𝕽𝖔𝖘𝖊𝖘 𝖆𝖗𝖊 𝕽𝖊𝖉🥀

📳26.fejezet 📳

Bianka
Befejeztem a Tokyo Ghoul re: második évadát. A manga 10000x jobb...
Beléptem a profilomba, hogy megnézzem az üzeneteimet.
Lightning_boy04:
"hello👋🏻
Rég beszéltünk. Mi újság veled mostanában? Szerinted is katasztrófa a T.G új évada🤦🏼‍♂️?"

Wow. Valóban rég chateltem vele. Egy internetes játék csoportjában ismerkedtünk meg, fél éve. Egy ideig beszélgettünk szórakozásból, aztán kari mami elvette a telómat, és ennyi volt... Annyit tudok erről a Lightning_boy04 nevű srácról, hogy iszonyú jófej(bár néha nem tud helyesen írni), szereti a Tokyo ghoult, és régen mégnagyobb játék függő volt mint én.

Ayumi_chan:
"Hali^^!
Elköltöztem, átmentem a félévi vizsgán, azt hiszem szerelmes lettem de reménytelenül, és sikerült újabb 3kilót felszednem:c
Veled?"
" Amúgy szerintem se lettek túl jók a T.G utolsó részek. Már sokszor mondtam, de. Olvasd.el.a.mangát."

Megéreztem a frissen sült lasagne illatát ezért felkeltem az ágyból. Megkönnyebbülve veszem észre, hogy Johannes és Vik között újra minden oké. Segítek nekik megteríteni, közben Krisz is megérkezik. A jelenléte elrontja ezt a tökéletes estét. Az amiatt érzett örömöm, hogy Lb (Lightning_boy04) újra írt hamar tovaszáll. Vacsora után Viki beszélni szeretne velem, ezért bemegyünk a szobánkba a mosogatást pedig a két fiúra hagyjuk.
Én is szerettem volna vele beszélni valamiről. Összeszorított szájjal a rajzmappája felé nézek. Kíváncsiságból belekukkantottam. És amit ott láttam az egy kicsit összezavart. Isaak. Nincs kétségem afelől, hogy az ő portréja nézett szembe velem.
-Azt hiszem a legjobb lesz ha egyből elmondom. - Szólal meg Viki. - Krissz és te... Mi lenne ha egy szobában aludnátok...?
Pislogok párat. Nem ezt vártam. Kizárt dolog. De Viki szemébe nézek. Gondolom az is eléggé összezavarta közte és Johannes között a dolgokat, hogy én megjelentem. Ő mégis végig kedves volt hozzám. A reggeli veszekedésük miatt még mindig gombóc van a torkomban...
-Rendben. - Válaszolom lehajtott fejjel. Az a kanapé egész kényelmes. Csak pár darab párna kell és egy takaró.
-Mi?! - Vikit láthatóan meglepte, hogy nem tiltakoztam. - Biztos vagy benne?
-Igen. Nem fogok meghalni tőle, igaz?
Viki elneveti magát és kiengedi a levegőt amit eddig nem mert. Szorosan átölel én pedig viszonzom az ölelését.
-Köszönöm!
Súgja a fülembe, majd feláll.
-Viki... - Szólalok meg, mielőtt kimenne a szobából. - Valamit meg kell kérdeznem...
Viktória megfordul és a szemembe néz.
-Már rég el kellett volna mondanom... - Most a földet bámulja. Pontosabban a mappáját, amiben ott lapul Isaak képe. - Johannes és én. Mi együtt vagyunk.
Rámpillant és mintha mosoly villanna át az arcán, de a félhomály miatt nem vagyok benne biztos. Lenyomja a kilincset, és kimegy.
-Igazábol nem ezt akartam hallani... Ezt már rég tudtam... Mondom halkan a csukott ajtónak, úgy hogy csak én halljam.
Megnézem az üzeneteimet.
Lightning_boy04:
"Gratulálok a vizsgádhoz és a költözéshez😁! Ez meglepő, de képzeld, én is elköltöztem! És a szerelem terén hasonlóan reménytelennek érzem magam... Szerettem valakit akinek elege lett belőlem, és a végén már csak szánalomból volt velem. Azt hiszem. Elég gáz helyzet, nem? Viszont nem akarom, hogy sajnálj emiatt vagy ilyesmi... Én szúrtam el a dolgot. Na és milyen a te reménytelen szerelmed?
Abban biztos vagyok, hogy az a plusz 3 kilo meg sem látszik😉...
A mangáról annyit, hogy tudod, hogy nem szeretek olvasni... Szóval halott ügy😛"

