Monika naplója (BEFEJEZETT)

|II.| Prológus

2 évvel később

Damon azóta sem nyitotta meg a játékot. Helyette sokan mások játszották végig. Voltak érdekes alakok is, de nem felejtettem el, hogy mi lett annak a vége, mikor szerelmes voltam. Meg hát... Hűséges is voltam Damonhoz. Azóta sem tudtam kiverni a fejemből, továbbra is szerettem. Minden egyes nap reménykedtem, hogy végre ő lép be, de nem. Ez soha sem történt meg.
-Monikaaaa. Felkészültél az új játékosra?- rázott fel az elmélkedésemből Sayori. Szemei csillogtak az izgalomtól.
-Én mindig. A többiekkel mizu?- varázsoltam egy mosolyt az arcomra.
-Natsukiék épp veszekednek valamin, szóval nem igazán mertem odamenni hozzájuk.- nevetett a barátnőm. Jó volt újra jókedvűnek látni. Miután visszahoztam hármukat a játékba, eltartott pár napig míg megbocsájtották a tetteim. Szerencsére nem túl haragtartó egyikük sem.
-Jól is tetted. Még a végén neked kellett volna döntened a vitában.- bólogattam vigyorogva.
-Igen, igen. Nincs amúgy kedved helyettem idehozni a játékost? Csak épp egy versemen dolgozok és semmi kedvem elmenni.- nézett rám kiskutya szemekkel.
-Akkor ezért jöttél ide, te kis hamis! De amúgy, persze, szívesen elmegyek érte.- forgattam nevetve a szemeim.
-Kösziiiiiiiiiiiii.- mosolygott győzelemittasan.
-Akkor én azt hiszem megyek is és elvégzem a feladatod.- intettem búcsút Sayorinak, majd kiléptem a teremből. Elvileg a játékosnak már abban a másik tanteremben kell lennie, szóval arrafele vettem az irányt. Viszonylag hamar oda is értem, majd benyitottam. Nem tévedtem, tényleg a teremben volt. Gyorsan ellenőriztem a nevét, majd megszólítottam.
-Szia Chris! Már rég találkoztunk.- mosolyogtam.
-Oh de még mennyire!- bólintott egyet. Hmmm.. Utánanézett kicsit a játéknak? Végre valaki!
-Mit csinálsz?- léptem egyet felé.
-Azon gondolkozom, hogy melyik klubhoz csatlakozzak. Kicsit kellene szocializálódnom.- mondta. Hallottam, hogy visszafojtja a nevetését.
-Az én klubomba nem akarsz jönni? Nemrég alapítottam, de eléggé pengeélen táncolunk a taghiány miatt.- mondtam a szövegem, talán egy hangyányit unottan.
-Igen, gondoltam az irodalom klubra is. Szívesen csatlakoznék.- na ilyen se volt még... Persze örültem, hogy ilyen egyszerűen elintéztem ezt az egészet, de meglepett a fiú viselkedése... Különleges volt.