𝕽𝖔𝖘𝖊𝖘 𝖆𝖗𝖊 𝕽𝖊𝖉🥀

☕5.fejezet☕

Johannes

Utána akartam menni. A kezem már a kilincsen volt amikor meghallottam a telefon csörgését.
-Szia anya!
Vissza kellene mennem folytatni az elemzést..
-... igen... keveset!
Egyeltalán minek akartam utána menni? Hogy megverjem amiért tönkretette az öltönyömet?
Hogy bocsánatot kérjek?
-... annyira fantasztikus! Na és az emberek... Olyan másak...
Ha még ezt sem tudom akkor minek mentem utána?!
-A szobatársam... - Oh. Már tudom. Jól ismerem azt a nézést... - Nagyon kedves.
Nagyon kedves? Nem azon lepődtem meg amit mondtott, hanem azon, ahogyan mondta. Mintha tényleg így lenne. Lehetséges hogy őrült? Már amikor először megláttam tudtam, hogy nem teljesen normális. Ki hord ilyen ruhákat? Lehet, hogy hippi? Dehát az a 60-as években volt divat...
Mintha halk szipogást hallanék. Nem az én hibám... A kezem lecsúszik a kilincsről. Ha sír az ember egyedül akar lenni, még véletlenül sem akarja hogy más meglássa a könnyeit. Amúgy sincs semmi közöm hozzá. Teljesen mindegy mit csinál amíg nem zavar. Még be kell fejeznem azt az elemzést. Kellemetlen érzés hogy ragad a hajam a colátol de most nem érek rá ezzel foglalkozni... Muszáj befejeznem. Muszálj jobbnak lennem... Muszáj jobbnak lennem mint Ő. Éhes vagyok... Többet kell dolgoznom. Többet és többet...Vajon még mindig sír? Csak még egy sor. Ránéztem az órámra. 00:26 lecsuktam a laptopot, majd elmentem a fürdőbe. Végre levehettem a colától ragadós ingemet. A bézs színű nyakkendőből biztosan nem fog kijönni, de legalább a gépnek nem lett baja... Leveszem az összes ruhámat és belépek a tusolóba. Becsukom a szememet és hagyom hogy lecsorogjon az arcomon a víz.

            5:00

Lekapcsolom az ébresztőmet majd kikelek az ágyból. A hajnali napsugarak besütnek a szobába és megvilágítják a takarót. Bevetem az ágyamat majd kimegyek a konyhába és iszok egy pohár vizet. Ma reggel tojásrántottát fogok csinálni.
Miután megettem a reggelimet és elmosogattam az edényeket nekiállok a reggeli edzésnek. 60 fekvőtámasz, 80 felülés, 100 hátizom gyakorlat.
Az edzés után gyorsan lezuhanyoztam hideg vízzel és megmostam a fogamat. Aztán visszamentem a szobámba és kiválasztottam a gardróbszekrényemből az inget amit aznap felveszek a hozzá illő nyakkendővel. Miközben begomboltam a gombokat és megkötöttem a nyakkendőmet felsoroltam magamban az aznapi teendőimet. 7 órakor leültem az étkező asztalhoz, hogy megnézzem az e-mailjeimet és megigyam a kávémat ami éppen most készült el.
Kinyílódott a szobám melletti szoba ajtója, és hirtelen tudatosult bennem, hogy már nem vagyok egyedül.. Hogy, miután letusoltam nem mehetek ruha nélkül a szobámba, és jobb lesz ha a fogkefémet is berakom a szekrénybe...
-Jó reggelt!
Miért mosolyog rám? Miért tesz úgy mintha tegnap nem lett volna semmi?
-Neked is.
-Úristeeen! El fogok késni!!
Gyors léptekkel bement a fürdőszobába. A haját teljesen elfeküdte. Egyeltalán mi ez a hajszín? Olyan mintha rózsaszín lenne de kikopott volna a festék ezért fehérnek tűnik. De mégis miért festeti valaki őszre a haját? És rózsaszínűre?! 5 perc alatt letusolt átöltözött és végzett a fürdős dolgokkal. Azt hittem a nők órákig készülődnek...
-Muszáj ennem valamit! De el fogok késni...
Elkezdett keresgélni a hűtőben a cuccok között amiket én vettem... Majd kivett egy joghurtot és leült velem szemben.
-Azt álmodtam, hogy gudetamák szaladgálnak a házban! Még éreztem is a tojás illatát! - Tudtam hogy nem normális... Miért beszél hozzám?-Te álmodtál valamit?
-Nem. - Igazábol de...
-Te stréber vagy?-felém bök a kanalával.
-Tessék? -Ahelyett, hogy nem szól többet hozzám a tegnapi miatt, vissza akar vágni? Dehát az már megvolt...
-Állandóan ülsz a gép elött és tanulsz valamit. Meg mindig ingben vagy...
-Attól még, hogy ingben van valaki nem lesz stréber. És nem tanulok, hanem dolgozok.
-De még tanulsz?
-Igen.
-Milyen karra jársz? - Nem úgy volt, hogy siet? - Én most kezdem a művészeti egyetemet!
-Építészmérnöki karra.
-Hát ez elég unalmas lehet. Viszont akkor jól tudsz rajzolni? - Miért csillognak így a szemei? Olyanok mint a kék óceán hullámai, amikor megcsillan rajtuk a napfény.
-Azt hittem sietsz... - Szörnyen rajzolok. De az apám miatt szemet húnytak felette.
-Igazad van!! El fogok késni!
Gyorsan felkapta a kávémat és megitta...
-Ez nagyon finom!!
-Bazdmeg
Miért nem tűnik már el végre?
-Neked is nagyon szép napot, kis pöcs!
Végre elment... De aztán sajnos visszajött mert itt felejtette a hátizsákját... De szerencsére nagyon gyorsan elfutott. Megcsörren a telefonom. Az albérlet tulajdonosa, apám egyik vevője az.
-Jó reggelt Mrs. Karnerné!-Ráncos banya.
-Jó reggelt Johanneskám!-Ne hívj már így... - Hogy vagy? Mit csinálsz éppen?
-Remekül vagyok, köszönöm, éppen dolgozok.
-Ma majd meglátogatlak! - Remélem kitöröd a lábad a lépcsőn. - Kíváncsi vagyok az új kislányra, amikor először találkoztunk alig tudtam vele beszélgetni! - Kár. Ha joban megismerte volna talán nem engedte volna hogy itt lakjon...-Akkor 4körül majd felugrok hozzátok, hozok sütit is!
-Már várom! Akkor 4kor találkozunk, viszonthallásra!
Rohadt áfonyás pite, olyan az íze mint a fűrészpornak... Ráadásul 5re jön Elizabeth . Már maga az a tény, hogy találkozni fog Viktóriával...
Remélem normálisan fog viselkedni. Nem fogom miatta lemondani a találkozómat... Nem mintha szeretnék Elizával együtt lenni. Idegesít, hogy foglalkozni kell vele. Csak a tudatot szeretem, hogy valami nem lehet a bátyámé.