𝕽𝖔𝖘𝖊𝖘 𝖆𝖗𝖊 𝕽𝖊𝖉🥀

🥠20.fejezet🥠

Bianka
Miután végeztem a kipakolással nagyon elfáradtam, ezért le akartam feküdni aludni egy kicsit... Viszont megéreztem a palacsinta illatát. Az álmosság azonnal elmúlt, és már ott ültem az étkező asztalnál. Johannes nem akart nekem adni belőle, de Viki meggyőzte. Egymás teljes ellentétei. Viki nyitott barátságos és laza. Johannes pedig nagyon zárkózott. Mégis együtt vannak. Milyen fura dolog a szerelem... Rápakoltam még egypár kanál nutellát a palacsintára, és beleharaptam.
-Jo étvágyat!-Viki is beleharapott.
-Ez nagyon finom!! -Pillanatok alatt megettem az elsőt.
-Az apám még nem tiltotta le a bankkártyámat... - Johannes megtörli a száját a szalvétájával.-Ez azt jelenti, hogy holnap elmegyünk vásárolni.
-Waaaa! Ez szuper! -Lelkesen felpattanok, az egyik lábamat felrakom a székre, és superman pózt veszek fel. - Irány shoppingolni!
-Ki mondta, hogy te is jöhetsz?!-Johannes szemei hidegen csillogtak amikor rám nézett, és egy pillanatra megállt a szívem. Talán mert nagyon hasonlított valakire, akit régről ismerek. Vagy az is lehet, hogy ez történik a lányokkal, amikor rájuk néz. Lehet ez egy titkos vérfagyasztó szuperképesség...
-Hánykor indulunk? -kérdezem kíváncsian. Szóval felbosszantotta apucit. Aki elfelejtette bevonni a bankkártyát, így a rossz kisfiú el akarja költeni a pénzét.:-$ Jól hangzik!

Másnap délig aludtunk. Nagyon jó érzés volt, valakivel egy ágyban feküdni. Azokat az időket jutatta eszembe, amikor még kisgyerek voltam, és féltem a vihartól, ezért bebújtam a szüleim mellé az ágyukba. Vikivel egészen éjfélig beszélgettünk, és nem fázott a hátam mert hozzáért az övéhez. Kellemes melegséggel töltött el a közelsége. Aztán amire felébredtünk valahogy helyet cseréltünk, az ágy túloldalára kerültem, és nem sokon múlt hogy padlót fogjak. Miután felkeltem láttam, hogy Johannes valami reggeli kínzást csinált. Rengeteg felülést meg hasonlót. Az izmokért végülis meg kell küzdeni...Miután megreggeliztünk felvettük a kabátunkat és elindultunk a legközelebbi pláza felé. Johannesnek hosszú, térd alattig érő elegáns kabátja volt, Vikinek egy farmerdzsekije amire alkoholos filccel rózsákat rajzolt, nekem pedig sajnos nem sikerült begombolnom az enyémen a gombokat... Lehet túl sok volt a palacsinta...:-/ Furán nézhettünk ki, ahogy három ennyire különböző ember egymás mellett sétált a járdán.
Johannes odasúgott valamit Vikinek, amiből mindent hallottam, hiába hitték azt, hogy nem. "Ne felejts el új fehérneműt venni". ;-)Haha. A kis huncut.
Amikor beértünk a hatalmas épületbe amely tele volt boltokkal Johannes odaadta a bankkártyáját Vikinek, majd leült egy padra.
-Te tényleg nem akarsz semmit se venni?  
   Kérdezte Viki hitetlenkedve.
-Nem az én világom a vásárolgatás...
-És tényleg elkölthetjük róla az összes pénzt?!
  Kérdeztem ugrándozva. Nagyon örülök, hogy együtt lehetek velük. Kellemes érzéssel tölt el a társoságuk.
-Igen... Egy forintot se hagyjatok rajta.
Hátradőlt a padon és bedúgta a fülhallgatóját, majd elővette az újságot a zsebéből. Megragadtam Vikit és a kedvenc ruhaboltom felé húztam.
