Monika naplója (BEFEJEZETT)

|II.| 1. rész

A lányok persze szokás szerint örültek a jövevénynek. Ő csak kedvesen mosolygott és mindenkit név szerint üdvözölt, még azelőtt, hogy a barátnőim bemutatkozhattak volna neki... Persze, csak úgy, mint általában, most is teával és sütivel ünnepeltük meg az irodalom klub új tagját. Megbeszéltük a szokásos dolgokat, majd mindenki elfoglalta magát valamivel. Nekem nem igazán volt kedvem beszélgetni vagy hasonlók, szóval leültem verset írni. Természetesen ez az irományom is Damonról szólt. Lassan alakultak a szavak, melyekből sorok, majd versszakok lettek. Szerettem verset írni, mert ilyenkor kicsit magam mögött hagyhattam a problémáim. Nemsokára viszont valaki félbeszakított.
-Monika.. Tudunk beszélni?- hallottam meg Christian hangját magam mögül.
-Igen? Segítsek valamiben?- pillantottam fel egy kamu mosollyal a félkész versemből. Komolyan most kellett megzavarnod?
-Csak meg akarlak kicsit jobban ismerni.- nézett rám kedvesen.
-Mi?- csak ennyit tudtam kinyögni a meglepetéstől.
-Kiváncsi vagyok rád. Érdekes lánynak tűnsz. Bár a kamu mosolyodon még dolgoznod kellene.- nevetett. Mi a...
-De... Miért én? Velem nem lehet összejönni. Igazából csak egy mellékszereplő vagyok.- döntöttem kicsit oldalra a fejem, ahogy próbáltam kifürkészni a fiú szándékait.
-Nem ez a lényeg! Csak mesélj magadról...- forgatta a szemeit.
-Háát... Zongorázok, verseket szoktam írni, vezetem ezt a klubot, énekelni is szoktam, egyszer szerelmes is voltam, de nagyon megbántam, meghát itt ragadtam ebben a játékban, még mi érdekel?- kezdtem sorolni kicsit unottan a dolgaim.
-Miért bántad meg?- cseppet sem lepődött meg az ,,itt ragadtam ebben a játékban" kijelentésemen. Ezek szerint tudta, hogy nem csak egy karakter vagyok?
-Az nem lényeg... Azt hiszem menned kell. Sayori már vár.- fordultam vissza a versemhez, közömbösséget színlelve.
-Akkor majd holnap találkozunk. Addig is jó éjt.- törődött bele, hogy nem vagyok beszélgetős kedvemben. A szavai viszont a fülemben csengtek. Egyszerűen nem tudtam újra az írásra koncentrálni. Egy fél óra hiábavaló agyalás után inkább feladtam az egészet. Majd folytatom máskor. Nem értettem Chris viselkedését. Biztos vagyok benne, hogy többet tud, mint mutatja. De honnan? Talán ismeri Damont? Vagy... Már játszott a játékkal és innen tudja? De akkor miért játssza újra? Ezer meg ezer kérdés vetődött fel bennem. Nem érdekelt Damon óta egy játékos sem. Rá viszont kíváncsi vagyok...