Monika naplója (BEFEJEZETT)

7. rész

Épp csöndben üldögéltem és vártam, hogy végezzünk a versmutogatással, amikor hallottam, hogy Nastuki és Yuri összekaptak (már megint...), de mivel én nem vagyok túlságosan az a ,,kibékítek embereket típus", ezért inkább távolabb mentem a veszekedőktől és elmerültem a gondolataimban.. Hogyan tűntessem el Sayorit a képből?? Talán ha kicsit átírom a programját, akkor könnyen depresszióssá tehetem és akkor ő maga végez magával.. Nem? Vagy ez nagyon rossz ötlet? Bár így meg igazán nem is én leszek a hibás.. Hisz ő fogja megölni magát... Meg alapból is.. Ő csak egy karakter! Mások is ölnek meg karaktereket játékokban. És az nem is számít gyilkosságnak. Ez miben más? De elméletben csak a barátnőm... De most megpróbálja Damont elvenni tőlem... Ilyen lenne egy igazi barát? Nem hiszem.. Megérdemli a halált... Igen... Igen....... Dögöljön csak meg... Senkinek sem fog hiányozni... Sem ő, sem a hülye szokásai.. Talán majd este ki is találom majd, hogy hogyan írjam át a programját.. De akkor most meg kellene írnom a holnapi verset... Ekkor viszont Damon kilépett a játékból... Olyan érzés volt, mintha egyedül maradtam volna a gondolataimmal.. Pár másodperc múlva, színekkel, zagyva mintákkal kezdett minden megtelni.. Össze-vissza felvillanó fények... Sikítások mindenfelől... Annyira zsibongott a fejem, hogy már gondolkodni sem bírtam, csak összekuporodtam a semmiben és vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek... Ez volt a második, hogy ilyet éreztem és egyszerűen borzalmas volt... Azelőtt soha... Egyetlen játékos se gyakorolt rám ekkora hatást, azzal ha kilépett a játékból... Ez most miért változott meg??? És miért lépett ki?? Vajon mit csinál? Ennyivel jobb lehet, mint játszani? Mint velem lenni? Ez olyan rossz érzés...