-Gyere! Itt lehet kapni a világ legkényelmesebb XL-es ruháit! - És egy olyan fehérnemű részlege van, ahol nagyobb a választék, mint abban az erotikus shopban amibe amúgy is tök kínos bemenni...
-De...
-Wooah! Nézd azt a pulcsit! - Gyorsan rámutattam egy kötött okkersárga darbra. - Szerinted, hogy mutatna rajtam?
-Szerintem egy másik szín jobban állna... - Viki elkezdett keresgélni a ruhák között, végül elővett egy sötétkék színűt.-Mondjuk ez!
Kiválasztottam még egy kényelmes melegítő szettet, és egy nagyobb méretű kabátot, meg egypár pulcsit, végül az alsónemű részleg felé húztam Vikit, aki eddig még csak egy egyedi design-os polót nézegetett.
-Itt lehet kapni superman-es bugyit! - Viki egy kicsit elpirult, amikor meglátta, hogy hol vagyunk. Akkor is elég vörös volt amikor Johannes megsúgta neki, hogy mit vegyen. Összehúzott szemmel körülnéztem.
-Nézd, itt vannak! - Viki odalépett a superman-es részleghez, közben én megtaláltam számára a tökéletes darabot. - És most kettőt vesz hármat visz akció van!
-Király! - Beraktam pár csomaggal a táskába amibe a ruhákat gyűjtöttük. - Nézd ezt itt!
Odaszaladtam a kiszemelt darabhoz.
-Wow. Ebben biztosan ellenálhatatlan lennél Bianka!
-Haaa! - Nem egészen az én stílusom. De nem is magamnak gondoltam. - Muszály megvennünk!
-Elkezdek keresni a méretek között, közben leverve pár darabot- Micsoda!?? Ezt nem hiszem el! Nincsen M-esnél nagyobb!!
Halálra vállt arcal nézek Vikire.
-Várj, megkérdezek egy eladót, hátha van raktá..
-Felesleges! Sose gondolnak a teltebb emberekre ezek a szörnyetegek!! -Átölelem a karját és miközben sopánkodok. - De nem hagyhatjuk itt!! Viki muszáj megvenned! Legalább te legyél csinos, ha már engem diszkriminálnak!
Végül berakta a kosárba, még pár egyszerűbb darabbal együtt, amik egész jók voltak. Utána vettünk még pár ruhát és Johannes kártyájával kifizettük őket. Amikor visszamentünk még mindig a padon ült, egy kávét ivott.
Leraktuk a táskákat. Megmutogattam neki egypár felsőt amit megszereztünk.
-Ez szörnyű... - Az arcát a kezébe temette. - Nincsen semmi ízlésetek?!
-Nem értem mi bajod! - Viktória visszarakta a pólót a táskába. - Ez egy egyedi darab!
-Úgy öltözködsz mint egy hippie! Bianka, te meg mint egy óvodás... Ezt nem bírom tovább. Majd én segítek rajtatok...
-Ó! Veszel nekünk pár inget?! - Kérdezi Viki kedvetlenül. Megragadom a kezét.
-Nem akarok ingeeet!
Johannes egy olyan boltba vezet minket ahol sokkal drágább ruhák vannak.
-Mivel úgy is én...vagyis az apám fizeti, én fogom megmondani mit veszek nektek.
Viki egy pillanatig elgondolkodik, majd végül beleegyezik.
-De csak ha én is választhatok neked ruhákat. Mostmár elég volt a sok ingből. Fogadok sose hordtál még feliratos polót!
Johannes rengeteg ruhát válogatott nekünk össze. Alig tudtam követni, olyan gyorsan. Közben Viki neki keresett ruhákat. Érdekes módon másoknak nagyon jól meg tudja találni azt a darabot, ami hihetetlenül jó, magának viszont nem... Végül kifulladva rogytam le a próbafülke előtti székre. Az a rengeteg darab amit fel kellett próbálnom... Viszont nem voltak rosszak. Mindegyik nagyon elegáns volt, és furcsa mód jó alakom is volt bennük. Mindegyik darabban úgy néztünk ki Vikivel, mintha valami külföldi hírességek lennénk. Viszont Johannes így is egykét dolognál megrázta a fejét. De azt hiszem jól eltaláltam az ízlését, az előző boltban azzal a bizonyos ruhadarabbal.
