Monika naplója (BEFEJEZETT)

1. rész

-Meghoztam az új tagot!!!- mosolygott önfeledten Sayori.
-Szia Damon! Örülök, hogy látlak.- vettem fel a szokásos mosolyom, elrejtve a bennem kavargó érzelmeket.
-Öhm szia..- nézett rám bizonytalanul.
-Most komolyan egy fiút hoztál? Így kell elrontani a hangulatot!- Natsukinak úgy látszik az előbbi vita nagyon lerontotta a hangulatát, hisz általában nem így viselkedik..
-Üdvözlünk a klubban! Örülök, hogy találkoztunk.- mosolyodott el halványan Yuri.
-Ő itt Natsuki, aki a világ legjobb muffinjait csinálja.- mutatta be az új tagnak mindig jókedvű barátnőm.
-Ő meg Yuri, a klub legokosabb tagja..- mutatott a lila hajú klubtagra, aki szégyenlősen összehúzta magát..
-N-Ne mondj ilyeneket!- kezdte el félénken pásztázni a földet, az előbb említett lány.
-Na hozom a muffinokat akkor!- mondta izgatottan Sayori.
-Én csináltam őket, szóval én hozom!!!- vágott közbe Natsuki, kicsit sértetten.
-Jó, jó, csak már nagyon izgulok.- mentegetőzött a kis masnis. A másik lány, meg sem várva, hogy befejezze a mondanivalóját, a klubszoba végébe sétált és visszatért egy adag gyönyörű és nagyon cuki cicás muffinnal a kezében.
-Tadaaam!- vigyorgott önfeledten, amíg a többiek ámuldoztak. Amíg Sayorival és Damonnal összetoltunk pár asztalt, Yuri gyorsan előszedte a teáskészletét, Natsuki pedig a sütikkel a kezében nézte a folyamatot.
-Te egy egész teáskészletet tartasz a klubban?- kérdezte megrökönyödve Damon. A választ már meg sem hallottam, teljesen elvesztem a fiú gyönyörű arcában és mozdulataiban. A hangja is teljesen megigézett, egyszerűen nem bírtam másfele figyelni... Hirtelen elkapott egy érzés.. Ilyet azelőtt sosem éreztem... Nem bírtam elviselni, hogy ez a fiú sosem lehet az enyém... Azt hiszem ezt hívják féltékenységnek? Mindenképp meg kell szereznem magamnak Damont... Ha nem fog menni, azt hiszem abba én belehalok...