𝕽𝖔𝖘𝖊𝖘 𝖆𝖗𝖊 𝕽𝖊𝖉🥀

⚡9.fejezet ⚡

Anya hozott a kedvenc kajámból három napra való adagot. Magával hozta még a pénztárcámat és a húgomat is. Aki éppen Johannes ölében nézi az állatos képeket az újságban. Minden szavát élvezettel hallgatja, mintha valami Isten lenne. Maximum a megtévesztés istene lehetne... Természetesen nagyon udvariasan viselkedik, mert nem vagyunk egyedül. De ahogy a hugommal viselkedik, az valahogy más mint ahogy Mrs. Karnerrel vagy mással viselkedik... Olyan természetes, mintha tényleg élvezettel olvasná neki az orrszarvú súlyáról szóló cikket... De persze lehet, hogy csak én képzelek többet bele, és éppen azon gondolkodik, hogyan fojtsa meg a húgomat. Az is lehet, hogy pedofil...
Anyuék sajnos nem maradtak sokáig, mert az apám sötétedésre visszaér a vadász találkozójából a szomszéd faluból, és ha megtudja, hogy eljöttek meglátogatni iszonyú dühös lesz...
Elkezdek készülődni az estéhez. A barátaimmal a suliból megbeszéltem, hogy értem jönnek és elmegyünk bulizni. Lehet Johannesnek is jót tenne egy kis kikapcsolódás. Állandóan csak a hülye laptopot nyomogatja... Nem csodálom, hogy savanyú uborka lesz belőle, ha mindig csak a munka az első. Miután megkérdeztem természetesen nemet mondott, és annyira megörült annak, hogy elmegyek estére, hogy fel is hívta Lizikét és közölte vele a jó hírt, aztán megbeszélték, hogy itt tölti a kis kígyó az estét.
Johannes valami méregdrága szarvas húsos kaviáros fogást akart csinálni, ezért egész délután a konyhában volt, közben zenét hallgatott, nehogy véletlenül hozzá szóljak. Megfigyeltem, hogyha nem akkar tudomást venni rólam akkor bedugja a fülébe a fülhallgatóját (ez van az együtt töltött időnk kb. 90%ában) A maradék százalékokban pedig parancsolgat, és fenyeget, hogy beszél a házi nénivel. 0,0001%ban pedig néha nem olyan szörnyű. Például amikor leveszi a polcról azt a dolgot amit nem érek el. Vagy nagy kegyesen ad egy két villával a kajából amit főzött, de azt is nagy könyörgések árán...
A sok rossz tulajdonsága közé tartozik az is, hogy tisztaságmániás, és ha földön hagyom a cuccaimat kidobja őket.  Még jó, hogy nem néz be sose a szobámba. Biztos rosszul lenne. Ezért is zárom be mindig az ajtót. Ha meglátná a kupit tutira kiakadna. A pénzem nagyon hamar elfogyott, ezért megismételtem a pénzszerzési hadműveletet, és a plusz bevételből vettem egy kis dekorációt a szobámba. Az ágy köré egy égősort raktam, a falra pedig színes celluxal felragasztottam a rajzaimat és festményeimet. De még így is jó pár kép és papírcetli hever szanaszét a padlón.

