𝕽𝖔𝖘𝖊𝖘 𝖆𝖗𝖊 𝕽𝖊𝖉🥀

💌28.fejezet 💌

Krisz
Álmomban Villámon ülve száguldoztam. Fantasztikus érzés volt. Aztán sajnos felébredtem. De még akkor is azt hittem, hogy álmodom, mert az ágy annyira puha volt... Elégdetten a hátamra fordultam, és élveztem ahogy a nap sárga csíkokat fest a bőrömre. Nem zsibbadt a térdem sem. Tegnap előtt, miközben aludtam bevertem a kanapé mellett lévő asztalba és azt hittem bepisilek fájdalmamban. Kellemes illatot érzek, valami édes dolog lehet. Behunyom a szememet és elmosolyodok, ez lehet tényleg a mennyország.
Valami halk hangra leszek figyelmes, talán egy ajtó nyílódása, aztán a padló recsegése. Résnyire nyitom a szememet, és csodák csodájára meglátom a kis törpét amint éppen kinyitja a szekrényt. Vajon mit keres itt? Hirtelen eszembe jut valami, és cinkosan elvigyorodok. Nagyon lassan, és halkan felkelek. Eléggé el van mélyedve a kutakodásban, ezért nem veszi észre amikor mögé osonok. Egy pillanatra bűntudatom támad, és arra gondolok, hogy elég kényelmetlen lehetett a kanapén aludni. De azután eszembe jutnak a dolgok amiket mondott. Lehajolok a füle magasságába, még mindig nem vette észre a jelenlétemet.
-Bu.
Sokkal jobban megijed, mint vártam, és így már nem is volt vicces a dolog. A szemei elkerekednek, elsápad de nem sikít, és véletlenül arcon csap valamivel amit éppen kirántott a szekrényből. Sikeresen eltalálja vele a szememet, ami miatt térdre esek, közben realizálom, hogy a melltartójának a csatjával okozott ekkora fájdalmat.
-Megőrültél?! - Visítja, és gyorsan elrejti a háta mögé a ruhadarabot. Nem így képzeltem el én sem a dolgot.
-Auuu...mit keresel egyeltalán itt? - Lehet álmomban meg akart fojtani a fehérneműjével? A kis emberek veszélyesek.
-Szerinted?! Annyira hülye vagy!
-Ezt már mondtad...
-Ezt nem lehet elégszer elmondani! Ez az én szobám, szóval itt vannak a ruháim... Ezekért jöttem!
-O.
-O.
Ezután jobbnak láttam elmenni, ezért én is átöltöztem, majd ettem abból az édes dologból. Ma szabadnapom van, szóval valamivel el kell foglalnom magamat. Felhívtam pár haveromat, de senki se ért rá, ezért végül elővettem a telefonomat, hogy motoros képeket nézzek pinteresten. Közben jött pár üzenetem. At egyik a munkatársam volt, a másik pedig egy csaj akivel egy ideje chatelek, de fogalmam sincs, hogy néz ki. Igazából mindegy is.
Máté_Nagy🔞:
Bocs haver, de ezen a heten meg nem tudom visszaadni a penzt amivel tartozok..
Ayumi_chan:
"Te mit csinálsz ha van a környezetedben egy elviselhetetlen személy?"
Felhúztam a szemöldökömet. Nagyon hasonló dolgok történnek velem és Ayumival. Először a költözés, a szerelmi gondok, végül az elviselhetetlen személy...
Lightning_boy04:
" Hmm🤔 megpróbálom elkerülni, márha lehetséges... "

Ayumi_chan:
"Sajnos képtelenség😿"

Lightning_boy04 :
"Odamenjek, és elintézzem neked? 😏"

Ayumi_chan:
"Megtennéd? 🙀🙏🏻"

Lightning_boy04 :
"simán😂"
"hol vagy? "

Ayumi_chan :
"azt hittem csak viccelsz😅... "

