Monika naplója (BEFEJEZETT)

|II.| 10. rész

Mikor újra biztos voltam benne, hogy a játékban vagyok, óvatosan kinyitottam a szemem és végignéztem magamon. A kinti ruháimat viseltem még mindig és a hajam is kibontva maradt. A többiek persze biztos meg fogják szólni... A folyosón voltam, amerre Chrissel (a játékban akkor is így fogom hívni) indultunk el. Visszamentem az klubhelységnek használt terem elé, de valamiért képtelen voltam benyitni az ajtón. Végre azt hittem, hogy jön egy új élet, de persze tévedtem. Újra itt vagyok és szerintem a fiú se fog visszajönni értem...
-Szia!- szólalt meg hirtelen mögöttem Yuri. Ijedtemben hatalmasat ugrottam.
-Helló.- mosolyodtam el.
-Téged kerestünk mindenfele. Natsuki nagyon felidegesítette magát, Sayori aggódott én meg hát... Tudod.- motyogta félénken.
-Csak kicsit elbeszélgettem még Chrissel, majd elmentem zongorázni.- találtam ki gyorsan valami kamu sztorit.
-Mik ezek a ruhák rajtad? Még sosem láttalak bennük.- kezdett gyanakodva méregetni. Szerencsére előre tudtam, hogy ezt úgyis megkérdezi, szóval már kis is találtam rá valamit.
-Még múltkor mikor elrohantam, találtam az egyik távoli folyosón, most felvettem és egészen tetszik.- mondtam bájosan mosolyogva.
-Szerintem is jól áll... Ha legközelebb találsz valami hasonlót, nem kaphatom meg? Kissé unalmas már az a két ruha, amit mindig viselek.- Yuri kezét tördelte, látszott rajta, hogy igencsak zavarban van.
-Persze, nagyon szívesen!- válaszoltam kedvesen, majd benyitottam a terembe. Meglepetésemre senki se volt ott.
-A többiek merre vannak?- ráncoltam össze a szemöldököm.
-Téged keresnek. De szerintem nemsokára visszaérnek ők is. Csinálok teát.- az ital hallatán egyből éreztem, hogy mennyire ki van száradva a torkom. Nagyon rég ittam utoljára és a tea igencsak csábítóan hangzott.

*Daniel szemszöge*

Kiara nagyon próbált nyomulni. Igazából örültem volna, ha Monika megleckézteti, mert rohadtul idegesített. Viszont azt is tudtam, hogy az öt óra lejárt és a lány valószínűleg újra a játékban van.
-Danieeeel! A cuccaimat át kellene hozni.- nyávogott idegesítően. Na azt ne várd tőlem, hogy abban segítsek kedvesem...
-Hát hozd át. Én addig leülök kicsit játszani.- vigyorogtam rá, majd meg sem várva, átrohantam a szobámba és elindítottam a DDLC-t. Azt hiszem Moninak is meg kell magyaráznom a helyzetet...