Monika naplója (BEFEJEZETT)

|II.| 12. rész

-Ti együtt vagytok?- hallottam meg magam mögött Sayori meglepett hangját, amiből azonnal levettem, hogy végignézte a jelenetet. Csak reménykedni tudtam, hogy nem hallotta a beszélgetésünk...
-Hát öhm....- nem tudtam mit mondani, mert most még inkább zavarba jöttem, mint az előbb (ami fogalmam sincs, hogy lehetséges).
-Igen. Együtt vagyunk.- húzott magához a fiú, meglepő magabiztossággal.
-Úúúúú. Mióta?- tudakolta Natsuki. Ő is látott minket?
-Még viszonylag új a kapcsolat. De ti miért leskelődtetek?- kérdezett vissza Daniel, amire a másik két lány felnevetett.
-Mert gondoltuk, hogy valamit eltitkoltok előlünk. Sajnos nem tudom miről beszéltetek, de a csók minden szónál többet mondott.- vigyorgott az örökösen masnit viselő barátnőm. Huhh.. Egy kicsit megijedtem, amikor kiderült, hogy figyeltek minket, de mondjuk ha nem hallottak, akkor nincs nagy baj... Ahogy néztem, Dan is így érzett.
-Lányok, ha nem gond, egy kicsit azért mégiscsak szeretnénk kettesben lenni Monival.- húzott ki a fiú a teremből, a másik két lány heves bólogatására.

*Sayori szemszöge*

-Kint volt és el sem mondta?- fordultam idegesen Natsuki felé.
-Azok után, hogy egyszer már megölt minket, te ezen meglepődsz?- válaszolt csípősen.
-De egyáltalán, hogyan sikerült ezt elérnie? Azt hittem már megváltozott...- lépett be Yuri is.
-Monika sosem fog megváltozni. Engem inkább az lep meg, hogy a csávó annek ellenére, hogy tud róla mindent, úgy tűnik szereti.- tette Natsuki csípőre a kezét.
-Ne légy bunkó. Annyira azért nem kiállhatatlan..- próbáltam védeni a klubelnököt, de Natsuki egy pillantása belém fojtotta a szót.
-Monika egy rohadék.- jelentette ki Yuri, tőle szokatlanul magabiztosan. Hát... Végülis... Ez nem áll messze a valóságtól.