𝕽𝖔𝖘𝖊𝖘 𝖆𝖗𝖊 𝕽𝖊𝖉🥀

🦒21.fejezet🦒

Johannes
Egész gyorsan eltelt a hét. Most, hogy nem kellett többet apának dolgoznom és bejárnom az egyetemre, volt egy kis időm magmmal foglalkozni. Újra hegedültem. Olyan érzés volt, mintha felszabadulna a lelkem. Minden olyan tökéletes volt, mintha álmodnék... Persze egykét dolgot leszámítva.(Bianka.) Már nem voltam fáradt reggelente amikor felkeltem, már alig éreztem azt a nyomást ami mindig is égetett belülről. Reggelire általában tojást csináltam. Viktória még mindig gudetamának hívja, és amikor ezt Bianka meghallotta úgy viselkedett mintha éppen ötöse lett volna a lottón... Kiderült, hogy ő is így hívja. Bianka is őrült. De valahogyan másképpen furcsa mint Viki. Sokszor nem jár be az egyetemre... Elvileg pszichológiát tanul, ami eléggé meglepett. Legtöbbször a szobájában fekszik az ágyon és nassol. Néha kiabál valamilyen ismeretlen nyelven... Rajong a japán rajzfilmekért, és egész nap netes játékokkal játszik, meg valami blogot is szerkeszt ... Nem nehéz elötte tettetni, hogy Viktóriával csak barátok vagyunk. Olyan felelőtlen és gondtalan mint egy kisgyerek. Szerintem azt sem veszi észre amikor hegedülök. Néha úgy szólít, hogy apa, Viktóriát pedig anyának hívja. Igazából már megszoktam, hogy velünk él.
-Miért mindig akkor játszol a hegedűn amikor nem vagyok itthon?- Kérdezi Viktória, közben megérinti az arcomat. - Már arra is gondoltam, hogy délelőtt ellógok az egyetemről, hogy hallhassam. Olyan irigy vagyok, hogy Bianka egész nap itthon lehet, és hallhatja!
-Ez nem igaz. Észre se veszi. És este mindig szoktam neked is játszani...
-De én egész nap hallgatni akarom!
Elmosolyodok, és végigsimítok a haján.
-Nem unnád meg?
-Soha nem tudnám megunni...
Közelebb hajol hozzám, az ajkaink összeérnek. Hosszan megcsókolom, és közben elfelejtetek minden rossz dolgot. Elfekszek a kanapén, közben átkarolom és magammal húzom. Olyan aranyos, hogy mindig elpirul. Már majdnem elaludt, amikor kinyílódik a szoba ajtó, és Bianka elindul a konyha felé. Viki gyorsan felül, és álmosan megdörzsöli a szemét.
-Éhen halok! - Szólal meg Bianka és kivesz egy csipszet a szekrényből.
-Dehát egy órája ettünk vacsorát! Hogy lehetsz megint éhes?!-Kérdezem miközben bekapcsolom a TV-t.
-Sok energiára van szükségem, hogy megdöntsem a rekordomat!
Biztos valami játékról van szó... Lehuppan mellénk a kanapéra.
Éppen valami politikai beszédet mutatnak, ezért Viki a távirányítóért nyúl és elkapocsolja. A következő csatornán valami olasz szappanopera megy. Tovább keresgél, de egyre rosszabb műsorok következnek.
-Nem hiszem el, hogy nincsen semmi érdekes!
Egyre gyorsabban váltogat a csatornák között.
-Ó! - Bianka egyszer csak felkiált. - Azok zsiráfok voltak?!
Viki visszakapcsol, és azt hiszem kiég a szemem.
-A zsiráfok párzási ideje rendkívül hosszú folyamat...
-Kapcsolj  már el! -Eltakarom Bianka szemét, hogy ne lássa a párosodó zsiráfokat.
-Nem tudok! ~ A hím zsiráfok a párzás előtt megállapítják, hogy a kiválasztott nőstény fogamzóképes állapotban van-e. ~Beragadt a gomb!
-Ugye most csak viccelsz? -~Ennek érdekében a hím a nőstény hátsó felét lökdösi a fejével, amire az vizeletet ürít. ~
-Neee.... Szegény zsiráfok... - Nyög fel Bianka. ~A vizeletet a hím megkóstolja~
Viki végül odaadja a távirányítót és, közben megint folynak a könnyei a nevetéstől, és azt ismételgeti, hogy ezt nem hiszi el...
~ennek alapján képes meghatározni a nőstény szexuális státusát, majd....
Végül sikerült lekapcsolnom a tévét, de belőlem is kitört a nevetés. Bianka viszont úgy tűnik sokkot kapott az előbb elhangzott információktól. Lehet inkább a fülét kellett volna befognom.
-Ez szörnyű... - Motyogja maga elé, majd visszamegy a szobába. Megrázom a fejemet.
-Jobb lesz, ha mi is lefekszünk...
-Igen... - Mondja Viki zavartan. - Nem hiszem el, hogy hogyan adhatnak le zsiráf pornót a tévében!
Ezen nevetnem kell. Szerintem csak rossz jelenetet kaptunk el egy tudományos filmből.
-Én azt nem hiszem el, hogy Biankával kell aludnod...-Ráadásul egy ágyban. -Az a banya Mrs. Karner nem normális.
-Ne legyél ennyire féltékeny... - Közelebb jön, és átölel. - És ha jól emlékszem azt mondtad, hogy többet nem aludhatok az ágyadban...
Ez igaz...Viszont azóta egyszer már aludt ott, amikor először játszottam neki a hegedűn. A szám cinkos mosolyra húzódik.
-Meggondoltam magam.
Adok neki jóéjt puszit a homlokára, majd elmegyek tusolni.

Másnap délelőtt a banya meglátogatott minket. És nem volt egyedül. Éppen az ebédhez sütöttem ki a rántott húsokat, amikor kinyílódott a bejárati ajtó és belépett rajta.
Viktória az asztalnál ült és rajzolt, Bianka pedig a szófán játszott valamivel a telefonján. Amikor meglátta kiesett a nyalóka a szájából.
-Fiatalok! - Szólal meg ünnepélyes hangon. - Szeretnék valakit bemutatni!
Az ajtóban megjelent egy másik alak is. Egy pillanatig azt hittem, hogy Isaak, és hirtelen rosszul lettem. Összeszorítottam a szememet. Ne képzelj be magadnak lehetetlen dolgokat! Bár ez sajnos nem annyira lehetetlen. Mindenesetre a srác nem Isaak volt. Még csak nem is hasonlított rá. A haja szőkés volt, és kócos elég lazán volt felöltözve. Lehet kéne vennem egy szemüveget.
-Helló! - Megköszörüli a torkát, majd a hajába túr.-Krisz vagyok.
Viktória kezéből kiesik a ceruza,  és nagyot koppan a földön. Erre Krisz ránéz. A szemei elkerekednek. Olyan mintha ismerné... Mrs. Karner beljebb tolja, közben szélesen mosolyog.
-Bemutatom nektek az új lakótársatokat!
Ez most szórakozik?!