Az üldözött Hercegnő

Tizenkettedik

Három nap telt el és még mindig nem tudtam Charles-al beszélni, pedig akárhová mentem mindenhol csak őt kerestem. Muszáj volt beszélnem vele, de Mrs. Cox nem könnyítette meg a dolgomat, hiszen állandóan rám sózott valami feladatot. Azt hiszem, már az első perctől kezdve utált engem, persze ezzel én is pontosan ugyanígy voltam.

Most épp a bejárati ajtó mögötti területet kellett felsikálnom. Ehhez kaptam egy kis súrolókefét - ami épp akkora volt, mint a tenyerem - és egy vödröt amiben szappanos víz volt. Eleinte még lelkesen álltam a feladat elé, de aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy az évek óta felgyülemlett foltokat lehetetlen volt felszedni a kőpadlóról. A térdem már annyira fájt a sok térdeléstől, hogy inkább átváltottam guggoló pózba, persze ez sem segített semmit.

A következő percben kinyílt a bálterembe vezető ajtó és néhány felettem lévő szolgálólány sétált át a folyosón, ami így újra koszos lett. Még csak tudomást sem vettek rólam, vagy a munkámról, csacsogva vonultak a konyha felé. A hasam megkordult az étel gondolatára és reméltem, hogy lassan én is mehetek ebédelni. Még mindig nem tudtam hozzászokni az itteni ételekhez, legtöbbször csak pár falatot sikerült lenyomnom a torkomon. Visszasírtam az én kedvenc szakácsomat, aki állandóan leste a kívánságaimat és finomabbnál finomabb ételekkel lepett meg.

Fáradtan rogytam a padlóra és körbenéztem az üres aulában. Csak most tűnt fel, hogy a bálterembe vezető ajtót résnyire nyitva hagyták. Még egyszer körbenéztem, hogy biztos senki nincs a közelben, aztán feltápászkodtam és lassan bekukucskáltam. Óvatosan beljebb sétáltam. Úgy gondoltam megérdemlek pár perc pihenőt, hiszen már dél is elmúlt és reggel óta csak robotoltam. Valószínűleg meg is feledkeztek rólam a nagy rohanásban.

Előző nap hallottam ahogy a két nagyfőnök arról beszélt, hogy nemsokára itt a bál és addig mindennek ragyognia kell a kastélyban. Ezért is kellett felsikálnom az egész aulát, csak az nem volt teljesen tiszta, hogy miért egyedül kellett csinálnom.

Elindultam a fal mentén miközben ámulva néztem a hatalmas festményeket. Megakadt a szemem az egyiken. Talán ez volt mind közül a legkülönlegesebb. Egy család szerepelt rajta, a férfi fekete haja a homlokán lógott, arcán ott pihent a rövidre vágott szakálla. Fehér ingben állt, egyik kezét az előtte álló székre támasztotta, ahol egy világos hajú hölgy ült. A nő csillogó kék szemeit a kezében fekvő kisbabára emelte, vörös ajkai közül kilátszódtak hófehér fogai ahogy mosolyra húzta azokat. A gyermek csak néhány hónapos lehetett. A képről egy boldog család nézett rám, mindenki mosolygott, mintha az ég világon semmi problémájuk nem lenne. Talán nem is volt.

- Mégis mit keresel itt?! - kiáltotta el magát a banya, mire összerezzentem.

Lassan megfordultam és közben valami jó kifogást kerestem, hátha most az egyszer elnéző lesz velem.

Mrs. Cox nem várt választ, rohamos léptekkel indult felém, mire automatikusan összébb húztam magam. Szemei szikrákat szórtak ahogy rám nézett, szólásra nyitottam a számat, de ebben a pillanatban lendült a keze és hatalmas csattanással érkezett az arcomnak. Az ütés erejétől kissé megtántorodtam, a tenyere helyén rögtön égni és zsibbadni kezdett a bőröm.

A szemeimbe könnyek gyülekeztek a fájdalom hatására és lassan hátrálni kezdtem a félelmetes nő elől. Elégedett vigyorra húzta a száját és közelíteni kezdett hozzám. Nem volt sok választásom, gyorsan kellett cselekednem. Egy mozdulattal kikerültem és futásnak eredtem. Kétségbeesetten szaladtam ki a teremből, egy másodpercre hátrapillantottam a vállam felett, hogy megnézzem hol van. Ez a pillanatnyi figyelmetlenség elég volt ahhoz, hogy nekimenjek valakinek. A nagy csapódástól majdnem hátraestem, de két erős kar megragadta a derekamat és megtartott.

Ijedten néztem fel az idegenre, de azonnal lefagytam ahogy megpillantottam a fekete kalapot és a hozzá tartozó köpenyt. Lesütöttem a szemeimet, miközben rettegtem attól ami rám várt. Tudtam, hogy ezt már nem fogom könnyedén megúszni, hiszen nekimentem a ház urának.

- Jól van uram? - szólalt meg lihegve Mrs. Cox aki időközben odaért - Ne aggódjon, majd én jól ellátom a baját ennek a kis csitrinek.

A nőre pillantottam aki összehúzott szemekkel nézett rám és tudtam, hogy máris a büntetésemen törte a fejét. Ösztönösen hátrébb léptem, mire a férfi kezei lehulltak rólam.

- Erre semmi szükség Margaret, ezt majd én elintézem - szólalt meg karcos hangon.

Egy pillanatra ránéztem, de a vibráló arany szemektől még a hideg is kirázott.

- Max! - kiáltotta el magát.

Egy magas férfi lépett elő az egyik ajtó mögül és katonásan a férfi elé lépett, miközben észrevétlenül körbevezette a tekintetét rajtam.

- Kísérd fel a lányt - biccentett felém.

Zavartan néztem fel a szekrény méretű emberre, aki két lépéssel előttem termett és egy biccentéssel jelezte hogy induljak. Még egyszer a banyára néztem, aki gúnyos mosollyal figyelt, aztán egy nagyot nyelve megfordultam és elindultam a lépcső fele. Max szorosan haladt mellettem és anélkül hogy egy szót is szólt volna irányított jobbra. Oda, ahova tilos volt belépnünk.

Ha lehet, még ennél is jobban félni kezdtem és a sírás kerülgetett, amikor végighaladtunk a hosszú folyosón és a férfi benyitott az utolsó ajtón.

- Menj be, de ne nyúlj semmihez! - parancsolta mély baritonján.

Mivel képtelen voltam megmozdulni, egy kisebb lökéssel betaszított az ajtón, aztán becsukta és már csak a távolodó lépteit hallottam egyre jobban elhalkulni.

Lassan beljebb sétáltam a szobában, amit jórészt sötétbe borult a sötétítők miatt. Csak néhol szűrődött be egy kis fény, így ki tudtam venni a hatalmas franciaágyat, ami jobbra helyezkedett el. Balra a szoba hosszan elnyúlt, egy nagyobb üres teret hagyva középen, utána pedig fotelek és egy dívány kapott helyet a kandalló mellett. A falak mentén könyvesszekrények húzódtak végig, aztán a szemem megakadt egy ajtón. Eléggé beleolvadt a környezetébe, de azonnal kíváncsi lettem, hogy vajon mit rejthet maga mögött. Az egyik üveges szekrényhez sétáltam és a színes üvegeket néztem. Apámnak is volt egy ilyen szekrénye, amiben alkoholt tárolt, mindig is utáltam.

Az ajtó csapódására összerezzentem és pillanatok alatt megfordultam a tengelyem körül, hogy aztán szembenézzek az idegen férfival.

Kérlek jelezd ha tetszett és szeretnél folytatást! :)
07.13.