Monika naplója (BEFEJEZETT)

9. rész

-Monika, miért írtál új költeményt?- vont kérdőre Natsuki, amint Damonék elmentek.
-Mert szerintem szar volt a régi. Meg mert jó írni. Te miért nem próbálod ki?- kérdeztem vissza kissé flegmán.
-Mert.... Mert... Nem tudom...- duzzogott még mindig a lány.
-Hát akkor gyerünk! Írj te is sajátot! Jó lesz.- mosolyogtam rá.. Igaz, Natsuki sokszor viselkedik bunkón, de ha akar, igazán aranyos is tud lenni..
-Tuti?- húzta kicsit összébb magát.
-Igen. Ügyes vagy, higyj nekem!- tettem a vállára a kezem. Hiszen attól még, hogy mostmár Damon jelenti nekem a legtöbbet, a lányok is ugyanúgy barátaim voltak.
-Jó, megpróbálom.- sütötte le a szemeit. Felkapott egy tollat és egy papírt, majd szorgosan körmölni kezdett. A szavakból sorok lettek, a sorokból pedig versszakok, de valahogy sosem tetszett neki. Egymás után gyűrte össze a lapokat és hajította le mindent a padlóra. Ekkor megjelent Yuri is, aki eddig egy másik teremben császkált. Az egyik kezében egy kés volt. Hát öhm igen.. Yurinak van egy késgyűjteménye, valamiért vonzzák az ilyesmi dolgok... Csöndesen felvett egy galacsint a padlóról és átolvasta.
-Wow Natsuki, ez nagyon jó lett!- mosolyodott el halványan.
-Öhm köszi... Bár nem kell hazudnod.. Tudom, hogy ez nem a te stílusod..- tette karba kezeit Natsuki, hogy leplezze zavarát.
-Tényleg jó. Attól még, hogy én nem szoktam ilyenekről írni, még nem lesz rossz.- pásztázta félénken tovább a verset a lila hajú lány. Ekkor mintha Natsukinak eszébe jutott volna valami és hipersebességgel írni kezdett. Pár perc múlva diadalittasan tette le a tollát.
-Kész!- vigyorodott el.
-Megmutatod?- kérdeztem érdeklődőn.
-Majd holnap.- nevetett fel a hajcsattos barátnőm. Ez esetben... Itt az idő, meghackelni Sayorit...