Csengetnek, én pedig boldogan szaladok az ajtóhoz.
-Ne igyál túl sok alkoholt! - Szól utánnam Johannes.
-Csak nem aggódsz miattam? - Lehetséges ez?
-Csak nem akarom, hogy behányjál a lakásba. Ha mégis akkor bele fogom nyomni a fejedet.
Újra sikerült felidegesítenie..
-Milyen kedves tőled, hogy figyelmeztetsz! Ha hánynom kell akkor majd egyenesen a szobába fogok rohanni a wc helyett!
-A "házi nénid" nagyon boldog lesz amikor majd elmesélem neki, hogy kidobtad az áfonyás pitéjét.
-Annyira utállak!
Becsapom magam mögött az ajtót és a barátaim arcába mosolygok.
-A lakótársam egy igazi pöcs!
Csak egyetlen szeletet dobtam ki... Mert már penészes volt! Azt is olyan nehéz volt megtenni, mert Johannes közben kárörvedően vigyorgott...
A szórakozó hely sokkal nagyobb és zsúfoltabb volt, mint a falumban az az elhagyatott ház amiben össze szoktak gyűlni a fiatalok. Lili megragadja a karomat és behúz a tömegbe táncolni. Mond valamit, majd felnevet, de a hangos zenétől nem hallok semmit. Nem sokkal utána Alex is megjelenik egy idegen lány kezét fogva, és közli velünk, hogy ma már nem fogjuk látni, majd egy kacsintás kíséretében távozik a vörös ruhás lánnyal.
-Ezt nem hiszem el! - Dühöng Lili. - Azért jöttünk, hogy négyen mint jó barátok szórakozzunk, nem pedig azért, hogy ez a nyomorék megfektessen még egy csajt!
Van egy olyan sejtésem, hogy Lilinek tetszik Alex...
-És Emmára nem vagy mérges amiért leült a sarokba és közölte, hogy nem fog táncolni?
-Ő legalább nem hagyott minket itt!De ha már így alakult...
Lili pajkosan elmosolyodott.
-Csak nem arra gondolsz hogy...
-De! Pontosan! Tartsunk pasizós estét! Majd én megmutatom Alexnek, hogy...
A monat végét már nem hallottam a hangos zenétől. Jobb lesz ha leülök Emma mellé. Lilinek azonban más tervei voltak. Odafordult két fekete bőrdzsekis sráchoz és elkezdett velük flörtölni, az egyiket karon ragadta, úgy mint engem az elöbb és elhúzta magával. Remélem nem fog semmi őrültséget csinálni nagy szomorúságában...
-Úgy néz ki, itthagytak minket!-Fordul felém a másik srác. Talán még Johannesnél is magasabb, sötétszőke haja úgy néz ki mintha összefújta volna a szél. Az egyik fülében fültágító van. A kezében két kis poharat tart. A másik srác adta neki oda az egyiket mielőtt elment.
-Nincs kedved meginni velem a barátod piáját?
Erre cinkosan elvigyorodik. Leülünk a bárpulthoz. Emmát nem látom sehol...
-Krisz vagyok!-Nyújt kezet az idegen.
-Vik.
Ezután már nem igazán érzékeltem az időt. Ittam még egypár pohárral valamit amit Krisz ajánlott.
-És még ő volt felháborodva amiért Alex otthagyta! - Mesélem dühösen. Miközben még egyet kortyolok az italomból.
-Nem hiszem, hogy az este folyamán még látni fogjuk őket...
Krisz nagyon jó társaság. Ráadásul megígérte, hogy hazavisz a motorjával. Mivel Lili kocsijával jöttünk, ő pedig felszívódott...
-És ez a Johannes egy igazi bunkó! - Dühösen csapkodom az asztalt. Ráadásul már megint rá gondolok... - Most biztos ott romantikázik azzal a kígyóval a kanapén miután megették a kavicsos vagy mi a tököm szarvashúst!
Krisz mesélt a barátnőjéről akivel összeköltözött.
-És ez a tisztaságmánia! Azért kiabált mert nem raktam be a mosásba a zoknimat!
-Johannes is pont ugyanilyen! Kidobja a cuccaimat ha nem rakom el őket!
-Ez egy seggfej!
-Ugye?! Mindenkinek ezt mondom de senki nem hiszi el!!
Nagyon jó érzés volt végre valakinek elmondani!
Fél egy körül Krisz már kezdett fáradni, ezért úgy döntöttünk hazamegyünk. Amikor felálltam hirtelen megszédültem, de sikerüt követnem Kriszt aki elvezet a motorjához. Még sosem utaztam motoron! Krisz azt mondta Villámnak hívják.
-Nem lesz gond, hogy ittál?
-Dehogy! Már utaztam Villámon ennél sokkal rosszabb állapotban is!
Ezen valamiért nevetnem kell. Felpattanok Krisz mögé a motorra és átkarolom. A hideg szél az arcomba süvít. Az adrenalin szintem megemelkedik az izgatottságtól. Felkiátok és élvezem az érzést.
Olyan mintha repülnék. Közben mondom Krisznek, hogy hol merre kell fordulni az albérlet felé. A házak őrült iramban süvítenek el mellettünk. Már csak pár perc és odaérünk. Aztán... Bumm.
Egy nagy csattanást hallok, becsukom a szememet. Hirtelen éles fájdalom hasít a homlokomba, érzem, hogy felemelkedek, majd fájdalmas puffanással földet érek az aszfalton. A látásom elhomályosul.