. Megnézem, aztán véleményezem.
-A tied is jó, de ez nem a szokásos, igaz?- kérdezte félénken.
-Öhm.. Nem... Baj?- kérdeztem kicsit zavarban.
-Dehogyis!!! Csak megjegyeztem..- halkult el egyre inkább a lány hangja...
-Akkor jó.- nevettem fel halkan. Ezután Damon Yurit választotta, így Natsuki jött oda hozzám.
-Tessék a versem.- nyomta a kezembe a papírját, rajta az irományával. Gyorsan végigfuttattam rajta a szemem, bár már kívülről fújtam az egészet.
-Nagyon cuki lett.- adtam vissza neki.
-Mindig ezt mondod...- tette karba a kezét a rózsaszín hajú lány.
-Ha egyszer az, mi mást mondjak?- mosolyogtam rá annyira kedvesen, amennyire csak tudtam.
-Pff... Amúgy neked mióta van új versed?- kérdezte érdeklődőn.
-Amióta írtam egyet magamnak.- válaszoltam egy vállrándítással.
-Ahhhha...- nézett rám kétkedőn. Ebben a pillanatban szerencsére továbbhaladtunk.. És jött hozzám Sayori.
-Szia Monikaa!!- mosolygott rám a mindig vidám lányka.
-Szia.- erőltettem valami boldogságot a képemre.
-Tessék itt a versem, mi a véleményed??- nézett rám nagy szemekkel.
-Jó lett.- mondtam a szöveg gyors átolvasása után. Belülről evett a féltékenység... Miért őt választotta Damon? Miért gombolta be a ruháját? Sayorihoz ért hozzá... Helyettem...
-A tied is csúcs!- szólt bele a masnis az elmélkedésembe.
-Köszi...- mondtam gyorsan majd inkább elhúztam a csíkot a lány közeléből... Még mielőtt kimondom hangosan az egyik gondolatom...