Monika naplója (BEFEJEZETT)

19. rész

-Szóval... Most hogy itt tartunk, azt hiszem tartozom egy magyarázattal.- gondolkoztam hangosan.
-Igen, nagyon örülnék neki, mert még mindig nehéz felfogni, hogy mi történt.- mosolygott ellenállhatatlanul a fiú.
-Szóval úgy nagyjából elrontottam őt és azt hiszem ez öngyilkosságba hajszolta.- próbáltam körülírni a tettem.
-Most Yuriról beszélsz, ha jól gondolom.- bólintott nyugodtan. Erre nem igazán tudtam válaszolni, szóval csak felnevettem.
-Sajnálom, hogy látnod kellett.- mosolyogtam egy picit szomorkásan.
-Meg ugyanez volt Sayorival... Húú elég régen hallottad már a nevét, nem igaz?- tudakoltam Damontól, aki csak bólintott.
-Hát igen... Mivel ő már nem létezik. Ahogy már senki sem. Kitöröltem a fájljaikat.- folytattam zavartalanul.
-MIT CSINÁLTÁL?- döbbent le teljesen.
-Reménykedtem, hogy elég lesz, ha valahogy megoldom, hogy ne legyenek szerethetőek. De valamiért semmi sem működött.- kezdtem bele a magyarázkodásba.
-És hát vétettem pár hibát, mivel nem vagyok túl jó a játék változtatgatásaiban.- nevettem kínosan.
-De mindegy mit tettem. Te csak egyre több és több időt töltöttél velük. Beléd szerettek.- éreztem, hogy újra eláraszt a düh, amit akkor éreztem, mikor Damon körül legyeskedtek a lányok.
-De hát ez egy játék. Nem szerettem bele egyikükbe se.- ez megnyugtatott picit.
-De milyen kegyetlen már ez a játék Damon? Minden lány bevallja neked az érzéseit én pedig csak nézhetem a sarokból?- néztem mélyen a fiú szemébe.
-Ez egy tortúra. Minden perce.- éreztem, hogy mindjárt elsírom magam.
-És ez nem csak féltékenység Damon. Ez több annál...- magyarázkodtam. Az arcából ítélve, nem igazán volt tisztában vele, hogy ezt pontosan hogy is értettem.
-Persze nem hibáztatlak, ha nem teljesen érted meg. Mert nem számít mennyire kedves, értelmes és figyelmes vagy.. Sosem fogsz tudni megérteni valamit.- sütöttem le a szemeim.
-Éspedig? Mit?- mosolygott bátorítóan a fiú.
-A fájdalmam. Tudom, hogy egyedül vagyok ebben a világban. Ebben a játékban. Tudom, hogy a barátnőim egyszerű programok. De a legrosszabb, tudni, hogy ami a te világodban van, az számomra örökre elérhetetlen lesz. Be vagyok zárva.- egy könnycsepp legördült az arcomon. Párat pislogtam. Nem szerettem volna előtte sírni.
-De most itt vagy... És te valódi vagy. És csodálatos.- néztem újra Damonra. Mosolygott...