Monika naplója (BEFEJEZETT)

|II.| 13. rész

*Monika szemszöge*

-Basszameg! Nem zártam be az ajtót. Mennem kell...- lett hirtelen ideges Dan.
-Mi?- először nem is értettem, hogy miről beszél. Aztán persze leesett, hogy mi történhetett.
-Benyitott az a kurva a szobámba. Mennem kell, mert különben lebukunk.- átölelt még gyorsan, majd eltűnt. Sok értelme volt kimennünk a teremből, mondhatom... Mindenesetre úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit zongorázni, úgyis túl rég ütögettem már a billentyűket. Mikor a megfelelő terembe értem, azonnal levetettem magam a székre és elkezdtem játszani a Your Reality-t, amit még Damonnak írtam. Meglepő volt, hogy annak ellenére, hogy igencsak rég óta nem zenéltem, hamar sikerült újra belejönnöm és felelevenítenem a régi tudásom. Bár kicsit bűntudatom volt, hogy van egy barátom és én mégis másról éneklek. Szóval már épp elkezdtem volna gondolkozni, hogy mit játsszak a dalom helyett, mikor nagyon fura fájdalmat éreztem. Mintha szét akarnának szakítani, több ezer piciny darabra. Sikítottam, de nem hallott meg senki. Bár az is lehet, hogy csak szimplán nem érdekelte a többieket, hogy szenvedek. A könnyeim csorogni kezdtek a borzasztó érzéstől, majd két kezemmel átkaroltam a térdeim és lekuporodtam a földre. Nem tudom mennyi ideig tartott az állapot, de egyszer csak megszűnt alattam a talaj. A fájdalom is eltűnt. Mintha csak a semmiben lebegtem volna. Óvatosan, félve a zuhanástól, feltápászkodtam és körülnéztem. Körülöttem minden fekete volt és végtelen. Nem voltak falak, se padló, se plafon. Fogalmam sem volt, hogy hova kerültem, vagy éppen miért. Nem féltem, viszont zavart, hogy ennyire egyedül vagyok és, hogy nincs itt semmi. Lassan lépkedtem a fekete térben, reménykedve, hogy egyszercsak valami másba is belefuthatok, nem csak nagy semmibe. Persze nem jártam sikerrel, így inkább újra leültem és megpróbáltam valami logikus magyarázatot keresni a helyzetre. Valami miatt kikerültem a játékból, viszont nem a valóságba jutottam. Akkor mi történhetett?Hirtelen történt az egész, hozzám sem ért senki. Itt vagyok a semmi közepén. A játékba sem tudok visszatérni. Egyszer csak eszembe ötlött valami... Uram atyám! A lányok... Kitöröltek engem a DDLC-ből?