Monika naplója (BEFEJEZETT)

|II.| 17. rész

Mikor újra biztos padlót éreztem a lábam alatt, gyengéden eltoltam a fiút.
-Éhes vagyok.- biggyesztettem le az ajkaim, figyelve rá, hogy ne röhögjem el magam.
-Jójó... Megígértem. Bár délután háromkor általában még nem szoktunk vacsorázni.- tárta szét a karjait.
-Általában lehet, hogy nem, de most ez különleges alkalom lesz.- vigyorodtam el. Megforgatta a szemeit, de azért a szája sarkában megbúvó mosolyt nem tudta előlem elrejteni.
-Pizza megfelel?- kérdezte Dan és elindult a konyha felé.
-Nekem igen. Bár még sosem ettem...- nevettem fel, majd mikor a fiú bólintott és kiment a szobából, lehuppantam az ágyára. Még mindig nehezen hittem el a történteket. Damon és én... Együtt? Itt kint... Olyan régóta álmodtam már erről! Már csak egy kis probléma volt.. Aki történetesen ekkor lépett be az ajtón.
-Szia!- mosolygott rám Kiara. Persze a mosolyában semmi őszinteség nem volt.
-Szia. Mit akarsz?- kérdeztem olyan kedvesen, ahogyan csak tudtam.
-Csak beszélgetni.- az arckifejezésébe egy kis önelégültség is vegyült.
-Oké. Figyelek.- kicsit megrándult az arcom mikor leült mellém, de nagyjából nyugodt maradtam.
-Szóval... Monika. Mióta ismered Danielt?- na csúcs... Ez téged miért érdekel?
-Nagyjából két éve. Miért?- válaszoltam egyszerűen.
-Csak kíváncsi vagyok. Hogy azért nem mesélt-e rólad, mert csak érettségi után ismert meg.- vigyorodott el. ,,Sajnos" az ilyesmivel nem tudott rám hatni...
-Lehet, hogy ha eléggé jóban lettetek volna, akkor beszélt volna rólam.- nevettem fel. Összehúzta a szemeit, de folytatta a ,,játékot".
-Ki tudja... Vagy csak szimplán nem vagy elég fontos neki ahhoz, hogy mindenkinek rólad meséljen.- tudtam, hogy mi a célja ezekkel a beszólásokkal annak a kis viperának. Nem akartam belesétálni a csapdájába.
-Én örülök, hogy nem mindenki tud rólam. A magánéletem amúgy sem tartozik az emberek többségére.- legszívesebben egyesével törtem volna el a lány csontjait, de valamiért mégsem tettem.
-Ó, az, hogy egy játék karaktere vagy és ha Daniel nem lenne, itt se lehetnél?- tudakolta. Már majdnem visszavágtam, de ekkor eljutott az agyamig, amit mondott... Ugye csak viccel?