Kifizettük a rengeteg ruhát, és majdnem elájultam amikor megláttam az összeget. Viszont a kártyáról még mindig nem fogyott le a pénz... De igazából nem csodálkoztam. Johannes vezetékneve Rosenbaum. Lehet, hogy valamilyen rokona a Rosenbaum cég tulajdonosának...
-Most te jössz! -Mosolyodott el Viki, és belekarolt. Boldogan követtem őket egy másik boltba ahol Viki kiválasztott pár ruhát Johannesnek. Elkísértük a próbafülkékhez. Odahajoltam Vikihez.
-Most megleshetjük az izmait! - Súgtam a fülébe nevetve. Johannes viszont megfordult, kezében a ruhákkal, és mintha rémületet láttam volna egy pillanatig az arcán.
-Ne aggód! Nem fogunk leskelődni...
Viki sóhajtva leül.
-Mindig ilyen szégyenlős? - Kérdezem csodálkozva. Valahogy furcsa volt a reakciója.
Viki egy sima fehér polót választott neki, bőrdzsekit és szakadt farmert, az első outfitnek. Amikor megláttuk kitört belőlünk a nevetés.
-Úgy nézel ki mint egy igazi rosszfiú! - Viki felállt és összekócolta a haját a hatás kedvéért.
-Wow! Így olyan vagy mint egy menő színész!-Kiáltottam izgatottan. Beállítottam a tükör mellé, és lefotóztam a telefonommal.-Ha ezt a képet felrakom az instámra biztosan rengetegen fogják kedvelni! A követőim száma pedig az egekbe szökik!!
-Már csak egy sportcipő kell! - Viki orcája újra vörös lett egy kicsit. Nem csodálom... - Teljesen más hatást keltessz így! Vége a stré...
-Ki ne mond még egyszer! -Johannes hangja játékos volt, nem tűnt dühösnek, elnevette magát.
-Gyere! Keresek neked még egypár ilyen ruhát, és az apád sem fog rádismerni!
Elmentem a napszemüvegekhez, hogy válasszak neki egy igazán vagányat, és akkor megláttam. A férfi superman alsógatya kollekciót. Nekik még Bathmaneset is gyártanak... Ez nem igazságos.
Johannes arcát nem lehet leírni, milyen volt, amikor meglátta a kezemben. Viki viszont nevető görcsöt kapott, még a könnyei potyogtak.
-Kizárt, hogy azt felveszem! Bianka, tedd vissza oda, ahonnét azt hoztad!
Bánatos arcot vágtam, de nála nem vállt be az a módszer, ami Vikinél, ezért lemondtam róla. De nem végleg ;-)
Ezután a lehető legnevettségesebb ruhákat próbáltuk fel. A végén már mármindannyian sírtunk a nevetéstől. Rengeteg vicces képet csináltam. Aztán elmentünk a bevásárló központ híres kínai éttermébe. Igazából nagyon olcsó hely, de hangulatos a narancssárgán világító lámpásoktól, és itt a legfinomabb a mézes csirke.
Mielőtt leültünk elhoztam három szerencse sütit.
Nagyon vicces volt, ahogy Viki és Johannes az evőpálcikával szerencsétlenkedett.
Végül kibontottuk a sütiket. Az egészben ezt vártam a legjobban.
-Csigabiga, gyere ki a házadból... - Olvastam fel kedvetlenül.-Miért nem kaptam valami romantikus üzenetet?! Nektek mit ír?
-Új kezdet. - Olvassa Johannes.
-Vigyázz a pszichopatákkal...
Erre mindhárman elnevetjük magunkat.
-Kakilnom kell!-Egyedül hagyom őket egy kicsit, had romantikázzanak(^_-)
-Ezt kijelenthetted volna diszkrétebben is!
A wc felé veszem az irányt. Nagyon jól éreztem ma magamat, régen nevettem ennyit. Úgy érzem mintha egy család lennénk, ahol Viki az anyuka Johannes pedig az apuka. Megcsörren a telefonom, az Attack on Titan openingje szólal meg, innét tudom, hogy keresztanyu hív.