Ayumi_chan:
" Elege lett belőled? Nem sajnálatból mondom, de tuti nem volt 💯as a csaj -_-
Az én szerelmem azt hiszem még reménytelenebb... Minden egyes nap látom. Reggel, és este is. Ismerem a barátnőjét, és ő a legkevesebb ember a földön. Szerintem nem létezik náluk szebb pár. És az egész dolog rendben van, így ahogy van.
A mangáról: azt majd meglátjuk😜"

Lightning_boy04:
"Fogadunk?😏"

Ayumi_chan:
"Felkészültél a vesztésre? 😌"

Lightning_boy04:
"nincs rá szükségem😁. Na és te?
Amugy a szerelmedről... Elég szar ügy. Sokan nem nyugodnának ebbe bele, hogy valami nem lehet az övék. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy becsüllek azért amiért támogatod a munkatársadat, sokan hisztis pics@ként viselkednének a helyedben... (már láttam ilyet, nem egyszer) "

Jól esett valakinek elmondani ezt a dolgot, Johannesről. Bár Lbnek nem tudom honnét jött az, hogy a munkatársam...
Írtam pár sort a blogomba, és néztem egy Trónok harca részt. Kicsit könnyebb volt járni ezután(hogy valakinek beszéltem az igazi érzéseimről) , amikor kimentem a konyhába. Viki éppen Krisszel beszélt. Biztosan a szobákkal és az alvással kapcsolatban. Nagyot sóhajtottam. Amilyen idióta biztosan nem érti a helyzetet.
-Ezt bízd csak rám, anyu! - Vikre mosolyogtam, és leültem Idegesítő Krisz mellé.-Vidd át a cuccaidat a másik szobába, én addig elintézem ezt!
Viki iszonyú hálásnak tűnt, én pedig elég rosszul éreztem magam. Még mindig tisztán emlékeztem a hajnali botrányomra Krisszel.
-Most szórakozol velem, kis törpe? - Elengedtem a fülem mellett a kis törpe beszólását, és karbatettem a kezemet. Megráztam a fejemet.-Neked rendeben van, hogy egy ágyban alszunk?! Te meg én???
A reakciója annyira spontán volt. Majdnem nevetnem kellett az elkerkedett szemein és azon, hogy ilyen hevesen mutogatott miközben beszélt. Eléggé felháborodott szegény.
-Ne aggódj nem kell a kis törpével aludnod.-Mondom, miközben drámaian forgatoma szemeimet.
-Mi? -Zavarodottan összeráncolta a szemöldökét. Olyan mint egy nyitott könyv.
-Ott fogok aludni.-Mutatok a kanapéra az ujjammal. - Te pedig ott. - bökök a szobám felé.
Furcsa kifejezés ül ki az arcára. Mivel tanultam róla, felismerem az érzést. Csalódottság.
-Mi az? - Felvonom a szemöldökömet. Lehet, hogy Krisz sokkal rosszabb mint hittem. Ki tudja miket képzelt el... Lehet fel kéne hívnom kari mamit, méghozzá sürgősen. - Ugye nem... Azt tervezted titokban hogy megerőszakolsz miközben alszok? Annyira undoritó vagy...
Rájöttem, a hüttős eset után, hogy érzékenyebb mint aminek mutatja magát. A legjobb még mindig az lenne, ha elege lenne belőlem ezért csak fogná magát és lelépne. Krisz felpattan a székről. A feje vörös lesz. De nem zavarában, hanem azért mert dühös.
-Elegem van abból, hogy azt hiszed valami rohadék vagyok vagy kis szemétdarab, amit ide oda tologathatsz, ahogy kedved tartja! Hát képzeld el, azt hittem örülsz ennek a szobás alvásos dolognak. Azt hittem mégsem utálsz annyira, ezért voltam csalódott. Ennyi. Remélem neked is be fog állni a derekad azon a rohadt kanapén!
Meglepett a hirtelen őszintesége. Minden sokkal egyszerűbb lett volna, ha csak perverzen röhög vagy sérteget a súlyom miatt. Akkor nem érezném most ilyen szörnyen magam. Végül letusoltam és összekuporodtam a kanapén. Elővettem a telefonomat, és küldtem Lbnek pár mesésen szép illusztrációt a mangából hátha sikerül meggyőznöm. Jól esett, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Végül elköszöntem tőle, és álomba merültem.