𝕽𝖔𝖘𝖊𝖘 𝖆𝖗𝖊 𝕽𝖊𝖉🥀

🕸️6.fejezet🕸️

Olyan gyorsan eltelt ez a nap, hogy mire feleszméltem már a buszon ültem, ami az albérlet felé tartott. Annyira imádom az egyetemet! Egy csomó új emberrel ismerkedtem meg. A menzán pedig isteni a kaja!
Már nem is próbálkoztam a nyamvadt csengővel hanem egyből benyitottam a lakásba. Johannes hálistennek még nincs itt. Legalább egy kicsit körülnézhetek..Miután lepakoltam a cuccomat
Bekukkantottam Johannes szobájába, aki szerencsémre nem zárta be az ajtóját. Pedig már szinte számítottam rá... Mr. Tökéletesség szobája rohadt unalmas. Minden fehér. A falon sehol egy kép vagy pószter. Az íróasztalán rendezett halmokban állnak a papírok, és a laptop. Egyetlen zöld növény árválkodik az ablak mellett. Az ajtó mellett hatalmas gardrób szekrény áll, miután elhúztam az ajtaját elfintorodtam. Vállfákom sorakoznak egymás mellett az ingek.. Hogy lehet valaki ennyire unalmas? A szekrény aljában viszont egy pár boxkesztyű lapult, és ezen megkepődtem. Kizárt, hogy boxol... Valahogy nem illik hozzá. A másik meglepetés az óvszer volt a éjjeli szekrénye fiókjában... Pedig azt hittem még szűzike. Dehát ki akarna egy ilyen savanyú uborkával lefeküdni?! Biztos sokat fizethetett ezért szerencsétlen... Erre bezzeg van pénze. De ami a legjobban meglepett az egy hangszernek a tokja volt az ágy alatt... Mielött megnézhettem volna kattant a zár ezért villámgyorsan elhagytam a szobát és visszacsuktam az ajtót. Gyorsan a kanapéra ugrottam, mintha egész végig ott ültem volna.
-Szia! - A szívem még mindig gyorsan vert az izgalomtól. Nem örülne ha megtudná hol jártam pár másodperce...
-Szedd fel a dolgaidat a földről mert jön az albérlet tulajdonos!-Semmi köszönés.
-Micsodaaa?? Nem úgy volt, hogy hó végén kell fizetni?
-Mi az? Elfogyott a pénzed amiért "megdolgoztál"?
  Felpattantam a kanapéról. A hangsúly amivel mondta... És hozzá a gonosz vigyor. Ez még mindig azt hiszi?!
-ELEGEM VAN BELŐLED! -Kiabáltam az arcába. És én még bocsánatot akartam kérni a cola miatt. És bűntudatot éreztem amiért megnéztem a szobáját. - Miért kell megnehezítened a dolgokat? Miért vagy ilyen rohatt bunkó? Nem csináltam semmit ami miatt utálnod kellene!
    Gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Komolyan semmit? - Közelebb jött. - Csak leöntöttél egy doboz kólával a semmiért, csak kurvára idegesítesz és szívod előlem a levegőt...
-Sajnálom az embereket akiknek rád kell nézniük!-Szakítottam félbe. Nem értem mi a franc baja van...Már nem éreztem semmi szánalmat miatta. -Nem tudom milyen komplekszusod vagy bajod van ami miatt így viselkedsz de nagyon sajnálom az anyádat, hogy ilyen gyereke van!
   Dühös fény villant a szemében, hátráltam egy lépést de közelebb jött. Teljesen fölém magasodott. Már nem mosolygott. A hátam a falnak ütközött, úgy éreztem magam mint egy sarokba szorított kisállat. A stréberek ugye nem bántalmaznak fizikailag is embereket?
-Jól figyelj...-Az alkarját a nyakamnak szorította, mindkét kezemmel odakaptam hogy enyhítsek a nyomáson. - Mert csak egyszer mondom el. - Nyeltem egyet. Nagyon erős volt a szorítása... A hangja viszont teljesen higgadtnak hallatszott. - Nem tűröm el a hangulat ingadozásaidat. Itt nem otthon vagy, nincs itt apuci, hogy megvédjen vagy kitörölje a seggedet!-Megvédeni?! Mégis kinek képzeli ez magát?! Szóra nyitom a számat de nem jön ki hang a torkomon az erős szorítás miatt, ég a tüdőm úgy érzem megfulladok. - Úgyhogy szépen maradj kussban és csináld azt amit mondok.
   És engem kinek képzel? Majd megmutatom én ennek a pszichopatának hol a helye!  Teljes erővel fellendítettem a térdemet és megpróbáltam tökön rúgni, de valahol a combjánál sikerült csak eltalálnom. Mintha halk kattanást hallanék... Mindegy...így is hátrált pár lépést, én pedig újra levegőhöz jutottam.
-Most megkapod a magadét te fasz!
Teljes erőmből rávetettem magam, szinte már csodálkoztam hogy elesett a kis súlyom miatt. Nem véletlenül voltam én gyerekkoromban a legjobb verekedésből a faluban! Mindjárt letörlöm azt az ördögi vigyort az arcáról! Megütöttem, majd még egyszer, de még most is vigyorgott... Nem értem mi olyan vicces ezen...
-Itt meg mitörténik?!- Az ereimben megfagyott a vér... A házi néni hangja...