Megdörzsöltem a szememet és felkeltem a
kanapéról. Kicsit kellemetlenül érzem magam, hogy reggel úgy megijesztettem Biankát, és azért is mert olyan egyszerű dolog minthogy a ruháiért jött nem jutott eszembe. Ezért kopogtam a szoba ajtóján és amikor nem érkezett válasz benyitottam. Az ágyon feküdt és zenét hallgatott fejhallgatóval. Amikor észrevett kérdőn felhúzta a szemöldökét.
-Lemegyek a boltba... Gondoltam megkérdezem kell e valami.
Megrázta a fejét. Intettem neki elköszönés képpen,majd megfordultam.
-Várj! Mégis kellene egypár dolog... - Elvigyorodtam és visszadordultam. A kis törpe is megvesztegethető.-Két zacskó sajtos chips, fél kiló karamellás cukorka, egy tábla oreos milka, három csomag zabfalatok keksz, két csokis és egy sima, málnás ízesítésű savanyú gumicukor és egy fanta.
Leesett állal bámulok rá. Ez most szórakozik velem?!
-Hogy micsodaaa?!
- Fogadok, hogy a felét sem jegyezted meg.
-De igen!
-Akkor szia! És köszi-Elégedett vigyor ül ki az arcára, és visszateszi a fejére a fülhallgatóját, mielőtt bármit mondhatnék. Dühösen grimaszolok, majd elindulok le a lépcsőn. Ez rengeteg dolog! Nem tudom mit képzel magáról az a kis törpe! Inkább diétáznia kellene! Magamban dühöngök, amikor megpillantom az út túloldalán Annát... Egy pillanatra lefagyok, elfelejtek levegőt venni. Szomorúságot és dühöt érzek, aztán visszatér a testembe az élet, és elfordítom a fejemet, folytatom az utamat a bolt felé. Anna két és fél évig volt a barátnőm. Először minden oké volt... Összektöltöztünk és egész jól elvoltunk. Persze néha voltak veszekedéseink de semmi komoly. Aztán egyre furcsábban viselkedett. Totál kis dolgokon is felkapta a vizet. Miután történt az a dolog a motorral azt mondta elege van belőlem, ez volt az utolsó húzásom. Megvárja amíg meggyógyul a térdem, aztán szeretné ha elköltöznék a közös albérletből. Az utolsó veszekedésünkkor azt mondta csak szánalomból bírta ki velem azt a kis időt, és sokszor a fejemhez vágta, hogy mennyire utál. Nagyot sóhajtva kinyitom a bolt ajtóját.
Basszameg. Mindent elfelejtettem amit a törpe mondott... Dühösen belerakok a kosaramba pár zacskó erőspaprikás chipset, valami diétás cukrot, meg egy palack cola lightot. Még tudom, hogy volt valami,de az nem jut eszembe. Végül veszek neki egy kindertojást, azt mindenki szereti...Veszek még egy üveg vodkát, a buliba amit ma rendez az egyik haverom, és pattogatott kukoricát, csakhogy legyen az albérletben az is.
Átmegyek a zebrán, és nagy léptekkel elindulok visszafelé. Elhúz mellettem egy motor. Gyönyörű fekete színe van, a rendszáma xx876. Furcsa mód megáll a régi típusú sokemeletes társasház előtt, aminek az albérletem is része, és bedob valamit az egyik postaládába, aztán elhúz. Remélem valami motor kereskedésből jött, ahonnan azt a gyönyörű BMW F 850 GS motorját vette. Lehetséges, hogy a múltkor amit visszaküldtem chio chips feltöltőkódot, megnyerte az egyik fődíjat, azt a Yamaha R3at? Amikor az izgalomtól remegő kézzel kinyitom a 26 póstaláda közül a mienket, és meglátom ugyanazt a fehér levelet amit a motoros beletett, el sem olvasom mi van a borítékra írva, csak feltépem. Viszont nem az van benne amit vártam.
Ez egy meghívó. Méghozzá egy Elizabeth König és egy Isaak Rosenbaum nevű személy esküvőjére.