• 🥣
-Sajnálom... - A hangja szomorú. - előbb el kellett volna mondanom.
Nyelek egyet, és fölé hajolok, az alkarommal és a térdeimmel az ágyra támaszkodva. A sötétben halványan látom az arcának a körvonalát, az orrát, a száját és a szemeit. Fogalmam...
Miután megnyugtattam anyát, hogy minden rendben lesz, és letettem a telefont határozott léptekkel elindultam az új lakótársam felé, aki időközben felállt. Ahogy közeledtem hozzá egyre magasabbnak tűnt én pedig egyre kisebbnek éreztem magam. "Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét." -Szia! - Szólaltam meg barátságos hangon. Óvatosan elmosolyodtam és felnéztem rá. Miért érzem úgy mintha meg akarna fagyasztani a szürke szemeivel? - Az az igazság, hogy van egy kis gondom. Tudom, hogy nem túl jó dolog egyből így indítani, de nincsen más választásom... - Egy kicsit kellemetlenül érzem magam, nem tudom hogy mondjam el... - Egy kis pénzre lenne szükségem. - Igen, a legjobb kerek perec megmondani a dolgokat. - Tudod, otthon hagytam a pénztárcámat és... -Nem. A hangja mély volt és kicsit rekedtes, de ami még feltűnőbb hogy rideg és számító. A szobában megfagyott a levegő. Vártam egy másodpercet mielőtt folytattam, lehet hogy rosszul hallottam... -Persze visszafizetném és... -Nem hallottad amit mondtam? Ha az előbb valami hűvösséget érzékeltem akkor most az északi sarkon vagyok.❄️ -De... - viszont mindenképp szükségem van pénzre... - figyelj, több évig együtt fogunk élni ebben az albérletben, rengeteg alkalmam lesz, hogy visszaadjam... Miközben bevetettem minden meggyőzőerőmet ő megfordul és szépen lassan elsétál... -Legalább hallgass meg... Kérlek! - Visszarakja a fülesét a fülébe. - EZT MÉG NAGYON MEG FOGOD BÁNNI TE SEGGFEJ!!! Nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire bunkó? Érzem ahogy a fejem elvörösödik a dühtől, sarkon fordulok, és a hátamra kapom a táskámat. Ha nem ad pénzt majd szerzek magamnak! Nem szorulok egy ilyen balfasz segítségére... Mielőtt kimegyek az ajtón visszafordulok és látom hogy pont ugyanúgy ül és folytatja az újság olvasást mint amikor bejöttem. Amikor felpillant nem szalasztom el az alkalmat hogy bemutassak neki. Olyan erővel csapom be az ajtót hogy a lépcsőházban megremeg a föld.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
