Az üldözött Hercegnő

Hetedik

Arra ébredtem meg, hogy valami csiklandozta az arcomat. Lassan kinyitottam a szemeimet, de az álom azonnal kirepült belőlük, ahogy tudatosult bennem hogy egy idegen férfi simogatta az imént a bőrömet. Elvigyorodott ahogy észrevette mennyire megijedtem tőle és még közelebb húzódott hozzám. Undorodva pattantam fel a földről, nem törődtem a szúró fájdalommal a bokámban, csak mihamarabb szabadulni akartam erről a helyről.

Az ajtóhoz érve dörömbölni kezdtem a korhadt fadarabon, ahol még az éjszaka benyomorítottak minket. Egy rakás idegen ember vezette rám a pillantását, volt aki felébredt a zajra, de ez most egy cseppet sem érdekelt. Ki akartam jutni innen.

Néhány perc múlva végül kitárult előttem az ajtónak titulált valami és két hatalmas őr nézett rám dühösen.

- Mit akarsz? - morrant rám az egyik türelmetlenül.

- Sürgősen el kell végeznem a dolgomat! - igyekeztem minél határozottabbnak tűnni és közben azon kattogott az agyam, hogy miképp tudnék elszökni.

A másik őr végül intett egyet.

- Kikísérlek - elindultam, de végig a hátamnak nyomódott a teste, olyan közel jött hozzám - Ne próbálj meg szökni, innen úgysem jutsz ki. Ha meg mégis, akkor az erdőben darabokra szednek a farkasok.

Ezt olyan könnyedén mondta, mintha csak az időjárásról beszélne. Hatalmasat nyeltem, de aztán egy szó nélkül tettem amit mondott. Nem hittem hogy farkasok lennének az erdőben, de szomorúan vettem tudomásul, hogy most biztosan nem fogok tudni megszökni. Egy hasonló ajtóhoz kísért az őr, amit magamra zártam hogy véletlenül se nyisson rám senki. Kis idő múlva dörömbölni kezdtek az ajtón, úgyhogy kényleten voltam kimenni.

- Végre már, nem érek rá egész nap - mordult rám az őr, aztán a karomnál fogva maga után rángatott.

Pár lépés után hatalmas fájdalom nyílalt a sérült bokámba.

- Engedjen el! Magamtól is tudok menni - egy rántással kiszabadítottam a karomat az őr markából.

Először mérgesen meredt rám, de miután látta hogy nem fogok megszökni, biccentett egyet a folyosó fele.

- Kövesd a többi nőt - egy kicsit meglökte a hátamat, úgyhogy inkább elindultam jobbra, aztán csatlakoztam a többiekhez.

Egy hosszú folyosón mentünk végig, aztán egy ugyanolyan rozoga ajtón, mint amelyiken bejöttünk, kivezettek minket. A friss levegő jó hatással volt rám, csak most éreztem hogy bent mennyire büdös és dohos szag terjengett. A nap még nem kelt fel teljesen, de már az első sugarak megvilágították az eget. Előttem nagyjából 25-30 nő vánszorgott előre, voltak idősebbek is, de a legtöbben velem egykorúak lehettek. A kastély fele közeledtünk, de amikor odaértünk nem a főbejáraton mentünk be, hanem egy eldugottabb ajtón a bal szárnyban.

- Egy pisszenést se halljak! - szólt ránk egy idős hölgy, aki valószínűleg már régóta szolgálhatott ebben a kastélyban.

Haja hátra volt kötve egy szoros kontyba, sötétbarna tincseibe már jócskán vegyültek ősz hajszálak is. Szigorú tekintetét végigjáratta rajtunk, mire az eddig halkan suttogó lányok is elcsendesedtek. Csak négy őr volt mellettünk, de ők is síri csendben haladtak.

Egy nagy terembe vezettek minket, aztán fel kellett sorakoznunk és amolyan szelektálásba kezdtek. Külön csoportokra osztottak minket, voltak idősek, aztán középkorúak és a legtöbben voltunk mi, fiatalok. Ezután újabb szobába tereltek minket, de már csak azzal a néhány velem egykorú lánnyal, ide már szerencsére nem jöttek az őrök.

Bejött néhány cselédlány, egyszerű sötétszürke ruhát viseltek és egy fehér kötényt. Sorban átnézték a hajunkat, hogy nem vagyunk-e tetvesek, aztán megnézték a fogainkat és a bőrünket. Ezután a vén tyúk minden lány szoknyája alá benyúlt, amit nagyon furcsának találtam. Ahogy elém lépett intett egyet, hogy nyissam szét a lábaimat, de én csak jobban összeszorítottam.

Egy pillanatra a szemeimbe nézett és gúnyosan elvigyorodott, aztán már csak azt éreztem hogy egy pofon csattant az arcomon. A sajgó ponthoz kaptam a kezemet, ez pedig épp elég időt adott neki arra, hogy a bugyimba tolja a kezét. A levegő a tüdőmben rekedt, túl sok volt ez az egész, de pár pillanattal később elégedetten kirántotta a kezét.

- Még érintetlen, állj oda - elbicegtem a két lányhoz, akikre mutatott és csak vártam hogy mit fognak velem tenni ezek után. Nem sok jóra számítottam.

Miután mindenkivel végzett kiment a teremből, mi pedig követtük a cselédeket akik különböző folyosókon vezettek el minket, végül benyitottak egy ajtón. Hihetetlenül megkönnyebbültem, amikor megpillantottam a rendezett szobát, örültem hogy nem kell többet abban a bűzös teremben aludnom idegen férfiakkal összezárva. A szobában összesen nyolc ágy feküdt, ezek kívül volt még két nagy szekrény, de semmi egyéb.

Mindenki ledőlt egy egy ágyra, én gyorsan elfoglaltam az egyik ablak mellettit, mert tudtam hogy talán könnyebb lenne a szökés. Néhány perccel később visszajöttek a cselédek és szétosztottak mindenkinek egy egy ruhát. Olyan volt mint amit ők viseltek, csak nem szürke hanem kék színű.

Egy szőke hajú lány lépett a többi elé és szélesen mosolyogva kezdett el beszélni.

- Köszöntünk mindenkit itt a Cromwell kastélyban. Mától ez az új otthonotok. Most elmehettek majd mosakodni, hogy aztán szolgálólányhoz méltóan öltözzetek fel. Ma csodás napotok lesz, megtanulhattok minden szükséges dolgot ahhoz, hogy a későbbiekben a lehető legkiválóbb módon szolgáljátok a Nagyurat. Körbevezetünk majd titeket ezen a hatalmas birtokon és a kastélyban, meglátjátok élvezni fogjátok - a mosolya a végére ha lehet akkor még nagyobb lett, mégis nagyon furcsán festett.

Nem bíztam egyikükben sem. Végig csak az járt a fejemben, hogy a körbevezetés közben valahogy meg kell szöknöm.

Kérlek jelezd ha tetszett és szeretnél folytatást! :)
04.25.