Monika naplója (BEFEJEZETT)

|II.| 6. rész

-He?- értetlenkedtem.
-Jól hallottad. Légy a barátnőm és cserébe segítek neked a terved megvalósításában.- mosolyodott el halványan. Hmmm.. Végülis max szakítok vele utána. Vagy a másik opció, hogy úgysem fogja bírni a féltékenységi rohamaim. Meg hát lesz hol laknom... Meg közel leszek Damonhoz. De miért akarja ezt? Nagyon buta...
-Jólvan. Ahogy akarod.- húztam gonosz vigyorra ajkaim.
-A kapcsolatnak csak én vethetek véget. És mostantól járunk.- nyújtotta felém a jobb kezét, amit hamar meg is ráztam.
-És van ötleted, hogy hol kellene kezdeni a kutatást?- tettem karba a kezeim.
-Pár éve már ezen dolgozom. És kifejlesztettem valamit, amivel pár órára átjöhetsz a valóságba. A tartósabb megoldást még nem sikerült tökéletesen kiviteleznem.- nézett rám diadalittasan. Ez... Most komoly? Ilyen hamar már van eredmény?
-Mi az? Mutasd meg! Ki akarok jutni innen! Kérlek...- lettem rögtön izgatott.
-Tudtam, hogy ezt fogod mondani. Tessék itt van ez a karkötő. A segítségével öt órára kijuthatsz a játékból. Utána lemerül és napokig kell tölteni. Rohadt hosszú és fárasztó volt kikísérletezni, szóval becsüld meg!- adott oda egy egyszerű fémkarkötőt.
-És ezt most felveszem és kikerülök a játékból?- kérdeztem csillogó szemmel.
-Hát be is kell kapcsolni, de igen.- nevetett rajtam a fiú. Várjunk.. Azt hiszem értem. Azért jött, hogy kivigyen a játékból. De ez miért célja? Miért érdekli a sorsom? Meg egyáltalán mire volt jó ez a ,,legyek a barátnője" dolog? Majd ezt is ki kell derítenem. De most... Óvatosan felhúztam a csuklómra az ékszert, majd odanyújtottam a fiúnak az ékszert, hogy bekapcsolhassa. Chris megnyomott egy elsőre szimpla díszítésnek tűnő gombot, majd pedig a világ elkezdett szétfolyni körülöttem. Hányingerem volt és elkezdtem szédülni is, így összekuporodtam és becsuktam a szemem, hogy ne lássam az össze-vissza cikázó színeket és mintákat. Fogalmam sincs meddig ültem a földön, karjaimmal lábaimat átkulcsolva, de egyercsak valaki megkocogtatta a vállam.
-Moni... Túlélted. Mostmár kinyithatod a szemed.- a hang ismeretlen volt... Viszont a stílusa nagyon hasonlított Chrisére. Lassan pislogtam párat, majd körülnéztem. Egy egyszerű szobában voltam. A falak vörösek voltak, bár nagy részen nem látszottak. Sok helyen rajzok, poszterek takarták, máshol pedig polcok és szekrények. Az egyik sarokban egy íróasztal állt. Egy laptop is volt rajta, amin a mi játékunk volt megnyitva... Ahogy tovább nézelődtem, egy 20 év körüli fiút pillantottam meg, ahogy a szobában lévő egyetlen ágyon ücsörög. Nem úgy nézett ki, mint a játékban Chris. Félhosszú, fekete haja volt, szeme pedig smaragdzölden szinte világított. A teste kidolgozott volt, bár nem mondanám, hogy túlzásba vitte az edzést. A ruhái alapján pedig igencsak lázadó természetű lehet.
-Na? Milyen kint lenni?- tette fel a kérdést.